Keleti Ujság, 1935. december (18. évfolyam, 276-300. szám)
1935-12-01 / 276. szám
pviselőház *■£%: IUDAPEST V. Jfc ’vik,*' ■ Taxa poștală plătită In numera: No. 24.256—1927 Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 40&1~ negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Vasárnap, 1935. december 8. Arad ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM. - 276. SZÁM. Felelős szerkesztő: Szász Endre. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron L. Pop-ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. • Görög sorstragédia A görög történelemnek lezárult az a fejezete, amely valóban nem kímélte a görög nép vérét és pénzét. Évek hosszú sora óta egyik forradalomból a másikba zuhant a nagy históriai múlttal dicsekedhető görög nép. Megpróbálkozott mindenféle kormányformával, kacérkodott a szélsőbaloldaliak volt köztársasági rezsimje, „átvészelt“ egy-két polgárháborút, tábornokok váltották fel egymást, mint miniszterelnökök és diktátorok, úgy, hogy végül az ország közakarattal hívta vissza trónjára az elűzött dinasztiát. György király, aki a messzi Dánia uralkodó családból sarjadt ki, hogy szívének minden dobbanásával azonosítsa magát a görög nemzettel — királyi elmében nemcsak ez áll: Görögország királya, hanem minden görögök királya — jó részben Angliában töltötte a trónjától megfosztott uralkodó keserű éveit és ezalatt az idő alatt bizonyára bőven volt alkalma elmélkedni a különböző kormányformák alkalmazásának módszerei fölött és bizonyára leszűrődött benne a sokféle lehetőség közül az az út, amit a leghelyesebbnek lát. Kétségtelen, hogy mély hatást gyakorolhatott rá a mostanig eredeti tisztaságában megmaradt angol demokrácia is, amely elveti magától a diktatúra gondolatát, akárhonnan is jöjjön az. El tudjuk képzelni, hogy György király szép akarásokkal, a legnemesebb elgondolásokkal tért vissza hazájába, ahonnan pár évvel ezelőtt tragikus körülmények között kellett eltávoznia. Igazi parlamentarizmus, igazi alkotmányosság, a nép javának fenntartás nélküli szolgálata: ezek járhattak György király eszében, amikor hajója a görög partok felé vitte és később sokszázezernyi tömeg üdvrivalgása közben palotája felé hajtatott. Jó király akart lenni, aki nem akart gyűlölködni, minden alattvalóját magához szerette volna ölelni és az általános kegyelemből még azt a Venizeloszt sem akarta kifelejteni, aki néhány hónapra csatatérré tette országát a királyság elleni engesztelhetetlensége miatt. Gondolhatott-e arra a király, hogy ezt az igazán felséges gesztust éppen olyan politikusok akarják elgáncsolni, talán féltékenységből, talán politikai elvakultságból, akik annak idején rálicitáltak a legvörösebb köztársaságiakra is. Az a férfiú, aki a leghangosabban kiáltott feszítsd meg-et a kiutasításra ítélt dinasztiára. Kondilisz, most a monarchia-konjunkturából szeretne kifacsarni minden érdemet, pápább akar lenni a pápánál s a jelentések szerint még zavargások rendezésétől sem riad vissza, hogy diktatúrára kényszerítse az alkotmányhoz ragaszkodó királyt, íme, a modern görög sorstragédia. Az elromlott közszellem, az izmusok, a politikai hóbortok és a fásultság századában mindez nem is tűnik fel olyan abszurdumnak, pedig a történelemből úgy tanultuk, hogy a királyokat alkotmányos szándékaikban nem elgáncsolni, hanem ünnepelni szokták. Remélni lehet, hogy ebből a furcsa harcból mégis csak a király fog győztesként kikerülni. És ha ez bekövetkezik, vigasztaló fényjelt olvashatunk ki belőle a boldogabb jövendőre, amikor nemcsak Görögországban, hanem Európa minden tájain ús értelmet, tiszteletet kapnak a manapság degradált fogalmak: tiszta parlamentarizmus, szabadságjogok és mindazoknak a nemes eszméknek a tiszteetbentartása, amelyek most stréber politikusok és demagógiára alapított pártok olcsó, de átlátszó primitivitájukban is vészes és fenyegető játékszerei. A francia sajtó háborús veszélyt lát az olasz csapatmozdulatokban Egyiptom is életbe léptette a szankciókat, emiatt Olaszország vissza akarja hívni kairói követét . Franciaország h határozottan leszögezte, hogy a végsőkig kitart az angol álláspont mellett Addisz- afnéria Ual-Val elfoglalásait jelenti A világ figyelme most arra a kérdésre irányul, mit szándékozik tenni Olaszország azzal a haderővel, amelyet elvezényelt a Brenner hágótól. A „Jour“ szerint az európai olasz csapatmozdulatok a líbiai helyzettel vanak összefüggésben. Könnyen lehetséges, hogy Olaszország a közeljövőben nemcsak azt a húszezer embert küldi vissza, Líbiába, amelyet nemrég kivont onnan, hanem az anyaországból újabb haderőkkel fogja az előbbieket megerősíteni. Az is lehet, hogy a csapatokkal az olasz partvidék egyes veszélyeztetettebb pontjait erősíti meg Mussolini. Különösen Nápolyban már eddig is messzemenő védelmi intézkedéseket foganatosítottak. Párisi jelentés szerint francia politikai körök a diplomáciai helyzetet válságosnak látják. A legutóbbi francia—angol és francia—olasz megbeszélések rávilágítottak arra, hogy a kőolajtilalom alkalmazása súlyos következményekkel járhat. A francia sajtó nem titkolja aggodalmát afelett, hogy az olasz csapatmozdulatokról szóló hírek háborús veszélyt jelentenek. Londonban valószínűnek tartják, hogy Olaszország visszahívja egyiptomi követét amiatt, hogy az egyiptomi kormány is életbe léptette a szankciókat. Erre Olaszország annál inkább hajlandó, mert Egyiptom nem is tagja a Népszövetségnek és így elkerülhette volna a szankciókhoz való csatlakozást. / ■ — — Hírek Ual-Iral elfoglalásáról (Addisz-Abeba, november 29.) Az abesszin hivatalos jelentések az olasz cáfolatokkal ellentétben az abesszin haderők lassú, de rendszeres előnyomulásáról adnak hírt. Aráig az olaszok azt jelentik, hogy Tembien tartományt teljesen sikerült megtisztítaniok a guerilla csapatoktól, Addisz-Abebában úgy tudják, hogy Gheralta és Tembien területén egyáltalában nincsenek olasz csapatok. Az olaszok u." ” erélyesen cáfolják azt az abesszin forrásból állhatatosan terjesztett hírt, hogy Gorahajt és Gerlogubit visszafoglalták volna. Egy további abesszin jelentés azt mondja, hogy az abesszin csapatok Ual-Ual felé törnek előre. Sőt harrari magánjelentések szerint az abesszinek már benn is volnának Ual- Ualban. Az abesszin hadvezetőség számít arra, hogy itt az olaszok rendkívül erős ellenállást fognak kifejteni. Az olasz hadvezetőség cáfolja azt is, hogy az abesszinek betörtek volna Eritreába, elismerik azonban, hogy az abesszin hadsereg újból rendkívül nagymennyiségű gépfegyvert kapott. Az olasz repülők a Havas-iroda szerint csütörtökön bombázták Dagaburt, a ledobott bombák azonban emberéletben csak kevés kárt okoztak. A galla tábornok elveszi s négül leányát (Addisz-Abeba, november 29.) Abesszin udvari körökben érdekes házasság lehetőségeiről beszélnek. A galla származású Hapte Marian tábornok, Nekemte tartomány kormányzója megkérte a négus leányának, Tszahai hercegnőnek kezet. A gallákat ugyan az amharak lenézik, de a négus mégis óhajtja a házasságot, mivel így szorosabban birodalmához kapcsolhatja az aranyban és elefántcsontban gazdag tartományt. Franciaország óvása Olaszországnak (London, november 29.) Az „Excelsior“ azt írja, hogy az olasz csapatmozdulatok természetes következményei annak a ténynek, hogy Franciaország minden fenntartás nélkül a megtörlő államokhoz csatlakozott és hogy Lávai legutóbbi tanácskozásán kijelentette Cerutti olasz nagykövetnek, hogy ha Olaszország az olajszankciók esetleges életbeléptetése esetén erőteljesebb intézkedéseket tenne, úgy