Kelet-Magyarország, 1984. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-23 / 301. szám
1984. december 23. Robotok a műhelyekben A Szovjetunióban sikeresen valósul meg a termelési folyamatok automatizálásához szükséges berendezések bevezetésének programja. A különböző iparágakban automatizált műhelyek és részlegek létesültek és létesülnek, ami lehetővé teszi a munkakörülmények lényeges megkönnyítését, s hogy nagyszámú munkást a termelés más területeire irányítsanak. A Volgai Autógyár egyesülés legnagyobb segédüzemében, a dimitrovgrádi autószerelvény-gyártó üzemben öt automata gépsoron működnek „tanulékony” robotgépek. Az öntőgép, a robot és a prés egységes technológiai folyamatot alkot, a komplexumot mindössze egy ember irányítja. A közeljövőben robotok veszik át a hegesztők, a sajtolómunkások, a festők munkáját, s bizonyos szerelési műveleteket is rájuk bíznak. Képünkön: a művezető és az ellenőr megvizsgálja a manipulátorokat. Delfinek művészete A Kaukázuson túli szovjet köztársaság, Grúzia Batumi nevű városában a látogatókat új program várja a delfináriumban. A delfinek megtanulták a szinkron ugrást 5 méter magasságban, és közben elkapják a labdákat. Virtuóz módon kosárlabdáznak, átrepülnek a gyűrűkön, partra viszik a vízbe dobott tárgyakat, és csónakot vontatnak. A képen: a batumi delfinárium két régi lakója, Dávid és Róna bemutatja a szinkronugrást. Tengeri szélturbinák Holland szakemberek a szélenergia hasznosításának új módját kutatják. A tervek szerint a tengerparton vagy a nyílt tengeren — a felszínen úszó, lehorgonyzott mesterséges szigeteken — hatalmas szélmalmokhoz hasonló szélturbinaláncot építenek ki. Becslések szerint egy 150 szélturbinából álló erőmű annyi energiát termelne, mint egy 450 megawattos atomerőmű. Szélcsendes időszakokban a turbinákat hagyományos energiahordozókkal tartanák üzemben. A szélturbinák termelte villamos áram kb. 50 százalékkal többe kerülne a hagyományos módon előállítottnál, mert a terv megvalósítása igen költséges. A szakemberek azonban úgy számolnak, hogy ha sorozatban gyártanák a turbinaláncot és kisegítő berendezéseit, a költségek lényegesen csökkennének. Tanulmányozzák azt a lehetőséget is, hogy a termelt villamos áramot nem juttatnák vezetéken a szárazföldre, hanem — elektrolízis útján — hidrogént állítanak elő a vízből, s azt szállítanák a partra csővezetéken. Ott azután a hidrogént tüzelőanyagelemekben használnák fel villamosenergia előállítására. A szélenergia számos előnye közül a legfontosabb, hogy nem szennyezi a környezetet. A lehorganyzott szigetek a hajózást sem veszélyeztetnék jobban, mint a tengeri olajfúró tornyok. A szélturbinarendszer kiépítésének egyetlen hátránya csupán az lenne, hogy a turbinák, működése zavarná a tv-állomások adását a környéken. Pályázati felhívás A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat pályázatot hirdet gépjármű-előadói állás betöltésére. Feltétel: Középfokú végzettség és a beosztás ellátásra jogosító szakirányú vizsga. Fizetés megegyezés szerint. A beosztás 1985. januártól tölthető be. Jelentkezés a vállalat személyzeti és oktatási osztályán személyesen. (2180) Kelet-Magyarország Bach körüli legendák NDK-beli Bach-kutatók éppen most, a nagy Bach—Händel-jubileumi év kezdete előtt cáfolták meg a szűkölködő, nyomorban élő zeneszerző, Johann Sebastian Bach legendáját is. Egy eisenachi értekezleten előadást tartottak a zeneszerző jövedelmi viszonyairól és megállapították, hogy évi 1000 talléros jövedelmével korának művészei között a legtöbbet keresők közé számított és jómódú volt. A halála után forgalomba került sok legenda, de Bachnak a drezdai udvarhoz írott levelei és beadványai is hozzájárultak azokhoz a nemzedékeken keresztül terjesztett hamis beállításokhoz, amelyek szerint a szerző nyomorban élt volna. ------------------------------------ A királynő emlékiratai Az 58 éves II. Erzsébet angol királynő az utókorra akarja hagyni visszaemlékezéseit. Azoknak a brit kiadóknak a bánatára, amelyek már évek óta tettek ajánlatokat, hogy királynőjük emlékirataihoz hozzájussanak, Erzsébet emlékei kiadatlanok maradnak. Mint a Buckingham-palota egyik szóvivője közölte, Károly trónörökös fogja órákon keresztül interjúvolni az édesanyját. A magnószalagok a királyi ház egyik széfjében fognak eltűnni. . Művészi tárgyak nyírfakéregből Dmitrij Golovcov még a nagyapjától tanulta a különböző tárgyak készítésének művészetét nyírfakéregből. Dmitrij Golovcov kosarainak, dobozainak nem kell a reklám, annyira jók és kényelmesek. A kelet-kazahsztáni Parigino faluban nincs olyan család, mely ne használná az ügyes kezű ember készítette tárgyakat. Sok népművész él a kis falvakban. Művészetük évszázados hagyományokat őriz. A falusi népművészek tovább folytatják a régiektől tanult művészetet. Dmitrij Golovcov, akárcsak nagyapja, könnyű és tartós kosarakat, dobozokat készít nyírfaháncsből. Biaha Lujza és Szabolcs megye Kevesen tudják, hogy Biaha Lujza, a „nemzet csalogánya” anyai ágon a megyénkből származik ! Biaha Lujza eredeti neve Reindl Ludovika. Édesapja Reindl Sándor nagyváradi születésű, aki a gimnázium elvégzése után, már 19 éves korában katonának állt. Az 1840-es években Nyíregyházán állomásozott az az ezred, amelynek Reindl egyik legkedveltebb tisztje volt. A csinos, jó hangú katonatisztet szívesen hívták vendégségbe a nyíregyházi úri családok, főleg azok, akiknél eladólány volt. Rövidesen ő lett a társaságok központja, hangja, tréfái miatt, dédelgetett kedvence. Gazdag, pénzes lányok, asszonyok versengtek kegyeiért, de ő csak egy lányért rajongott, a Pazonyban élő csodaszép Ponti Lujzáért, akivel az 1846-os megyebálon ismerkedett meg. Az első találkozásnál már egymásba szerettek. Ettől kezdve már csak azokra az összejövetelekre járt el, ahol találkozhatott szerelmével. Mind a két család ellenezte a fiatalok kapcsolatát. Gazdagabbat szántak a fiúnak is, a lánynak is. Ennek ellenére semmi sem tudta visszatartani a fiatalokat a házasságtól. Reindl kilépett a hadseregből és 1848. február 24-én Pazonyban megesküdtek . . . Alig értek véget a mézeshetek, kitört az 1848-as forradalom és megkezdődött a szabadságharc. Reindl az elsők között állt be honvédnak és végigharcolta a szabadságharcot. Később, hogy az üldözéstől menekülhessen, Várai álnév alatt , feleségével együtt a színészi pályára lépett. Ebből a házasságból született 1850. szeptember 8-án Rimaszombaton Biaha Lujza, aki a keresztségben a Várai Ludovika nevet kapta . . . Hosszú évek teltek el, míg egyszer Biaha Lujza, édesanyja szülőföldjére látogatott . . . Nyíregyházán 1873-ban egy deszkából összetákolt színházat építettek a Zöldség (ma Szabadság) téren, a Hárs vendéglő szomszédságában. Itt csak nyáron tarthattak előadásokat. Húsz éven keresztül ez volt Thália hajléka Nyíregyházán, ahol különböző társulatok tartottak előadásokat 1—2 hónapig, a sikertől függően. Hogy komolyabb társulatokat is meghívhassanak, 1880-ban némi átalakítást hajtottak rajta végre, így került sor arra, hogy 1882 júliusában Blaha Lujzát, az akkor talán már leghíresebbnek tartott művésznőt is meghívhassák. Már hetekkel előbb plakátok hirdették megyeszerte Blaháné érkezését. A város vezetősége egyik ülésén úgy határozott, hogy díszküldöttséggel fogadják a művésznőt az állomáson, ahonnan négylovas hintóval viszik a fogadóba. Az érkezés napján a nyíregyházi pályaudvaron annyi rajongója gyűlt össze a művésznőnek, hogy a délceg rendőrök mellé, még lovas huszártiszteket is ki kellett vezényelni a rend fenntartására. Még a legtávolabbi falvakból, Debrecenből, Miskolcról is eljöttek, hogy láthassák szemtől szembe a „csalogányszavú” Blaha Lujzát. A nyíregyházi közönség a tenyerén hordta, dédelgette a művésznőt, s úgy dédelgette, mint előtte soha senkit! Blaháné pedig megajándékozta őket művészetével! Játszott a Piros bugyellárisban, a Huszárcsínyben, a Corneville-i harangokban, a Boccaccióban, a Milimáriban és a Vörös sapkában. Minden este telt ház volt a színházban. A város előkelőségei kézről kézre adták, ha szabadideje akadt. A fáradalmakat a Sóstón pihente ki. Gyakran sétált az erdő hatalmas fái alatt. Úgy megszerette ezt a kedves pihenőhelyet, hogy ezután többször leruccant ide, ha pihenni vágyott. Életrajzában is meleg szavakkal emlékezett meg a Sóstón töltött napokról . . . Kósa Pál 7 Mátészalkai „Kis-Lap" Korábban már ismertettük a Mátészalkán megjelent Mátészalka, majd a Mátészalkai Újság című lapok történetét. Most egy olyan hetilapról szólunk, melyet nem láttunk, hazánk egyetlen közkönyvtárában sem lelhető fel, a szakbibliográfiák nem tudnak róla, mégis bizonyítható létezése. A Mátészalka c. hetilap (nem tévesztendő össze az 1890-ben megjelent, ugyanilyen nevű újsággal!) 1911. december 1-i számában „Harmadik lap indul” című cikkében hírt ad a Mátészalkai Kislap tervezett megjelenéséről. A tudósítás szerint december közepén indul, közgazdasági és társadalmi hetilap lesz. KiadójaLéhner Manó nyomdatulajdonos (?), a szerkesztője nem ismeretes. A helyi viszonyok ismeretében úgy a Mátészalka, mint Mátészalka és vidéke (ami ugyancsak 1911. év elején indult újra), konkurenciát láthatott az új lapban, bár éppen az említett első így kommentál: „Mi szívesen üdvözöljük indulófélben lévő laptársunkat, mert hisszük, hogy az új lap a kultúráért és a haladásért küzdők táborának egyik újabb harcosa lesz . ..” Egy későbbi szerkesztői üzenetben írják: „ . . . Nekünk semmi rosszaié szavunk az ellen, hogy a Mátészalkai Kis Lap megindult. Nem mi, hanem a közönség fogja — mint legkompetensebb fórum — eldönteni, van-e rá szükség vagy se? Ha van, olvasni fogja, ha nincs, nem fogja pártolni.” Érdekes módon, a Mátészalka és Vidéke nem ad előzetes hírt a harmadik lapról, arról hallgatott. December közepén valóban megjelent a Mátészalkai Kis Lap. Miután kiküldték az előfizetési felhívásokat, megkezdték a hirdetések gyűjtését, az ellenlapok nagy bánatára, mert szerintük „az új lap nem annyira a nobilis kollegialitás, mint inkább a fürge és gyümölcsöző élelmesség elveire fektetend sújt. Ám, ez ízlés dolga, s ehez senkinek köze nincs”. Feltételezhetően városi-társadalmi kérdésekről is cikkezhetett a Mátészalkai Kis Lap, többek között felemlítette egy létesítendő jéggyár eszméjét is, de hírszolgálata nem lehetett átfogó és gyors, mert a fontosabb hírforrásokban (községháza, takarékpénztár, bank, iskolák stb.) a konkurrens lapok munkatársai dolgoztak . . . Az új kórház ügyében folytatott nyilvános gyűlésre a Mátészalka és Vidéke még meghívta a Kis Lap szerkesztőségét is (1912. I. 18-i szám), de éppen az értekezlet napján, január 21- én jelent meg az utolsó száma. Erről a Mátészalka február 2-i számában a következő hír jelent meg: „Megszűnt a harmadik lap. A nem rég indult Mátészalkai Kis-Lap múlt hó 21- én megjelent számában, pár heti fennállása után beszünt.” Nyéki Károly Kiállításon az elrabolt festmények örömteljes esemény, karácsonyi ajándék a művészetszerető közönségnek! December 18-tól ismét látogatható a Szépművészeti Múzeum régi képtára! Mint ismeretes, egy évvel ezelőtt a múzeumban történt műkincsrablás után lezárták az épület emeleti termeit, a régi képtárat. Némi felújítás, új biztonsági berendezések felszerelése után most ismét megnyitották e termeket. Mégpedig új nyitvatartási rendben. Az úgynevezett Spanyol terem reggel 10-től 13- ig, az Olasz szárny délután 2- től 6-ig látogatható. Ez utóbbi termekben látható a hét elrabolt kép közül a már restaurált öt festmény. Az újságíró tanúja lehetett azoknak az izgalmas, felemelő pillanatoknak, amikor a sok viszontagságot megért képeket újból helyükre akasztották. Az idősebb Tiepolo Mária a hat szenttel című alkotása a legjobban megsérült kép. Domenico Tiepolo A szent családjának viszont eredeti színeit adta vissza a restaurálás. A falon függ már a Giorgione követőjétől származó férfiképmás. A Raffaello-kabinetben, ahová a rablók az ablakon át betörtek, helyezték viszsza az ifjú képmását. A restaurátorműhelyben láttuk viszont az Esterházy Madonnát, amint a kisméretű fatáblára festett képet fokozott védelmül klimatikus dobozba helyezték. Egy évig tartó restaurálás (Móré Miklós munkája) sem tudta azonban eltüntetni a fatábla károsodását, s bizonyos surló fényben látható a képen a hosszanti törés vonala. A kép reneszánsz kerete, amelyet még Pulszky vásárolt, ugyancsak nagyon megsérült, restaurálása még folyik. Addig ideiglenes keretben látható Raffaello remekműve. Restaurálják még a két komoly sérülést szenvedett Tintoretto-képet is, jövőre remélhetőleg elkészülnek vele. A múzeum kényszerű lezárását felhasználták más műtárgyak restaurálására, konzerválására. Kifestették és rendbe hozták a beázások miatt évek óta zárva tartott Lombard-oltárok és a francia gyűjtemény termeit is. A téli beázás és az éjjel-nappali fűtés által megviselt olasz fatáblák is konzerválásra szorultak. — Egy-másfél évig lesz nyitva ismét ily módon a Szépművészeti Múzeum — tájékoztatott Merényi Ferenc főigazgató. — Előreláthatólag akkor kerül sor a múzeum nagyszabású rekonstrukciójára. Az 1906-ban Herzog Fülöp és Schickedanz Albert tervei alapján emelt épület sem tartalmában, sem formájában nem felel már meg a korszerű muzeológiai feladatoknak. Ezért teljes rekonstrukcióra szorul az épület műszaki, funkcionális rendszere, valamint műtárgyvagyon-védelme (beleértve például a restaurálási lehetőségeket is). A rekonstrukciót 4—4 és fél évre tervezik, három szakaszban. Vannak olyan épületrészek, amelyekhez nem kell hozzányúlni (grafikai terem, egyiptomi kiállítás). Azt tervezik, hogy ez alatt az idő alatt sem zárják le teljesen a múzeumot. Hanem mindig abban az épületrészben mutatnának be 100—150 mesterműből álló válogatást, ahol éppen nem építkeznek.