Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-01 / 74. szám
Sser «Ia 1943» április 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA *.70, NEGYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE IS PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 73148. **.• , 4 '¡ Alit, *1- épi/1Mn) '- ›1 , X 2 u 3 uy V P miXHBM! Ara 12 fillér HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 74. SZÁM. kiadja a LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTARSASAG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYÍRŐ JÓZSEF . SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: Z. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA . IMPIA VISSZAUTASÍTJA CRIPPS JAVASLATAIT Loyal a napokban újra találkozik Petőin tábornaggyal London beismeri, hogy Németországnak sem katonai, sem erkölcsi ereje nem tört meg India nem fogadja el Cripps javaslatait Az egész világ közvéleménye a legnagyobb érdeklődéssel várja India válaszát az angol javaslatokra. Ezekben a pillanatokban, amikor a jelen sorokat írjuk, folyik a távol Indiában a nemzeti kongresszus nagy tanácskozása, s az előreláthatólag hamarosan meghozza a döntést India életének történelmi kérdésében. Az eddig érkezett jelentésekből már világos, hogy India vezetői nem járulnak hozzá Cripps javaslataihoz és ha nem utasítják el azokat mereven, akkor legalább is ellenjavaslatokat fognak tenni. A kongresszusi végrehajtó bizottság egyik tagja a következőket mondotta. — Egyetlen tagtársam sem hajlandó elfogadni a javaslatokat abban a formában, ahogyan Cripps előterjesztette. Mivel az angol kiküldött kijelentette, hogy a javaslatok egyetlen egészet képeznek s így vagy valamennyit elfogadják, vagy pedig a bírálatokat elutasításnak fogja tekinteni, általánosan az a vélemény, hogy Cripps küldetése már véget is ért, ha csak az angol háborító kormány nem hatalmazza fel az egész terv lényeges megváltoztatására. India harmadik legnagyobb pártja, a hindu Nahasabha párt már meghozta határozatát s közölte Cripps-szel, hogy javaslatait elfogadhatatlanoknak találja. Az Exchange Telegraph újdelhii jelentése szerint a kongresszusi bizottság 12 tagja közül 7 van az elfogadás ellen és csak 5 mellette. Gandhi maga is leghevesebben ellenzi Cripps javaslatait. Nehm viszont, akit sokan India Crippsének neveznek, hajlandó ellenjavaslatokat tenni. Az indiai sajtóban három áramlat van: az elfogadás mellett, mereven az elfogadás ellen és végül a harmadik ellenjavaslatokkal akar segíteni a helyzeten. Abban azonban az egész indiai közvélemény egyetért, hogy a fegyveres erővel való rendelkezés joga nélkül a függetlenség és így a kérdés megoldása is lehetetlen. Londonban is látják, hogy India vezetői jól ismerik a helyzetet és tudják, hogy a mostani döntések valóban a legnagyobb jelentőségűek hazájuk jövője szempontjából. Tudják azt is, hogy az angol javaslatok, — amint a német külügyminisztériumban is hangoztatják, — csupán csalétek és semmi mást nem akarnak, minthogy India embertömegeit és nyersanyagforrásait továbbra is az angol birodalom kizárólagos érdekei számára biztosítsák. Anglia úgy tervezte, hogyha már mindenképpen függetlenséget kell adnia Indiának, akkor sok kisállamra bontja fel ezt a hatalmas félszigetet s akkor az egymás között torzsal íródó államok villongásaiban az egyik csoport támogatásával, a másik fenyegetésével fogja fenntartani a maga befolyását és az igazi döntések hatalmát. Egyébként kezében akarja tartani a fegyveres erőt és a külpolitikát is és Indiának legfeljebb csak az angol birodalom államain belül volna bizonyos szabadsága, már amennyit az angol érdekek engedélyeznének. Tegyük föl azt az eshetőséget, hogy Anglia a maga végzetesen szorult helyzetében végül is beleegyeznék, hogy India független hadsereget szereljen föl és hogy India kész volna ezzel a haderővel szembeszállani a japánokkal, jelentene-e ez komoly veszedelmet japán és a tengellyhatalmak számára? A döntő tényező a kérdésnél az, hogy India hadiipara elenyésző, és így teljes mértékben rá volna utalva az angol és amerikai hadianyagszállításokra. Ezek a szállítmányok azonban csak azokon ez útvonalakin juthatnának el hozzá, amelyeket a japán tengeri haderő tart ellenőrzése alatt. Ha az angolszász hatalmak nem tudták utánpótlással ellátni Szingapúrt, majd Nagyszunda-szigeteket, még kevésbé lesz lehetőségük arra, hogy ezt megtegyék az indiai hadsereggel. A japánok az Adaman-szigetek birtokában most már urai az Indiai óceánnak és a japán tengeralattjárók bizonyára már ott várják prédájukat az angol hajózási útvonalakon. Az Adaman-szigetekről Ceylon, a Perzsa-öböl, de még a Vörös-tenger bejárata sincs olyan távolságban, ami az eddigi hadműveletek tanúsága szerint különösebb fejtörést okozna a japán tengerészet vezetőinek, Indiának tehát valóban nagyon meg kell gondolnia, hogy odadobja-e embertömegeit olcsó és csaknem fegyvertelen ágyútöltelékül az angolok kénye-kedvére. Anglia és a szovjet követelések Elképzelhetjük, írja a Messagero című olasz lap, hogy mit mondott Churchill Maiszki londoni szovjet nagykövetnek, amikor a francia tengerpart elleni sikertelen angol partraszállási kísérlet után először találkoztak: „Te akartad“... Valóban így van. Maiszki akarta, Litvinov és Sztálin akarta, s utánuk az Angliában uralkodó, Moszkvától függő hatalmak. Churchill engedett az unszolásnak. A bolsevisták parancsoló hangon követelik Angliától az uj harcvonal létesítését. Az angolok megkísérelték tehát a támadást. Partraszállottak Saint Nazairében, az uj front azonban csak néhány pillanatig állott fenn s a német véderő megsemmisítette az angol hajókat és katonákat. London ezzel bizonyságot szolgáltatott Moszkva előtt arra,, hogy neki megvan a jó szándéka, de a németek nem engedik. Eden angol külügyminiszter vasárnap Walesben tartott beszédében ugyancsak a szovjet követelésekkel foglalkozott. Azt, hangoztatta, hogy Anglia már eddig is a legnagyobb erőfeszítéseket tette, a hadianyagszállítmányokra vonatkozó ígéreteit betartotta s az angol hadianyag tette lehetővé Moszkva és Leningrád megvédését. Beszéde — amint a berlini Transcontinent Press megjegyzi, — azt a benyomást keltette, mintha nem a bolsevisták, hanem az angolok harcoltak volna a keleti fronton. Eden ezután borúlátó hangokat ütött meg. „Jelenleg a háború legkomorabb sikaszában élünk“ — mondotta — elfelejtve, hogy miniszterelnöke, CK .11 csak négy nappal ezelőtt bizonyítgatta, hogy Anglia helyzete most kedvezőbb, mint egy évvel ezelőtt. Eden ezzel mit sem törődve kijelentette a továbbiakban, hogy a háború küszöbön álló szakasza sokkal súlyosabbnak fog bizonyulni, mint 1940 nyarán, Franciaország összeomlása után. London fél a német—francia közeledés gondolatától is .Ebben a hangulatban igazán nem csodálatos, hogy a francia politika várható új fordulatairól szóló hírek nagy idegességet vál , ki Angliában. Valóban úgy látszik, hogy a francia politika most ténylegesen döntő irányváltozás előtt áll. A Petit Parisien vichyi közlése szerint a francia kormányhoz közelálló körökben azt a benyomást lehet szerezni, hogy az eddigi bizonytalan állásfoglalással ellentétben most nagy határozottság mutatkozik, bár nem kell lebecsülni a még leküzdendő nehézségeket. Ugyancsak Vichyből jelentik, hogy Laval megállapodott a kormány vezető férfiúival s valószínű, hogy rövidesen átveszi a külügyminiszteri tárcát. Az angol sajtó szokott módján már ellenintézkedésekkel fenyegetőzik arra az esetre, ha Laval belépne a francia, kormányba és a francia kormány átköltözne Parisba. Mind az angol sajtó, mind az amerikai lapok végzetesnek mondják a szövetségesekre az esetleg megvalósuló francia—német együttműködést és a newyorki lapok felvetik a Neidest, nem kellene-e megszakítania az Egyesült Államoknak a Pétain-kormánnyal fennálló kapcsolatokat. Washington csak a nyugati félgömböt védi Az amerikai kereskedelmi tengerészet egyre fokozódó veszteségei is nagyon r.eggondolkoztatják az amerikai vezető köröket. Knox tengerészeti miniszter a háborús beavatkozás leghangosabb hírverője, az amerikaközi bizottság értekezletén megállapította, hogy közvetlen veszedelem fenyegeti Amerika kereskedelmi hajózását. Nagyon érdekes volt az a kijelentése, hogy Amerika szempontjából egyelőre csak a nyugati félgömb szabadságáért való harcról lehet szó. Igaz, hogy Roosevelt annak idején a nyugati félgömb fogalmát nagyon rugalmasan fogalmazta meg és egyre jobban tágította, bizonyos azonban, hogy a Knox-féle nyugati félgömb ezzel éppen ellentétesen mind s szűkebb területre szorul össze és a washingtoni tengerészeti miniszter csak azért nem mondott „Északamerikát“, hogy ezzel ne kavarja fel az ellentmondások viharát. A helyzetre jellemző, hogy a washingtoni felsőház tengerészeti bizottsága a legutóbbi hajóveszteségek miatt jelentéstételre megidézte King tengernagyot, az Egyesült Államok hajóhadának főparancsnokát. Sciglief alatt 183 szovjet páncélost lőttek szét a németek Berlin, március 31. (MTI.) A Führer főhadiszámájáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A Donee vidéken meghiúsultak az ellenség újabb támadásai. A Charkovtól keletre lévő arcvonaliszakaszon egyik tisztogató vállalkozás során sok hadianyagot zsákmányoltunk. A középső arcvonalszakaszon az ellenség több helyen nagyobb erőkkel támadott. A támadások kemény harcok után összeomlottak és az ellenség súlyos és véres veszteségeket szenvedett. E harcokban 24 páncélost megsemmisítettünk. A kelleti harctér több szakaszán néhány támadó vállalkozásunk újabb sikereket hozott. A légi haderő kedvező eredménnyel bombázta Szebasztopol repülőgépgyárát, valamint a Kercs-tengerszoros kikötőberendezéseit. A Szovjet repülőteret és vasúti összeköttetései ellen intézett légitámadások során az ellenség érzékeny veszteségeket szenvedett repülőgépekben és gördülőanyagokon. Harci repülőgépek bombázták Ilummanszk kikötőjét. Március 25. és 30. között a keleti harctéren 183 ellenséges pzáncélost lőttünk szét. A Murmanszk közelében haladó, a március 29-i és 30-i német hadijelentésben említett ellenséges hajókaravánt német tengeralattjárók újra megtámadták.. A Kolai-öböll bejáratánál elsüllyesztettek két, összesen 11.000 tonnányi súlyosan megrakott szállítóhajót. Egy harmadik szállítóhajót is megtorpedóztak. A viharos tenger miatt ennek elvesztése is valószínű. Légitámadás során egy másik nagy kereskedelmi hajót megrongáltunk. Berlin, március 31. (MTI.) A Német Távirati Iroda közli: A brit hírszolgálat egyik vasárnapi jelentése beismeri a következőket: A legkisebb jelét sem állapitntjuk meg a német hadsereg összeomlásának és Németország erkölcsi ereje sem gyengült meg a legkisebb mértékben sem. Ez lényegesen másként hangzik ,— írja a Völkischer Beobachter, — mint az angoloknak saját tehetetlenségüket leplezni akaró hencegesei, amelyekkel egész télen a szovjet hadsereg óriási sikereiről beszéltek. Ukrajnában helyreállítják a magántulajdont Bern, március 31. (MTI.) Az OKI jelenti: Ukrajnában a megvalósítás útján halad az a terv, amely szerint a kollektív rendszert a magántulajdon rendszerére alakítják át. Sok helyen még a tavasszal a magánosok kezébe adják az elkommunizált földet. Karjalában csak a nőket, gyermekeket, öregeket hagyta ott a szovjet uralom Koppenhágai jelentés szerint Karjalában a tartomány 300.000 főnyi lakosságából a szovjet uralom végére csak 60.000 főnyi, túlnyomó részben nő, gyermek és aggastyán maradt meg. A férfiakat besorozták a szovjet hadseregbe, vagy pedig elhurcoltál". Afrikában homokviharok akadályozzák a harci tevékenységet Az orosz repülők eredményesen támadták a tobruki kikelőt A német véderő főparancsnoksága jelenti: Észak-Afrikában a heves homokviharok miatt csak kisebb harci tevékenység volt. A marmarkai sivatagban bombáztunk egy épülőteret és eredményesen támadtuk Tobruk kikötőberendezéseit is. Egy angol teherhajót bombatalálat ért. Anglia keleti partjai előtt harci repülőgépek megrongáltak egy közepes nagyságú angol kereskedelmi hajót. A La Manchecsatorna partján a haditengerészeti tüzérség lelőtt egy angol vadászrepülőgépet. Egyes angol repülőgépek berepültek a Német Birodalom keleti vidékére. Angol bom-