Keleti Ujság, 1920. április (3. évfolyam, 90. szám)
1920-04-24 / 90. szám
Szombat, 1920. április 24. IttZJBTriTjjgxe ésének engedélyezését kéri, a harmadik pedig a Reichswehr létszámának 200000 főre való felemelését kéri, hogy a rend fenntartható legyen. Kérik ezenkívül a nagyvezérkar fenntartását, valamint a vasúti ezredek megmaradását. (D. t. n.) Nitát kimagyarázzák Bukarest, ápr. 23 Auritti olasz követ, az újságíróknak kijelentette, hogy Nitti sohasem kért Magyarország érdekében határkiigazítást és különben is Olaszországnak nincsenek nagyobb érdekei Magyarországgal, mint Romániával szemben. Olaszország hű marad Romániához, de azt kívánja, hogy példáját követve béküljön ki Magyarországgal. (D. t. n.) Az Adria-kérdés Belgrádiban Bukarest, ápr. 23 Az „Îndreptarea“ írja Lyonból. A „Le Temps“ Belgrádból értesül, hogy hétfőn ott koronatanácsot tartottak az adriai kérdés ügyében. A hivatalos „Tribuna“, a radikális párt lapja közli, hogy a pánszerb merevség egyebek közt a fiumei kérdésre nézve is kezd enyhülni. Ami Albánia északi részét illeti, a jugoszláv pártok véleménye megoszlik. A demokraták itt hevesebben védelmezik Jugoszlávia érdekeit. Tudvalevőleg pedig a demokrata párt többsége Jugoszlávia új elemeiből, a dalmátokból, horvátokból és szlovénekből áll. San Remo folytatása — Páris Berlin, ápr. 23 A békekonferencia sanremoi ülésszaka rövidre van tervezve, miután az angol és francia miniszterelnököket országaik belügyei május elejére már hazaszólítják. Ide érkezett hírek szerint a főtanács rövid megszakítás után Párisba fogja tárgyalásait folytatni. A párisi ülésszak május 8 án fog megnyílni. (D. t.) ól 71. és II. sz. rendelet módosítása ! Vétkeseknek neveztetnek azok, akik jóhiszeműleg, rossz szándék nélkül, nyilvános helyeken, állomásokon, vonaton utcán, stb. akár igaz, akár képzelt oly híreket közölnek, terjesztenek, megjegyzésekkel kisérnek, melyek a hadműveletekre, hadi helyzetre és csapateltolásokra, katonai hatóságok rendelkezéseire vagy bármily más, a román hadsereget ilető kérdésekre vonatkoznak. 2. Mindezek bűntényt képeznek, a praetorok ítéletét és büntetését vonják maguk után s mint első és utolsó fórum egy évig terjedhető fogházzal és 2000 lei pénzbüntetéssel büntettetek. Ha a fenti tényeket kémkedési vagy árulási szándékból követik el, az érvényben levő hadi büntető törvények lesznek alkalmazva. Az erdélyi ellenőrzési zóna parancsnoka MARINESCU ezredes. félreállt az útszélre, onnan nézte, míg lábra állítjuk a gazdáját. Reszketett, fújt s két kézzel törülte homlokáról az izzadtságot. — Az istenért, ember! Tudja mit csinált? — Fizettem, suttogta rekedten. Kamatjával. S ezzel mint a gyik besurrant a kukoricatáblába. A főszolgabíró szánalmas alázatosan kuporgott az ülésen. — A kalapom . . . nyöszörögve. Kihalásztam a kalapját a kerekek alól. Aztán egy jó percig nem jött hang egyikünkből is. — Mejd én hazahajtok, ajánlkozott szolgálatkészen a jegyzőbojtér , csendesen fordítani kezdte a lovakat. Mi fejünket a két tenyerünkbe támasztva ültünk a kisülésen. A szolgabiró egyszeregyszer oldalba bökött s fejével a gazdájára biccentett. Biz az siralmas állapotban volt. Megnyélazta a zsebkendőjét s úgy törülgette arcáról a vérrel elegyedett pert, mint egy elkinzott, tépett bajszu kardurmacska. — Az istenért urak, nyögte jó tíz perc múlva, egy szót se a feleségemnek. Megint tíz perc múlva, már elevenebben. — Majd előkeríttetem a csendőrökkel azt a gazembert. Természetesen urak, ti nem láttatok semmit. Elkapták a lovak a kocsit, azt fogjuk mondani. — Azt, erősítette ünnepélyesen a szolgabiró s megint a tenyerébe temete az arcot. Kuncogott a markéba, hallottam tisztén. — Ilyet nem látott Európa! — röhögte hangtalan kárörömmel. A jegyzőbojtér saját fontosságának teljes tudatában, merevített derékkal trónolt a bakon. A lovak ritmikusan ügettek a holdfényes porban, ugyan az új kanca — a legszebb Európában — bicegett kissé a bal első lábára. A választási agitáció Bukarest, ápr. 23 A „Dimineaţa“ szerint Averescu pártja és Flondor bukovinai pártja között szakadás történt, mert Averescu Nisztor bukovinai miniszter lemondását nem akarja elfogadni. Flondornak pedig az ipari minisztériumot szánta. Take Ionescu pártklubjában beszédet mondott a belpolitikai helyzetről, melyben többek között kijelentette, hogy a választási harcban minden párt egyedül fog küzdeni, azonban reméli, hogy az egyes kerületekben pártja a néppárttal együttesen fog működhetni. A romániai zsidók egy zsidó nemzeti párt alakítását határozták el. Averescu tegnap Mihályi Tivadarral tanácskozott az erdélyi választások felől. 3. oldal m ntr r wr tti ttti----nMmmmi'i Tiirr m—r~n~ntt- T mmrm Ti^tHTrimmmifH mii pun A magyar maradjon magyar Jorga Miklós nyilatkozata a „Keleti Ujság“-nak Bukarest, ápr. 23 (Saját tud.) Jorga Miklós dr. Románia legnépszerűbb és legnagyobb hatású történelemtudósa. Eddigi munkái egész könyvtárt tesznek ki. Emellett a legbefolyásosabb politikus — a román nép előtt. A feloszlatott parlamentnek elnöke volt. A „Neamul Romanesc“ című napilapját csaknem egyedül írja. Továbbá drámaíró, költő ... de ki győzné csak felsorolni is mindazt, amit Jorga csinál. Jorga parasztpárti politikát folytatott. Az 1907-i parasztforradalom idejében forradalmárnak tekintették. Felesége az erdélyi Bogdán családból származik, Pesten volt tanárnő és ma is fáradhatatlan munkatársa férjének. Férjét mindig hűségesen tájékoztatja a román vonatkozású magyar irodalomról és ma is lefordítja számára az erdélyi lapok fontosabb közleményeit. Jorga professzorral szerkesztőségi helyiségében beszélgettem. Hatalmas szál feketeszakálú ember, az ötven körül. Villogó, fiatalos tekintete, energikus, szimpatikus arca kemény akaraterőről és fanatikus hitről tanúskodik. Jó tudni, hogy mit mond, mi visszaadjuk itt az ő szavait s az olvasó megalkothatja erről a maga véleményét, úgy ahogyan tudja, ahogyan akarja, vagy ahogyan kell. — Jól ismerem az erdélyi magyarság problémáját — mondja Jorga. — A magyarságot és a románságot már a középkorban is szoros kapcsok fűzték egymáshoz és az a viszony különösen a forradalmi mozgalmakkal kapcsolatban dokumentálódott. A Dózsa György-féle erdélyi forradalmat a román és a magyar föld népe együtt csinálták, Dózsa György csapatainak egy részét román jobbágyok alkották, Fekete Iván (Ivon Negru) és Horia seregeiben szintén egymás mellett küzdött román és magyar, azután — hiszen épen a magyar Aradi Viktor írásaiból tudjuk — a Jancu-forradalom előkészítője Varga Katalin volt, a magyar nemes asszony, Catarina Doamna Noastra. De ez természetes is. Magyarország úgy keletkezett, hogy Szt. István idejében egy csomó együtt és egymás mellett élő népre rákényszerítették a katolicizmust és az így alakult keresztény blokkból akarták megcsinálni a magyar nemzeti államot. Ez történelmi abszurdum volt. Tudom azt is, hogy ami Önöknél a nemzetiségi politika terén a múltban történt, nem a népnek, hanem az oligarchiának a műve volt. Jászi Oszkárnak, akit én a legnagyobb szociológusok egyikének tanok, a nemzetiségi kérdésről szóló tanulmányát fordíttattam le románra és könyveiből hosszú fejezeteket közöltem lapomban. Igen, a románság és magyarság egymásra vannak utalva ma is. A bolgár és a szerb, a szerb és a görög talán megélhetnek egymás mellett együttműködés nélkül is, mi azonban nem. Etikailag, gazdaságilag, kulturálisan összekapcsol bennünket. Hiszem, hogy Magyarországon is rövidesen alkonyodni fog a reakciónak és akkor gyökeresen megváltozik a viszony idehaza is. Az ellentétek el fognak tűnni és a szoros gazdasági kapcsolatok elsorvasztják a sovinizmust. Egészen új problémák fognak felszínre kerülni. — Amit az erdélyi román asszimilánsok csinálnak, őrültség volna, ha nem volna még annál is több. Bűnös és káros. A magyar maradjon magyar, a szász maradjon szász. De részben az Önök hibája, hogy szervezetlenül állanak a beolvasztó törekvésekkel szemben. Miért engednek a parlamentbe olyan képviselőket, akik bókokat mondanak nekünk és szerelmi vallomásokat tesznek? Küldjenek néhány gorombaságig őszinte embert, akik híven tolmácsolják a nép kívánságait és minden sérelmet szóvá tesznek! A passzivitás szerintem a legnagyobb hiba. Nem ért a szociológiához, aki erőt lát benne. Hiszen látják, hogy a passzivitásuk a junkerek uralmára hajtotta a vizet, akik nemzetiségi különbség nélkül keresik a szövetséget a nép elnyomására. — Professzor úr, várhatja a magyarság a jelenlegi kormánytól jogainak biztosítását? — Aligha. A nemzetiségi kérdés lényegében erkölcsi kérdés és a jelenlegi kormány eddigi ténykedései azt mutatják, hogy minden morális tekintetet lábbal tipor a hatalomért. Jól tudom, hogy Maniu alatt, akit rendkívül nagyra tartok, mert a legszigorúbb erkölcsi alapon áll, szintn súlyos sérelmeket követtek el Erdélyben a magyarság rovására. Mert ő sem volt eléggé energikus. És az ő emberei között is nagyon sokan vannak, akik nem tudnak megszabadulni attól az ideológiától, amelyben nevelkedtek. Ők félnek a nemzeti kultúrák haladásától, félnek a magyarságtól. Én nem félek. Sőt meg sem tudom érteni, hogy miért lehetne félni tőle. Hiszen az roppant érdekes és kívánatos, hogy itt három különböző, nagy kultúra virágozzék egymás mellett. — Professzor úr, Ön azt mondja, hogy a jelenlegi kormánytól mit sem várhatunk, ez ellenzék vezéreiről pedig megát arritól, hogy gyengék voltak és félnek tőlünk. Kitől várhatunk hát megértést ? Ki fogja a lelkek békéjét meghozni ? — Én! — feleli Jorga és fanatikus fény gyulád a szemében. — Én szót fogok emelni Önökért mindenütt és mindenkor. Készítsék elő a magyar népet, én előkészítem a magamét. Csak tíz évig éllek még, én megteremtem népeink harmóniáját. Az emberek lelkét kell megváltoztatni ahoz, hogy a világ megváltozzék. De meg fogjuk változtatni. Forduljanak a parasztságukhoz és dolgozzanak azzal, mint ahogyan én is a magam parasztságával dolgozom. Ismerem a magyar parasztot, foglalkoztam vele sokat és csak a legjobbat mondhatom róla. Fordítsák tekintetüket folyton csak feléje , és ne tévesszék szem elől, hogy a békét nem az oligarchia fogja megkötni,hanem a népek. Dolgozzanak, tanítsanak és csak a jövő felé nézzenek. Ragadjanak meg minden alkalmat kultúrájuk jogának hangoztatására. A ma mellékes, mert jön, jönni fog a mi holnapunk, a népek testvéri szövetsége." Ehez a perspektívához képest semmit sem jelent, hogy például a csendőrszurony majd megteszi a magáét a választásokon. Ha nem dolgoznak, ha egymással verekszik a nép, alacsonyabb rendű kultúrák fognak úrrá lenni rajtunk. Bulgarizálni vagy oroszosítani fognak bennünket. — Engedje meg professzor úr, de mindaz, amit eddig elmondott, inkább oroszos szellemről tanúskodik. Néha úgy éreztem, mintha egy orosz filozófussal ülnék szemben. — Igen ... Ez onnan van, hogy az orosz gondolkozókban megvolt a bátorság ahhoz, hogy önmagukból merítsenek és én sem keresem filozófiai előd sírját, hogy attól induljak tovább. Körülöttünk pedig folyton csak azt teszik az emberek, kapcsolópontokat keresnek, eszmesirhalmokra támaszkodnak. Hagyjuk, hadd temessék el a halottak az ő halottaikat. (Kp.)