Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-10 / 254. szám
1943. NOVEMBER 10. — Tanári kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Debreczy Sándor, a kolozsvári állami gyakorlógimnáziumhoz szolgálattételre beosztott állami gimnáziumi helyettes tanárt az állami gimnáziumi tanárok létszámában rendes tanárrá kinevezte. Tovább nem prolongálható ! Ma utoljára láthatja a példátlan sikerű SZIÁMI MACSKA című Szeleczky Zita filmet a Corvinban. Holnap, Lajla! — Általános részvét nyilvánult meg a Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű Rt. mérnök-igazgatójának végtisztességén. Súlyos csapás érte Tury Sándor Kornél dr. egyetemi professzort, a Tudományos Akadémia tagját és feleségét. Apósa, illetve édesapja Bender Ernő, a Rimamurányi— Salgótarjáni Vasmű Rt. mérnök-igazgatója 62 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Az elhunyt kimagasló, értékes, köztiszteletben álló tagja volt a Felvidék társadalmának. Utolsó útjára óriási részvét kisérte. — Megbüntették a főnöke utasítására túlzottan magas áron issmért minőségi hentesáruért. Ágoston Sándorné kolozsvári kávémérésében Péter Dezső elárusító tavaly decemberben a tulajdonos utasítására 16, 14 és 10 pengős kilogramonkénti árban szolgálta ki a 4.40, 4.50, és 4.60 pengőben megszabott császárhús, sonka, illetve sertéskaraj adagját. A kolozsvári törvényszék mellett működő uzsorabíróság egyesbírája Péter Dezsőt az árdrágításért 600 pengő pénzbüntetésre ítélte, a tárgyaláson meg nem jelent üzlettulajdonos, Ágoston Sándorné ügyét pedig elnapolta. Az egyes uzsoráabíró ítélkezett Feuerstein József kolozsvári textiles árdrágításában is. Feuerstein 1942 szeptember 30-án Daniel Gergely feldolgozó cégének 7.93 pengő egységárban közvetítette a méterenkint 6.50 pengőben megállapított matracgrádli végjét. Az iparengedély nélküli közvetítő 400 pengő pénzbüntetést kapott a viszonteladó nagykereskedő és feldolgozó között szükségtelenül közbeékelt árdrágító műveletéért. Az egyes uzsorabíróság elé került Bokos István alsó földi gazdálkodó is. Bokos ez év januárjában 20 pengőért adta a takarmányozásra szánt tengeriszár mázsáját, bár az elsőrendű takarmányszalma mázsájának csak 5 40 pengő a hatósági ára. Az uzsorabiró Bokos Istvánt 200 pengőre büntette meg. * Gyomor-, béli-, máj- és epebetegségek gyógykezelésében a rég bevált tisztán természetes „Ferenc József“ keserűvíz gyakran alkalmaztatik, minthogy hatása feltétlenül megbízható, nagyon enyhe és igen kellemes. Kérdezze meg orvosát! — Az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztálya 1943 november hó 11-én, csütörtökön délután 6 órakor az Új Klinika (Mikó u. 4.) eladótereiében tudományos szakülést tart. Üléselnök: dr. vitéz Haynal Imre. Tárgysorozat: Előadások: dr. Láng István (Belgyógyászati kim.): A pneumococcus- és meningococcus-meningitis gyógyítása serumbetegséggel és dr. Kneffel Pál (Közegészségtani Int.): A bovin tuberculosis. Az érdeklődő orvosokat és orvostanhallgatókat az Elnökség tisztelettel meghívja. — Faszén gáz-mérgezés egy kolozsvári lakásban. A mentők súlyos faszéngáz mérgezéssel a MÁV kórházba szállították Rónai Vilma 29 éves Magyar utca 36. szám alatti lakost. Rónai Vilma hétfőn este, mielőtt lefeküdt volna, mégegyszer megrakta kályháját fával és a kályhának becsukta a szellőztető ajtaját is. Éjféltájban a szomszédok fojtó füstre ébredtek fel, majd feltörték Rónai Vilma ajtajának lakását, akit már eszméletlen állapotban találtak ágyában. Állapota súlyos, cs.c rém életveszélyes. « Hirdetmény. A désaknai m. kir. sóbányahivatal ker s szabadkézből való megvételre I drb uj vagy használt 520 mm. nyomtávolságú elektromos bányamozdonyt. Ajánlatok a désaknai m. kir. sóbányahivatalhoz küldendők ,ahol bővebb felvilágosítás is beszerezhető. SZELLEMIDÉZÉS A PESTI SZELLEM FRONTJÁN Márai Sándor, az értékes és divatos író előszót írt egy könyvhöz. Ez a könyv már egyszer megtette útját a magyar könyvpiacon. Ha jól emlékezünk, az első világháború derekán látott napvilágot. Márai Sándor előszava most annak érdekében íródott meg, hogy a halottaiból feltámasztott könyv új kiadásának útja ne csak szabványos siker, vagy szabványos bukás legyen. A szép és megkapó, sőt nyugodtan leírhatjuk: a szuggesztív élőbeszéd nem óhajt mást a magyar olvasóközönségtől, csak éppen annyit, hogy a második kiadás útja a lélek és a szellem diadalútja legyen, s az út két oldalán földreborult tömegek érintsék porba homlokukat, miután a könyv vételárát hódolati adóban már kegyesen lerótták. „Ez a könyv csakugyan remekmű, — mondja Márai, az író és az akadémikus. — Napjainkban könnyű kézzel osztogatják könyveknek és szellemi tüneményeknek ezt a kitüntető megjelölést, ezért fontoljuk meg, olvasók, szavunkat, mielőtt odafűznék a „Tanár úr kérem“ új kiadásának címlapjára ezt a rangjelzést . . . Mindenki, aki e könyvet — mohón vagy figyelmesen — végigolvassa, átesik a különös lelki megrázkódtatáson, amelyet csak a remekmű hatása tud kiváltani az olvasóból...“ Ezt mondja Márai Sándor többek között abban a lelkes lerendezésben, amelyet előszónak szánt néhai Karinthy Frigyes „Tanár úr kérem" című kroki novella-gyűjteménye új kiadása elé. Ezt mondja Márai Sándor, az értékes és ünnepelt író, az akadémiai, tag s mert e három tényező különleges súlyt ad minden szavának, kötelességünk szavait megkülöntünböztetett figyelemben részesítenünk. Márait sokan, igen sokan úgy olvassák, mint a kinyilatkoztatást. Sokan, igen sokan állnak úgy előtte, mint aki nemcsak tanúja és krónikása e vajúdó világnak, hanem ügyésze és bírája is. Sokan, igen sokan ünneplik őt magukban, mint a gondolat és szó utolérhetetlen varászlómesterét, akinek néhány mondata a legkápráztatóbb szellemi tűzijáték fényével tudja bevilágítani a sötétséget. Sokan igen sokan érzik meg benne a korszak szellemének emigránsát, aki egyik lábával a fa mögött zarándokol, a másikkal messze, hétmértföldes csizmákkal lép a jövendő ködében. Sokan, igen sokan fogóznak bele, kapaszkodnak bele, akik idegenül, esetleg ellenségesen nézik a ma iszonyú vajúdását, amelyből vagy újjászületik a világ s abban mi, maroknyi magyar nép is, vagy elpusztul minden, amiben hittünk, hiszünk és a jövendőben is hinni szeretnénk. Márai benne él a mában, de nem vele és nem érette. Mégis, vagy éppen ezért — tekintély. S ha súlya, tekintélye teljes fegyverzetével harcba száll valakiért, valamiért, ha arról a magaslatról, ahol meg szokott nyilatkozni, verdiktet hirdet, sokan, nagyon sokan felejtkeznek meg arról, hogy a verdikt kihirdetése után nemcsak jog, hanem néha kötelesség is a fellebbezés. Márai azt mondja néhai Kartinhy Frigyes kroki novella-gyűjteméyéről, hogy „remekmű“. De ennyivel nem elégszik meg, hanem verdiktjének még azzal is külön súlyt ad, hogy ráolvassa kortársaira, miszerint ezt a kitüntetést igen könnyű kézzel szokták osztogatni szellemi tüneményekre. Kötelességünk felvetni a kérdést: vájjon nem esett-e Márai épp e könnyűkezűség bűnébe? Mi nem tudjuk, nem is firtatjuk, milyen példákat sérelmez megállapításában, de kissé meghökkenve gondolunk arra, hogy vájjon milyen új jelzőt és milyen új értékmérőt kell beiktatnunk a könnyű kézzel koptatott fogalmak hierarchiájába, ha a magyar szellem, a valóban magyar szellem korokat és nemzedékeket diadalmasan túlélő tényleges remekműveit kell a nemzet tudata előtt fénnyel és dicsőséggel megemlítenünk? Tisztelettel megkérdezzük Márai Sándortól, vájjon mily értékelést tud adni — mondjuk — Pázmány Péter prózájára, Balassi Bálint néhány versére, a kuruc költészet egy-egy versére, Csokonai komikus eposzára, Katona József „Bánk bán"-jára, egy-egy marék Petőfi-, Vörösmarty-, Arany-versre, Madách Tragédiájára, Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájára ? . . . Bocsánat még akkor se, ha a sebtében felsorolt példákat illetőleg nincs véleménykülönbség a magyar lelkiismeret és Márai Sándor álláspontja között, de mégis!... De mégis, ha eddig könnyű kézzel osztogatták a remekmű fémjelzését, hová, mily magas piedesztálra kell ezeket a magyar értékeket állítanunk, ha Márainál a remekmű-korszak néhai Karinthyvel kezdődik a magyar szellemi élet virányain? „ Mi nem vitatjuk el a szóbanforgó néhai szerző és néhai műve semmiféle kiválóságát. Nagyon mulatságos, nagyon érdekes és nagyon „pesti“ volt anno datumal, amikor olvastuk. De kérdés, akarjuk-e ma is olvasni? Kérdés, vajjon van-e szüksége a ma magyar nemzedékeinek arra, hogy a „Tanár úr kérem“ lapjain bemutatott problémakört ismét a néhai szerző szemüvegén keresztül lássuk és mai látásmódunkat, ma szemléletünket, mai eszményeinket befolyásoltassuk egy régi, igen régi, letűnt és soha vissza nem kívánt szemlélet dioptriáitól ? Kicsoda, micsoda néhai Karinthy Frigyes, hogy elfelejtett és cseppet sem nélkülözött művét ily extatikus rajongással, ily ünnepélyes rituáléval kell kihantolni a múlt morgue-jából és a halottat ily nagy pompával s áhítattal újra feltámasztani halottaiból? Márai előszava az „Uj Idők" c. igen olvasott és igen népszerű magyar családi folyóiratban jelent meg s ilyenformán rendkívül sok magyar lélek eshetik abba a tévedésbe, hogy a nagytekintélyű Márai, az ünnepelt író, az Akadémia tagja itt valóban a magyar szellem ügyének akar szolgálatot tenni. Márai kiállása késztet arra, hogy felvessük a kérdést: kicsoda a magyar szellem virányain néhai Karinthy Frigyes? A kérdésre sokkal nehezebb választ adni, mint gondolnók. Nem műveit hívjuk tanúságtételre, hanem korát. Hadd lássuk, kik és miként tartották nyilván a „Tanár úr kérem" c. „remekmű" szerzőjét. Sehol, ahol a „szellem jeleseit" nyilván tartják, nincs szó Karinthyról. A zsidó lexikon nem ismeri, a szabadkőműves névsorokat hiába forgatjuk, az irodalmi lexikonban nyoma eincs. Egyedül Pintér nagy irodalomtörténetének nyolcadik kötete mond néhány sort róla, de az idézett „remekművet“ egyáltalán nem emeli ki ilyennek. Márai hitet tett emellett. A magyar lelkiismeret azonban épp ilyen határozottan és épp ily meggyőződéssel szilárdan állítja, hogy a néhai szerző néhai műve lehet valóban „remekmű“ (a maga műfajában, a maga idejében és a maga légkörében), de a mai magyar tudatnak nem erre és nem ilyen „remekművekre" van szüksége. Ha Karinthy Frigyes élne, részletesen is megindokolnék ezt az álláspontot. Halottal azonban nem vitázhatunk, de a szellemidézőkkel kötelességünk perbe szálnunk, így szállunk perbe Márai Sándorral és mindennek nevében, ami magyar, felebbezzük meg a hírnév és dicsőség magas emelvényéről kihirdetett verdiktet. Lehet, hogy Mára csodálkozva húzza fel szemöldökét. Megértjük. Mi a magyar mában élünk. Éppígy megfelebbezzük a „Magyar Nemzet" cikkírójának, Bóka Lászlónak kiállását is. Eszerint hibás a magyar társadalom, mert nem figyelt fel Karinthy figyelmeztető szavára. S nézzük, olvassuk a pesti napilap idevágó sorait s elhatalmasodik bennünk az az érzés, hogy a fiatal esztétikus Karinthyt nagy magyar nemzetnevelőként szeretné elénk állítani. . Itt is eltűnődünk. Ha a nemzeti, vagy társadalmi lelkiismeret Karinthy szóbanforgó kötetével kezdődik, vájjon hová kell helyeznünk, hová, mily magasságokba kell emelnünk a mi nagy tanítóinkat, a mi nagy ébresztgetőinket: Kölcseyt, Széchenyit, Teleki Pált, akik valóban magyarok és a nemzet nagy nevelői voltak s azok is maradnak minden időkben. Tudjuk: mind Márai, mind Bóka a szellem jogán, a szellem „szabadsága" nevében beszélt. Különös szabadság ez, magyarok!... Baj lesz még ebből a nagy, szent „szabadságból", amint hogy volt is már baj vele... 5 A szófiai zsidók tíz nap alatt kötelesek ingóságaikat értékesíteni, lakásaikat kiüríteni Szófia, nov. 9. (MTI) Christov belügyminiszter újságírók előtt kijelentette, hogy a bolgár kormány a zsidókra vonatkozó törvényt és rendeleteket mindenütt a legnagyobb pontossággal fogja végrehajtani. Legutóbb több zsidó csoportnak adtak engedélyt szófiai utazásra, hogy ily módon alkalmat nyújtsanak nekik ingóságaik eladására és lakásaik kiürítésére. Megállapították azonban, hogy sokan közülük rosszhiszeműen jártak el. Vagy családtagjaikat is magukkal hozták, vagy nem adták el ingóságaikat, hanem hosszú szófiai tartózkodásra rendezkedtek be. Ezért a miniszter kény- AGYAR. DUAL Keleti Ujság S télen volt elrendelni, hogy mindazokat a zsidó személyeket, akik tíz napnál tovább tartózkodnak a fővárosban, haladéktalanul utasítsák vissza vidéki tartózkodási helyük-re. A rendelet ellen vétőket külön falvakban fogják internálni- Újra Hóman Bálintot választották meg a Magyar Nemzeti Múzeum elnökének Budapest, nov. 9. (MTI) A Magyar Nemzeti Múzeum tanácsa egyhangúlag és egyedül Hóman Bálint dr. titkos tanácsos nyugalmazott vallás- és közoktatásügyi minisztert jelölte újabb hat esztendőre a Magyar Nemzeti Múzeum elnökévé, aki immár 20 esztendeje áll a Magyar Nemzeti Múzeum élén, előbb főigazgatói, 1933 óta pedig elnöki minőségben. Az elnöki széket újból elfoglaló Hóman Bálint rövid beszédben fejtette ki a legközelebbi időben következő programját. ■m ........... Nyerészkedési cél nélkül is vétkes a kereskedő, ha üzleti jövedelme gyarapítására drágábban vásárol Kolozsvár, nov. 9. Csutak Albert falusi alkalmi mészárosmester. Csak egyéb munka híján vág. Hozzá fordulnak akkor is, ha szükségvágás adódik valahol. így történt ez év tavaszán Szentgyörgyi Ferenc eltört lábú borjújával. Más alkalommal meg Farkas János adott át egy hizódisznót számára. Csutak Albert a levágott jószágokat kimérte. A húsból 120 kilót Kolozsvárra hozott ba és itt Herceg Ferenc kereskedőnek adta el, aki a 444 pengős hatósági ár helyett 576 pengőt fizetett érte. Árdrágítás miatt eljárás indult az ügyben. Csutak azzal védekezett, hogy az áruhoz maga is drágábban jutott hozzá. A kolozsvári törvényszék mellett működő uzsorabíróság erre az eladókat, sőt a kiárusításban segédkező Csutaknét is felelősségre vonta. A pert Bíró Lajos dr. egyes uzsorabiró tárgyalta kedden. A vádat Nagy Tibor dr. királyi ügyész képviselte. A bizonyítási eljárás során a bíróság megállapította, hogy a vágások alkalmi kényszervágások voltak s ezt enyhítő körülménynek tekintette. Minthogy azonban Csutak Albert egy izben már kapott árdrágításért pénzbüntetést, ezúttal egyhavi fognázbüntetést és három évi jogvesztést szabott ki reá. Csutak Albertnét 250 pengő, Szentgyörgyi Ferencet 300 pengő pénzbüntetésre ítélte, valamint elkobzást helyettesítő 72 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezte a bíróság. Az uzsorabíró 600 pengő pénzbüntetéssel sújtotta Herceg Ferenc kereskedőt is, akire ugyan nem bizonyult rá, hogy vásárlását nyereségi céllal eszközölte volna, de — amint az indokolás leszögezte — „üzleti jövedelmét kétségkívül gyarapította volna annak továbbadásával, mert a feldolgozásra szánt áruból a kereskedőnek úgy is haszna lett volna, ha azt a megszabott áron értékesíti." Éppen ezért Herceg vétkessége kétségtelen. Farkas Jánossal szemben az ártúllépés elkövetése nem bizonyult be, ezért a bíróság felmentette. . A helyettes is felelős főnöke árdrágító üzelmeiért. Schöhn Mózes hidalmási kereskedő még tavaly munkaszolgálatra vonult be. Távollétében üzletét édesanyja, Schöhn Sándorné vezette, akinek menye, Rosenfeld Piroska és annak sógornője, Landau Jolán segédkeztek. Ez év március 22-én az egyik falubeli asszony négy méter brokát selymet vásárolt náluk. A méterenkint 4.50 pengős megszabott ár helyett a vevő könyvébe 7.50 pengőt jegyeztek be és anynyit is fizettettek. Az ellenőrző hatósági közegek azt is megállapították, hogy egy másik „békebeli" árut 5.40 pengő értékben jelöltek meg, annak 4.13 pengős hatósági ára helyett. Ezért uzsorabirósági eljárás indult valamennyiük ellen. Schöhn Sándorné közben elhalálozott s igy a törvényszék csek Schöhn Mózesné Rosenfeld Piroskát, és Schöhn Jenőné Landau Jolánt vonta felelősségre. A vádlottak azzal védekeztek, hogy nincsen üzleti jártasságuk, mert a kalkulációt mindig az időközben elhunyt Schöhn Sándorné végezte. A vásárlási könyvbe történt bevezetést és az ármegjelölést mind a ketten tévedésnek mondották. Giurgiu Jánosné azonban, egyik vásárlójuk terhelő vallomást tett reájuk. Szerinte Rosenfeld Piroska kiszolgált, Landau Jolán pedig beírta a vásárlási könyvbe és bevételezte az összeget. Az ügyet tárgyaló Bíró Lajos dr. egyes uzsorabiró , Nagy Tibor dr. királyi ügyész vádbeszéde után mindkettőjüket egy-egy rendbeli árdrágító vétségben tettestársként mondotta ki bűnösnek és ezért őket fejenként 600.—600 pengő pénzbüntetésre ítélte. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK "