Keleti Ujság, 1944. április (27. évfolyam, 75-97. szám)

1944-04-02 / 75. szám

1314. iPRK­­S 1 Sztójay mi­niszterelnök távirata Hitler vezérhez: A magyar népnek sziklaszilárd a meggyőződése hogy közös harcunk győzelmes kimenetele biztosítja népünk igazságos, békés jövőjét Hitler vezér válasza. Csak a ránk erőszakolt küzdelem győzelmes befejezése alkalmas arra, hogy biztosítsa népeinknek életét és szabadságát Budapest, április 1. (MTI.) Sztójay Döme­­n, kir. miniszterelnök és külügyminiszter hivatalbalépése alkalmából táviratilag üd­vözölte Hitler birodalmi vezért és kancel­lárt, Ribbentrop és Göring birodalmi mi­nisztereket, Mussolinit, az olasz szocialista köztársaság államfőjét, Tozso japán mi­niszterelnököt, Sigemicu japán külügymi­nisztert, Bozsilov bolgár miniszterelnököt, Sism­anov bolgár külügyminisztert, Linko­­mics finn miniszterelnököt és Ramsay finn külügyminisztert. Sztójay Döme miniszterelnök távirata Hitler vezér és kancellárhoz így hangzik: „Nagymélósága Hitler Adolf, a Nagy Német Birodalom Vezérének, vezéri fő­hadiszállás. Magyar királyi miniszterelnökké és kül­ügyminiszterré történt kinevezésem alkal­mából szabadjon Nagyméltóságodat bizto­sítanom, hogy kormányom és az egész ma­gyar nép át van hatva a megingathatatlan hagyományos német-magyar barátság, kü­lönösen az első világháborúban és a jelen­legi, a bolsevizmus ellen irányuló harcban bevált törhetetlenül hű fegyvertestvériség és a német és a magyar nép sorsközössége által. A magyar nép­­és kormányom teljes nyugalommal és bizalommal tekint a jö­vőbe s sziklaszilárd a meggyőződése, hogy közös harcunk győzelmes kimenetele bizto­sítani fogja népünk igazságos, békés jövő­jét. Amikor biztosítom Nagyméltóságodat, hogy kormányom a magyar nép igazi ér­zelmeinek megfelelően szilárdan el van ha­tározva a német-magyar barátságot ebben az értelemben méginkább kimélyíteni, meg­győződésem, hogy ezen célkitűzés elérése számomra Nagyméltóságod bizalma és tá­mogatása által lehetővé válik. Fogadja Nagyméltóságod legkitűnőbb nagyrabecsü­lésem és legőszintébb tiszteletem kifeje­zését.“ Hitler vezér és kancellár Sztójay minisz­terelnöknek az alábbi táviratban válaszolt. ..Sztójay Döme m. kir. miniszterelnök és külügyminiszter úrnak. Köszönöm Nagy­méltóságod táviratát, amelyet magyar királyi miniszterelnökké és külügyminiszterré történt kinevezése al­kalmából hozzám intézni szíves volt. Meg­elégedéssel értesültem annak tartalmáról. Az is nyílt út, amelyen ön és önnel együtt a magyar kormány haladni kíván, előfel­tétele annak, hogy összes erőinket a közös ellenség ellen folytatott harcba bevessük, azzal az ellenséggel szemben, amely euró­­pai összes értékeinknek megsemmisítésére és ezzel együtt a magyar nemzet megsem­misítésére tör. Csak a ránk erőszakolt küz­delemnek győzelmes befejezése alkalmas arra, hogy biztosítsa népeinknek és velük a többi európai nemzetnek az életét és sza­badságát, legyen meggyőződve, hogy az ön által vállalt feladatok megvalósításánál mindenkor teljes támogatásban részesül. Kinevezéséhez fogadja legőszintébb Szeren­cseid vonataim­at. HITLER ADOLF.“ 3 Az amerikai kölcsön és bérleti törvény Washington gazdasági imperializmusának szolgálatában 1944 június 30 fontos időpont lesz az Egyesült Államok életében. Ezen a napon szűnik meg ugyanis az a felhatalmazás, amelyet Roosevelt a kölcsön és bérleti tör­vénnyel kapcsolatban 1941. március 11-én kapott. Roosevelt természetesen szeretné, ha teljhatalmát a kongresszus meghosszab­bítaná. Ezért nemrégiben részletes jelentést , terjesztett be a kölcsön és bérleti törvény alapján eddig történt szállításokról s nagy­ban fejtegette, hogy azok milyen hasznosak voltak az Egyesült Államok részére 1940 decemberében az Egyesült Államok még semleges volt, de már akkor nagyban tárgyalták Washingtonban a hadianyag­bérbeadás tervét s természetes, hogy ezzel kapcsolatban elsősorban Nagy-Britanniára gondoltak. Eredetileg nagyszabású „segély­akciónak“ tervezték az akkor erősen szo­rongatott Anglia részére, brit részről pedig annál lelkesebben fogadták a gondolatot, mert az amerikaiak nem csak pillanatnyi segítséget, hanem nagylelkű visszafizetési módozatokat is ígértek­ A világháborús ta­pasztalatokon okulva, az amerikaiak most nem szándékoztak hitelszámlát nyitni — az első világháborús kölcsönöket ugyanis sohasem kapták vissza — hanem úgy dön­töttek, hogy az Angliának és a többi álla­moknak szállított hadianyagot ezek majd természetben kötelesek visszaadni s ezen­kívül az értékmegtérítése minden másféle, közvetlen, vagy közvetett fizetés útján is lehetséges. A nagylelkű segítségnyújtásból azonban a háború folyamán mindjobban kialakult az, aminek Roosevelt eredetileg is szánta s ami nem más, mint a „kedvezményezett“ álla­mok egyre szélesebb körű gazdasági gúzsba­kötése. A demokrata államok megsegítésé­nek álarca alatt olyan kapitalista rablóhad­járat alakult ki, amire nincs példa a tör­ténelemben. Ezt éppen az amerikai elnök mostani jelentése bizonyítja a legjobban. Roosevelt emlékirata szerint a kölcsön és bérleti szerződés alapján eddig számítot áruk értéke 1948 végéig csaknem 20 mil­liárd dollár, ami azt jelenti, hogy az adós államok jóformán örök időre adózói az Egyesült Államoknak s Washington tőlük egyik zálogot a másik után veheti el, akár területi kártalanítás, akár gazdasági enged­mények alakjában. Különösen érvényes ez a kölcsön és bérleti törvén­y legfőbb „ked­vezményezettjére“, Angliára és domíniu­maira. Angliának máris értékes támaszpontokat kellett átengednie az Egyesült Államok ja­vára, de talán ennél is súlyosabb, hogy még saját birodalmán belül is mindinkább az Egyesült Államok veszi át­ a szállító és kereskedelmi közvetítő szerepét. A háború fel­umán a kölcsön- és bérleti rendszert im..-ra, Ausztráliára és Új-Zélandra is ki­terjesztették. Jellemző, hogy Roosevelt je­lentése különösen részletesen foglalkozik az India részére történt szállításokkal. Ab­ból, hogy India gazdasági termékeket, moz­donyokat, vasúti kocsikat, építőanyagokat, a nyersanyagok közül acélt, cinket, alumí­niumot és rezet kapott, nyilvánvaló, hogy­­ Anglia áruforgalmát mennyire átvette már­­ a legtöbb vonalon az Egyesült Államok. A­­ kölcsön- és bérleti rendszert azonban több­­ délamerikai államra, Csungking-Kínára, Északafrikára és különböző emigráns kor­mányokra is kiterjesztették. Az Egyesült Államok Anglia iránti „baráti szolgálata“ tehát a demokrácia megmentésére, a való­ságban a brit vlágbirodalom aláaknázásá­nak, sőt felszívásának eszközévé lett. A rendszer költségeit eddig az amerikai adófizetőnek kellett viselnie. Az ő pénzéből kerültek elő azok a hitelek, amelyekkel a kölcsön- és bérleti termelést finanszíroz­ták. Természetes, hogy emiatt kezdettől elégedetlenkedtek az amerikaiak, a hangu­latot azonban Roosevelt a szállításokért ka­pott ellenértékekre való utalással csitította el. Ma már azonban a partnerek eladóso­dása olyan méretű, hogy a legutolsó ameri­kai adófizető is könnyen felfoghatja: eze­ket az összegeket az adós államok semmi­féle áruszállítással, vagy szolgáltatással sohasem fogják letörleszthetni. Rooseveltnek tehát új jelszavakat kellett kitalálnia. Most azt hangsúlyozza, hogy a kölcsönviszonyban álló államok ugyancsak nagy szolgáltatásokat teljesítettek az USA- nak. Az amerikai képviselőház külügyi bi­zottságában a kölcsön- és bérleti bizottság vezetője kijelentette, hogy Anglia már más­félmillió dollár értékű szállítást teljesített. Ebbe az értékbe természetesen beleszámí­tották az Amerika rendelkezésére bocsátott tengeri és légi támaszpontokat is, viszont bölcsen hallgatnak arról, hogy Anglia és dom­i­ni urnái ugyanabban az időben 7,8 milliárd értékű szállítást kaptak úgy, hogy egyenlőségről még megközelítőleg sem lehet szó. Roosevelt még azzal is meg akarja nyerni a kongresszus jóakaratát, hogy a kölcsön- és bérleti segítség állítólagos eszmei és hu­manitárius jellegét hangsúlyozza. Úgy akarja feltüntetni, mintha ezek a szállítá­sok jelentős részben éhező, nyomorúságot szenvedő népek javára szolgálnának. Téte­lét azonban éppen a statisztika cáfolja meg, "amelyet ő maga adott a szállítások részle­tezéséről és így máris elveszi az ameri­kaiaktól azt az örömet, hogy mint a huma­nitás apostolai ünnepelhessék magukat. Azok a szállítások ugyanis, amelyeket In­dia és Csungking-Kína nélkülöző lakossága részére teljesítettek, egészen elenyésző ösz­­szegűek. Tagadhatatlan azonban, hogy Roosevelt egyik érvét minden amerikai elfogadja és helyesli, mert az egészen megfelel a hábo­rúval kapcsolatos tengerentúli felfogásuk­nak. Az elnök ugyanis azzal érvel, hogy ezek a szállítások az Egyesült Államok szö­vetségeseit képessé teszik a további küzde­lemre és így magának az USÁ-nak nem kell annyi vért­ áldoznia. Washington tehát nemcsak a legértéke­sebb zálogokat és külkereskedelmi pozíció­kat szerzi­ meg a kölcsön- és bérleti tör­vény útján, hanem ezenkívül ezen az áron megvásárolja mások véráldozatát is. Petiot dr.él!... Maurice Petiot és Nezondet drámai szembesítése új fordulatot hozott a Lesueur-utcai tömeggyilkosságok ügyében Paris, április 1. Izgalmas kihallgatások és szembesítések új fordulatot hoztak az egész francia közvéleményt felkavaró Pe­­tiot-ügyben. Azt a Nezondet nevű foglyot, aki előtt Maurice Petiot, a tömeggyilkos orvos öccse bizalmas közléseket tett s aki értesüléseit közölte a nyomozó hatóságok­kal, most szembesítették Maurice Petiot­­val. Ismeretes, hogy Nezondet ellen súlyos terhelő adatok vannak arról, hogy a kül­földre szöktetendő emberek felhajtásában bűntársa volt Petiot dr.-nak. A szembesítés A szembesítés csütörtökön történt. Mau­rice Petiot kénytelen volt Nezondet vallo­másának adatai alapján beismerni, hogy először 1918 nyarán fivére Lesueur­ utcai házából és az ő megbízásából 20 ruhadara­bokkal telt, részben új bőröndöt szállított el és további 28 ládát készített, hogy a háló­szobában lévő rengeteg férfi és női ruha­neműt elcsomagolja. Amidőn Berry vizs­gálóbíró megkérdezte: „Nem tartotta-e ezt mégis különösnek?“ — a vádlott így fe­lelt: — De igen, de egyszer már 200 új kö­penyt kaptam fivéremtől, hogy azokat Auxerreben eladjam és ezért most is meg­tettem, amit fivérem rámbizott. Magyarázatul azt hozta fel, hogy Petiot dr. zálogházakban és árveréseken minden­féle holmit összevásárolt s azt gondolta, hogy a rábízott dolgok is ilyen eredetűek. Akkor, — mondotta — sejtelme nem volt a Lesueur­ utcai tömeggyilkosságról. Nezondet azonban kijelentette, hogy Maurice Petiot már 1941 júniusában tudott testvére bűntényeiről. Amikor fivérét ebben az időtájban letartóztatták, megbízta őt, Petiotnét sürgesse arra, hogy a Lesueur­­utcában csináljon rendet, „már tudja, hogy miről van szó“. Maurice Petiot beismerte, hogy fivére felesége magához hívta és min­dent elmondott, amit Nezondet vele közölt. A maga részéről megnyugtatta sógornőjét és kijelentette, hogy Nezondet bolond. A vizsgálóbíró előtt is tiltakozott Maurice Petiot Nezondet tanúvallomása ellen és azt állította, hogy beteges képzelgő. Maurice Petiot 48 bőröndje Az izgalmas szembesítés során Maurice Petiot beismerte, hogy a bőröndöket először a lyoni pályaudvar közelében egy garázsba helyezte el, majd Auxerre közelébe szállí­totta. Kitartott ama állítása mellett, hogy a halálvillából csupán a ruhákat távolította el és egyáltalán nem állott módjában, hogy a gödröt megvizsgálja, mert azon nehéz márványlapok voltak, amelyeket fivére egy ár­verésen vásárolt. A szembesítés alkalmával nyert adatok alapján a rendőrség nyomozó gépezetét is­mét mozgósították, hogy a bőröndöket és csomagokat megtalálják. Azok tartalma ugyanis rendkívül fontos lesz az áldozatok személyazonosságának megállapításában. Az egész pénteki nap azzal telt el, hogy meg­találják MAuri­ce Peliot számím­ányát. Utimurism Joli el az engesztelő Keresztúra nagypénteken a Piarista templomba déli 12 órára. Az elmélkedéseket vezeti : Faragó Ferenc dr. teológiai tanár. Énekel a Mariannum énekkara. Il Katolikus Nőszövetség. Súlyosan terhelő bizonyítékok A nyomozás ezen a ponton új fordulatot vett, mert a szálak Coursonba vezettek, Coursonban Maurice Petiot egyik barátjá­nál, Neuhausennél megtaláltak 45 bőröndöt és más csomagokat. A bőröndök átkutatá­sának az a szenzációs eredménye lett, hogy Maurice Petiot tulajdonképpen el akart tüntetni minden nyomot, amely ter­helő írtt volna dr. Petiotra. Petiot dr. él! A rendőrség egyébként még nagyobb erővel folytatja a nyomozást a gyilkos hol­létének felkutatására. Szemtanuk vallomásai alapján megállapították, hogy a doktor március 13-án Seignelay-ben felesége szü­leinek házában járt, ahol bizonyos papírok után kutatott és rendkívül izgatott volt. A pénteken este Neuhausennél végzett házku­tatás újabb meglepő eredményre vezetett. A bőröndökbe elraktározott fehérneműk egy­­részét Neuhausen viselte és 17 éves fián is oly kabát volt, amely a doktor egyik áldozatáé volt. A gyilkos felesége az első kihallgatáskor idegösszeroppanást szenvedett, de azóta annyira felépült, hogy a vizsgálóbíró foly­tathatja kihallgatását. A gyilkos fiának kihallgatása A párisi kihallgatásokk­al egyi­dőben Auxerreben kihallgatták az orvos fiát, akit azzal gyanúsítanak, hogy rész vett a már­cius 13-án és 14-én lefolyt családi tanács­kozáson, amikor apjának további menekü­lését beszélték meg. A kihallgatás során Vileneuve polgár­­mesteré, aki e hivatalában utódja dr. Pe­­tiotnak, a bírónak egy levélről tett vallo­mást, amelyet március 27-én Pigm­ansban bélyegeztek le, dr. Petiot Marcell írta alá és neki kézbesítették. A levélben az orvos a helység lakosságától bocsánatot kér azért a gyalázatért, amelyet ő okozott. A szomszé­dos helység polgármestere, aki jól ismeri Petiot írását, ezzel szemben úgy vallott, hogy ez a levél nem a szökésben levő Pe­tiot orvos kezétől származik. Két hónapra előre kiszolgáltatták a finom­­liszt-adagokat KOLOZSVÁR, április 1. A közellátási mi­niszter rendelkezése alapján a lisztkeres­­kedők a finomlisztet április elsejétől kezdő­­dőleg 2 hónapra, előre is kiszolgáltathatják. A két hónapi fejadagot az április 1-től jú­nius 30-ig érvényes állami liszt- és kenyér­­jegy 1-­ 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8. számú finom­liszt szelvényeire lehet k­iadni. A kereske­dők összesen 4.20 kg. finom lisztet és 1.40 kg. egységes barna lisztet szolgáltathatnak ki. Hasonlóképpen kiváltható a kijelölt ke­reskedőiknél és sütőiparosoknál a 2 hónapi keny­­érfejadag lisztben a kenyérjegy 1—10. számú szelvényeire. A 30 drb. szelvényre összesen 10.95 kg. egységes barna lisztet szolgáltat­hat­naik ki a sütőiparosok és ke­reskedők. A 2 napi fejadagot képviselő szelvényre 36.50 dkgr. egységes barna liszt jár. A közellátási hivatal felhívja a közönség figyelmét arra, hogy az előre kiváltott lisz­tet alkalmas, hűvös és szellős helyen tá­rolja, szükség esetén szitálja át és megfe­lelő beosztással használja fel, mert idő­­előtti felhasználás címén pót­kiutalásban senki sem részesülhet. A közellátási hivatal ajánlja a fogyasz­tóknak, hogy­ szerezze be lisztszükségletét 2 hónapra előre, mert esetleg előálló szál­lítási nehézségek miatt az ellátás folyto­nossága megszakadhat, vagy eltolódást szenvedhet. Azoknak, akik valamilyen ok­ból nem válthatják ki fejadagjukat előre, természetesen továbbra is kiadják fejadag­jaikat részletekben.

Next