Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEK I XXVII. ÉVFOLYAM, 181. SZÁMÁRA: 80 FILLÉR 1970. AUGUSZTUS 4. KEDD Nélkülük jobban boldogulunk Aligha akad mostanában taggyűlés, vagy termelési tanácskozás, ahol — függetlenül a napirendtől — a legtöbb felszólaló a munkafegyelem hiányosságait ne tenné szóvá. Hogyan, a pártbizottságok és az alapszervezetek tagjai a tárgytól eltérően mellébeszélnek? Nem, akik a munkafegyelem egyre több gondot okozó lazulását teszik szóvá, nagyon is élő valóságra, gazdasági, társadalmi életünk egyik alapvető kérdésére hívják fel a figyelmet. Az üvegipar, a gépipar után, az építőiparban is 44 órára csökkentették a munkaidőt, de több építésvezetőségen nem 44 órát, hanem 36-ot, vagy ennél is kevesebbet dolgoznak. Nem hivatalosan, de a vezetőség tudtával és hallgatólagos beleegyezésével. Az emberek őszintén elmondják, hogy ma már nemcsak szabad szombatot, hanem „szabad pénteket” tartanak. Sőt, sokan odáig merészkednek, hogy több munkahelyen divat lett a „suszterhétfő”. A fiatalok közül sokan nem emlékeznek arra, hogy mi az a suszterhétfő. Régen, talán nem is ,a „maszek világban”, hanem meg a céhek idejében vált szokássá, hogy a cipészek hétfőn nem dolgoztak. Persze, abban az időben a suszterek vasárnap vásárra jártak. Akik jó üzletet csináltak, azok hétfőn jogosan ünnepeltek, de a többség kényszerből őgyelgett a kocsmák körül, mert nem volt munkájuk. Nem törődhetünk bele a lógásba, a fegyelmezetlenségbe, mert ma már nem kis műhelyben és egyedül dolgoznak az emberek, hanem nagyüzemekben és többnyire gépekkel. Ha a darukezelő, a kazánfűtő, vagy a gépkocsivezető nem áll munkába, akkor az egész építkezésen a műhely, az üzem minden részében zavar keletkezik, akik dolgozni és keresni akarnak, azokat is hátráltatják. Elég bajunk, gondunk akad nekünk a fegyelmezetlenségek és a lógások nélkül is. Nincs elegendő cement, vas- és vagonhiánnyal küszködünk. Sok feladatunkhoz képest kevés a jól képzett szakember, a fontos beruházásokra késve átkernek a gépek és a berendezések, ilyen körülmények mellett, ha jobban értenénk hozzá, akkor is nehéz a munkaszervezés, „az objektív akadályok” miatt sokszor jelentős többletköltség merül fel. De ha a szabad pénzekre, a suszterhétfőkre és a sok lógásra gondol az ember, azt kell mondanunk, hogy gyakran saját pénzünk ellenségei vagyunk. Egy ideig a műveletők és a bérszámfejtők rugalmasan megoldották, hogy valamelyest kevés pénz legyen azok borítékjában is, akik éppen hogy csak dolgozgattak. De a kevéssel ma már senki se éri be, mindenki több forintot akar. Az acélárugyár, az építőipar és a cipőipar nem tud annyit termelni, mint amennyire szükség van. Miből, honnan adjanak több lakást, ruhát, cipőt, ha egyre kevesebben dolgozunk. Lehetséges, hogy a nemzeti jövedelem, a termelékenység és gazdasági hatékonyság elvont fogalmak, sokan azt mondják, hogy ez nem érdekli a „melóst”. De azt mindenki értse meg, hogy elosztani csak azt és annyit lehet, amennyit megtermeltünk. Ebből következik, hogy nem magánügy, hanem mindnyájunk közös érdeke, hogy fegyelem és rend legyen a munkahelyeken, mindenki becsületesen dolgozzék. Mennyien lehetnek azok, akiknek nem használ sem az okos, sem a szép szó és bíztatás? A bányákban, az építőknél, a vasútnál, az autókötlekedésnél, az üveg- és vasiparban, valamint a termelőszövetkezetekben az emberek többsége szorgalmasan, rendesen dolgozik. Elenyésző, talán néhány százalék azok száma, akik fegyelmezetlenek, akik lógnak és akadályozzák a munkát. Nem lenne jobb, ha ezeket be sem engednék a munkahelyekre? Igen, a többség, a rendes emberek véleménye az, hogy a fegyelmet bomlasztó és ezzel tetemes károkat okozó lógásoknak utolsó figyelmeztetést kell adni, és ha ez sem használ, adják ki a munkakönyvüket. A legtöbb vállalat igazgatója az üzemvezetőknek, építésvezetőknek és osztályvezetőknek adta le a fegyelmi jogkört. De sok munkahelyen hónapok, sőt talán évek óta egyetlen lógóst sem bocsátottak el, mert ez népszerűtlen, kellemetlen feladat. Ám, a vezetőnek ezt is vállalni kell — a többség, a közösség, érdekében! Ne tűrjék a fegyelmezetlenséget, a notórius lógósoktól szabaduljanak meg, mert nélkülük jobban boldogulnak. A vietnami békeerők küldöttségének látogatása A Dél-vietnami Nemzeti Demokratikus és Békeerők Szövetségének küldöttsége, amely dr. Trinh Dinh Thao jogászprofesszornak, a szövetség központi bizottsága elnökének, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya konzultatív tanácsa alelnökének vezetésével tartózkodik hazánkban, hétfőn békemozgalmi vezetőkkel találkozott. A budapesti népfrontbizottságon rendezett baráti találkozón részt vett Harmati Sándor, az Országos Béketanács alelnöke, a Magyar Szolidaritási Bizottság titkára, Sebestyén Nándorné, az OBT titkára; a budapesti pártbizottság képviseletében Király András alosztályvezető és Bostai Károlyné, valamint dr. Pesta László, dr. Deák Lívia és Szabó Piroska a budapesti népfrontbizottság alelnökei. Részt vett a találkozón Banh Ba Thi, a DVK budapesti nagykövete, valamint a Délvietnami Köztársaság nagykövetsége képviseletében Ngu Yen Van Phuc. Magyar-algériai gazdasági együttműködési megállapodás Dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes és Idris Jazairy, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság külügyminisztériumának főosztályvezetője hétfőn a Külkereskedelmi Minisztériumban gazdasági együttműködési megállapodást írt alá. A megállapodás értelmében Magyarország Algéria gazdaságának fejlődéséhez hitelt nyújt, amelynek keretében Algéria különféle komplett gyárberendezéseket, felszereléseket vásárolhat; a megállapodás értelmében magyar szakértők vesznek részt a szállítandó gyárak üzembe helyezésében, az algériai szakemberek képzésében. A tárgyalásokon részt vevő delegációk megállapították, hogy a két ország kereskedelmi forgalma az elmúlt évben jelentősen fejlődött. A magyar export zömét textilméteráruk, fémtömegcikkek, izzólámpák, alumínium nyilvnázó szerkezetek képezték. A közelmúltban az algíri stadion részére magyar vállalattól rendelték meg az eredményhirdetőket és tárgyalnak gyümölcs- és paradicsom-konzervgyár vásárlásáról is. 1969-ben számottevően növekedett az Algériából származó magyar import, amelynek jelentős része a lakosság ellátásához szükséges cikk, többek között narancs, gyümölcslé, paccse. A magyar vállalatok importálnak Algériából parafát és nagyobb mennyiségű foszfátot is, a műtrágyagyártás e fontos alapanyagának, a foszfátnak vásárlására 3 éves megállapodást kötöttek. Az algériai delegáció vezetője a megállapodás aláírása után adott nyilatkozatában méltatta annak a csaknem száz magyar szakértőnek a munkáját, akik algériai tevékenységükkel kivívták a hivatalos szervek és a lakosság elismerését. Magyar tervek alapján épül Algírban a 60 ezer személyes sportstadion, amelyet 1971. június 19-én az algériai forradalom évfordulóján avatnak fel. A továbbiakban Idris Jazairy elmondotta, hogy a hitel keretében szállítandó magyar áruk ellenértékét olyan algériai exportcikkekkel fizetik vissza amelyekre Magyarországon nagyobb távon szükség van. Az árvíz okozta rongálás miatti, 75 napi kényszerállás után hétfőn délután megkezdte a folyamatos termelést a fehérgyarmati automata téglagyár. Az év hátralévő részében - kizárólag az árvízkárt szenvedett Szamosköz részére — 8 és fél millió darab normál méretnek megfelelő üreges téglát gyárt. Hammel József felvétele LAPUNK TARTALMÁBAN! Dirk és társai (3. oldal) Kémek a búvárhajón Sportjelentéseink (5. oldal) (6—7. oldal) (8. oldal) Gyorslista a lottó tárgynyereménysorsolásáról Napirenden a Közel-Kelet Jarring—A Thant tanácskozás Amikor e cikket nyomdába adjuk, még nem ismerünk részleteket U Thant ENSZ- főtitikár és Gunnar Jarring svéd diplomata, a főtitkár közel-keleti különmegbízottjának tárgyalásáról. Annyit tudunk csak, hogy hétfőn már össze is ültek, megtárgyalni a Rogers-terv egyiptomi, jordániai, illetve izraeli elfogadása utáni teendőket, a részleteket. Jóllehet a Rogers-terv elfogadása a közel-keleti konfliktusban érdekelt legfontosabb államok részéről jelentős lépés előre, még messze vagyunk attól, hogy a térség tartós békéjének körvonalait felvázolhassuk. Két oldalon is akadályok merülnek fel. Az egyik Izrael halogató taktikája. Ismeretes, hogy Tel Aviv a Rogers-tervet is csak öt napig tartó folytonos ülésezések után fogadta el. Ezt követi a halogatás újabb fázisa: most a végleges válasz elküldését késlelteti Tel Aviv. A párizsi Figaro szerint Izrael az időt arra használja fel, hogy további biztosítékokat követeljen az USA-tól. A másik akadály az arab világon belül lelhető fel. Egyfelől a palesztinai ellenállási szervezetek legtöbbje nem szándékozik letenni a fegyvert. Másfelől egyes arab államok sem hajlandók elfogadni a Rogers-tervet, köztük olyan jelentős országok, mint Irak és Algéria. Mindeddig Szíria sem fogadta el a Rogers-javaslatokat, ám talán reménykeltő jel, hogy a szíriai küldöttség mégis elutazott Líbiába, ahol — Tripoli városában — az Izraellel hadiállapotban lévő arab államok kül- és hadügyminiszterei gyűlnek össze értekezletre. Ugyanakkor Kadhafi líbiai elnök, miután látogatást tett Kairóban Naszszer elnöknél, Bagdadija vette útját. Feltehetően közvetíteni akar az EAK és Irak között kiéleződött nézeteltérésekben. A mozgásba lendült közelkeleti helyzetet tehát a fokozott diplomáciai tevékenység és az újabb ellentétek felmerülése jellemzi. Mindamellett remény van rá — hiszen, a nagyhatalmak is ezt támogatják és javasolják, hogy előbb-utóbb sor kerül a Rogers-tervben javasolt tűzszünetre és a Jarring-misszió közeli felújítására. Bonni lapvélemények a moszkvai tárgyalásról Bochkor Jenő, az MTI bonni kiküldött tudósítója jelenti: Egy héttel a szovjet-nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások megkezdődése után bonni politikai körökben továbbra is lankadatlan érdeklődéssel követik a párbeszéd alakulását. Bonnban valószínűnek tartják, hogy Scheel nyugatnémet külügyminiszter a hét közepén — feltehetően csütörtökön — visszaérkezik a szovjet fővárosból és beszámol Brandt kancellárnak az eddig elért eredményekről. Az eddigi jelentéseket és Von Wechmar nyugatnémet szóvivő moszkvai megnyilatkozásait Bonnban vegyes érzelmekkel fogadták. A kormányt támogató sajtóorgánumok kiemelik, hogy „részleges eredmények”-kel zárult az első hét, viszont a kereszténydemokrata lapok a tárgyalások megrekedését jósolják, vagy pedig aggodalmukat hangoztatják, hogy Scheel Moszkvában „beadja a derekát”. Szombaton a revansista szervezetek szószólói ismét azt követelték az NSZK kormányától, hogy ne nyugodjék bele az európai határok megváltoztathatatlanságába és „ragaszkodjék a német egység helyreállításához”. Herbert Czaja, az áttelepültek szövetségének elnöke a fennálló status quo megváltoztatását, Herbert Hupka, a sziléziai kitelepültek vezetője pedig az Odera—Neisse-határ érvényességének kerek elutasítását követelte. Igen nagy érdeklődést keltett vasárnap este Von Wechmar nyugatnémet szóvivő nyilatkozata. Wechmar a Süddeutescher Rundfunknak adott interjújában kijelentette, hogy a nyugatnémet fél a megkötendő szerződés kereteiben nem lát módot a „német egység” helyreállítására vonatkozó igényeinek rögzítésére, ezért a kormány külön levélben fejti majd ki, hogy kitart célja mellett, anélkül, hogy magát a szerződést vitatná. Jóllehet — tűnt ki Wechmar szavaiból — a Szovjetunió kész tudomásul venni, hogy az NSZK levélben rögzítse igényeit, Bonn ezzel nem éri be, hanem szeretné elérni, hogy a levelet ne egyoldalú állásfoglalásnak, hanem a megkötendő szerződés kiegészítő okmányának tekintsék. A hétfői lapok értékelésükben és kommentárjaikban egyöntetűen azt jósolják, hogy csak most kezdődik a tárgyalások nehezebb szakasza, mert a részeredmények elsősorban nem érdemi kérdéseket érintettek. A tárgyalások légkörét a sajtó „tárgyilagosnak, de reménytkeltőnek” minősíti. Jelentős gesztusnak tartja, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter vasárnap meghívta vidéki villájába nyugatnémet kollégáját és kötetlen megbeszélést folytatott vele.