Keleti Ujság, 1937. augusztus (20. évfolyam, 173-198. szám)
1937-08-01 / 173. szám
• I EGYETEMI KÖNYVTÁR • OLVAJOTERKE V**ftrilap, 1937 augusfctus 1, ^ SZEGED * f ■ I ■ .Előfizetői példány KeimtiUjság Előfizetési árak belföldön: Égés* évre 800, félévre f AGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj,negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon d |ss|xEU POSTA *UvntViM nvo arz m/r Báron L. Pop-ucca 5. szám. Telefon: 15-08. — Levélcím:évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6ZC t—x*- L V r Ub i Arl. Iza. SZÁM Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek Semfiellgo. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Felelős szerkesztő: Szász Endre, küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. * **# Gazdasági népszövetség Lipót, a fiatal, belga uralkodó levelet intézett van Zeeland miniszterelnökhöz, sz®rencseMvánatadt fejezve ki amerikai útja alkalmából és többek között a következőket írja: „Azt hiszem, jó volna olyan szervezetet létesíteni, gazdasági kérdések tanulmányozására, amelynek célját a következő három jellemvonás fejezné ki: egyetemlegesség, tartósság és függetlenség. Hogy ez az intézmény betöltse hivatását, teljesen függetlennek kell lennnie az egyes országoktól. Kívánatos, hogy azoknak a személyeknek munkásságára számíthasson, akik az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, pénzügy és munkaügy terén a leginkább kiismerik magukat. Ha ki akarjuk kerülni a háborút és az emberiséget béke- gondolkodásra óhajtjuk nevelni, vennünk kell magunknak a bátorságot, hogy a gazdasági kérdéseket általános szempont szerint oldjuk meg és megoldjuk azokat a nagy kérdéseket is, amelyek az egész emberiség számára fenyegetően lépnek fel: nyersanyagelosztás, a csereeszközök kicserélése, a munkának igazságos nemzetközi úton való szabályozása és az egyensúly helyreállítása az ipari és a mezőgazdasági népek között.“ A királyi szózatnak az európai sajtó nagy részében és az amerikai sajtóban is nagy visszhangja táirpadt. Nem azért csupán, mert „királyi" szavakat udvariasan szoktak fogadni, hanem azért is, mert a köztudatban is megerősítésre talál — amit különben Lipót király is hangsúlyozott , hogy „a nehéz helyzet ellenére az ilyen kísérlet megtétele éppen a jelen időpontban kedvező." III. Lipótról mondta Pakenne történész, egyik tanára a következő mondatot: ha nem lesz uralkodó, megjósolhatom, hogy ez a fiatalember túl messzire fog majd merészkedni. .. Nem, Lipótban nincs semmi forradalmi vonás. Egyszerűen értelmesnek és józannak látszik, ami ma kiválóbb erény, mint új divatos elvek kitalálása és a merészség új kormányzati rendszerek bevezetésére. Lipót király olyan ország élén áll, amely függetleníteni igyekszik magát más országoktól és a saját jól felfogott érdekei szerint kivan cselekedni. Amikor megtette a lépéseket, hogy Belgiumot „semlegesítse" minden irányban és a jóbarátság látszatának megőrzésével felbontotta azt a hagyományos szerződéses viszonyt, amely Angliához és Franciaországhoz kötötte, bizonyára abból a meggondolásból tette, hogy egy elkövetkezendő háború esetén Belgiumot így meg fogja óvni az átvonulás, vagy a harcbaállás kényszerétől. Belgium kis ország, nem engedheti meg magának a fényűzést, hogy háborút viseljen, amikor ennek semmi szükségét sem érzi. Arra gondolt, hogy Svájc és a skandináv államok példája inkább követendő, mint láncszeme lenni olyan hatalmi blokknak, amelynek ha nincsenek is imperialista szándékai, szívósan védi eddigi imperializmusának még meglévő állásait. III. Lipótnak jelentékeny érdeme volt, hogy Belgium simán úszta meg a külpolitikai változást és most néhány más ország, Románia és Jugoszlávia is érdeklődéssel nézik, hogyan válik, majd be ez a „semlegesítési" kísérlet a gyakorlatban, hogy majd azután feloldozva magukat szerződéses kötelezettségeiktől, ők is könnyebben állhassanak meg helyükön a készülő nagy viharban. Belgium említett lépését üdvözölni lehet magasabb elvi szempontból, hiszen a béke nagy művét szolgálta — és amint kiderült, Franciaország és Anglia egyes köreinek nem is volt semmi oka a nyugtalanságra. Még inkább üdvözölni lehet a már semlegesülő Belgiumnak azt a lépését, hogy utat keres a világ gazdasági békéjének a megteremtésére és e célból gazdasági népszövetséget ajánl. III. Lipót levele semmi esetre sem született volna meg, ha meg nem erősítette volna hitében — az időpont nagyon is kedvező — van Zeeland miniszterelnöknek egyes nyugati fővárosokban és így Amerikában is megtett utazásainak az eredménye. Azok a nagy államok, amelyek nem voltak hajlamosak hinni az aranyvaluta fétisében és amelyek nem a merev önellátás alkalmazásában látták a kibontakozást, mint a parancsuralmi rendszerű államok, megnyugtatták van Zeelandot, hogy terve, amely világgazdasági konferencia összehívására irányul, egyáltalában nem utópia. Az eddigi Népszövetség gyengeségének fő oka különleges politikai alkatában rejlett. Talán, ha ez a szépnek induló genfi szervezet érdeklődésének első vonalába folyton folyvást a gazdasági kérdéseket tette volna meg, inkább meg tudta volna teremteni az összefüggések rendszerét és a nemzetek főhatóságának kevesebb érzékenysége nélkül tudott volna olyan elveket elfogadni, amelyek látszatra szigorúan gazdaságiak. Az európai államok egyik vagy másik csoportjainak együttműködése, különböző kereskedelmi szerződések máris megmutatták kicsiben, hogy a pótatikai ellentétek ellenére is lehet és kell gazdasági egyezményeket kötni, az így kötött szerződések értékállóak és év fél évre sikerrel meg is ilyíthatók. Hogy a Lipót király részéről említett ötletek közül csak egyet említsünk meg, Itt van a maga hihetetlen jelentőségévela nyersanyag szétosztásának kérdése. Ha a politika nyelvét alkalmazzuk, akkor minduntalanazt kell harsogni: gyarmatokat a gyarmatok nélküli államoknak! Németország gyarmat követelő moz Tizenötezer ember és japán-Solnai háború első néhány napjának veszteséfflisinjáin ...........■ ---....................ami. ........................ ........................ Tiencsint rommá lőtték a japán repülők bombái. Csajra és ICaj -nek kijelentette, Jaocsy Kána az utolsó emberig harcolni fog (LONDON, július 30.) Az északkínai eseményeket most már teljes joggal lehet japánkínai háborúnak nevezni, noha hivatalos hadüzenet egyik részről sem történt. Az eddigi harcok tizenötezer emberébe kerültek a két harcoló félnek, a japánok megszállották Pekinget, az. északkir.ji terület legjelentősebb városát, a másik nagy várost, Tiencsint pedig tönkretették a japán repülők bombái és a nehéz ágyaik. Többezer polgári lakos pusztult el Tiencsinben Csütörtökön délután öt órakor húsz bombavető repülőgép jelent meg Tiencsin felett és négy órán át bombázta a város nevezetesebb harcászati pontjait. Tiencsin egy része romokban hever. A bombázás a hírek szerint többezer áldozatot követelt a polgári lakosság közül. A bombák felgyújtották az egyetem hatalmas épületét is. A városban levő kínai katonaság heves ellenállást tanúsít és sikerült kétszáz japán katonát foglyul ejteniük. Pénteken a déli órákban a kínai ellenállás csökkent. A japán csapatok megszállották a központi pályaudvart és most csak itt-ott hallatszanak puskalövések. Pekingnél, a Peiho folyó jobboldalán is tovább folynak a harcok, közvetlenül a pekingi engedményes terület határán. Gang Kaj Sek : „Kína az utolsó emberig harcol !" Csang Kaj Sek marsall kijelentette az újságíróknak, hogy Kína még július tizenhetedikén megállapította azokat a feltételeket, amelyek mellett a japán-kínai ellentét békés után megoldható és felfogása azóta nem változott. A Peking és Tiencsin elleni támadásokért semmiképpen sem lehet helyi jelentőségű büntető eljárásnak minősíteni. Kína nem engedheti meg, hogy a japánok behatoljanak területére. A maga részéről vállalja a teljes felelősséget s mindent meg fog tenni, hogy megőrizze Kina területi épségét és felségjogait másokkal is tiszteletben tartassa. Nyilatkozatát azzal fejezte be, hogy Kina az utolsó emberig küzdeni fog■ . A japánok elfoglalták Tiencs’no gami feikötőjét (Tiencsin, július 30.) Pénteken délelőtt tizenegy órakor a japán csapatok elfoglalták Tiencsin folyami kikötőjét, Sikát. Veszteséglista Japán részről most tették közzé a július 28-i tiencsini harcok veszteséglistáját. Eszerint a japánok közül két tiszt és száztizenkilenc közkatona esett el és kétszázharmincnyolc sebesült meg. A kínaiak nyolcszáz halottat és négyszáz sebesültet vesztettek. Japán forrásból jelentik, hogy Csan Kai Sek marsall a Paotingfu közelében táborozó ötvenezer főnyi haderőnek parancsot adott, hogy nyomuljon előre észak felé és legyen segítségére a 29. kínai hadseregnek. A TotulMesi eHekezlet a Fehér Hízbail Washingtoni jelentés szerint az Egyesült Államok a legnagyobb figyelemmel kiséri a távolkeleti eseményeket. A Fehér Házban csütörtökön este fontos megbeszélés volt, amelyen Roosesvelt köztársasági elnök, Hull külügyminiszter és Norman Davis vettek részt. Az elnök óráról órára tájékoztatja magát a helyzetére.