Képes 7, 1986. augusztus-december (1. évfolyam, 19-36. szám)
1986-08-30 / 21. szám
Zsigerek, csontok kalauza — Hogy milyen a Vajda... hát az egyszerűen fantasztikus! Mindig tömve van a terem, ha ő tart előadást. Képzelje el, hogy a kért kézzel rajzol egyszerire, s tökéletesen! A két másodéves orvostanhallgató , Palotás Csilla és Merkely Béla egymás szájából veszik ki a szót. — Vajda még fontosnak tartja az emberi kapcsolatot professzor és hallgató között. Imádjuk az előadásait. Rengeteget lehet tőle tanulni, mégpedig élvezetesen, s ez nem utolsó szempont. — Ő az egyik legjobb előadó, ha nem a legjobb! Mi meg szoktuk tapsolni a tanárokat, ez a mi osztályzatunk. Amikor ő befejezi az előadást, majd szétmegy a terem a dübörgéstől, érdemes lenne meghallgatni ... Most nem tudom meghallgatni. Szigorlat van. Itt a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Anatómia Tanszékén a falakból, a folyosón elhelyezett padokból sugárzik felém a „nagy vízválasztó”, a második év végi anatómia szigorlat minden feszültsége. ők ketten már túl vannak rajta, jeles eredménnyel, várják a többieket... „Barátaim azt mondják, hülye magyar vagyok Én pedig „a Vajdát” várom. Dr. Vajda Jánost, az anatómia professzorát. A dolgozószobájában hellyel kínál, s csak utána kérdi, mi járatban vagyok. — Az atlasz ügyében jöttem. Kesernyés meghökkenéssel kérdezi: — Honnan tud róla? — Egy hallgatója mesélte, hogy milyen diákat vetít az előadásain. Azt mondta, hogy kolosszális, és hogy ez az anyag az ön készülő anatómiai atlaszának az anyaga. — Az atlasz elkészült. Három éve múlt most májusban, hogy leadtam a teljes anyagot az Akadémiai Kiadónak. Azóta már vagy öt dátumot kaptam a megjelenés időpontját illetően, így csak hitegetem a hallgatóimat, mert engem is hitegetnek. A szekrényéből elővesz egy vastag dossziét. Rajta címke: az Atlasz dolgai. A naplógépek sorai között hivatalos levelek, újságkivágások. Egy évtized munkájának története. Az utolsó lapok egyikén megakad a szemem: „Vajda, Vajda, mire jó ez neked? Már megint mibe nyúltál? Tönkremész te ebbe!” Zavart mosollyal veszi ki a mappát a kezemből: — Na, ez már nem fontos, tudja, tegeződni szoktam magammal... A világban több anatómiai atlasz segíti az orvosok munkáját. Közülük négy nemzetközileg is elismert. Egy francia, egy angol, egy nyugatnémet, a Rochen—Jokobi és a magyar Kiss—Szentágothai. Természetesen nálunk ez utóbbi a legelérhetőbb, azonban e háromkötetes atlaszban csak a csontokról készültek fotók, az ízületek, szalagok, izmok, a szív, a zsigerek, az idegrendszer és az érzékszervek, valamint az érrendszer csak a preparátumokról készített színezett rajzokon jelenik meg. Ez az 1946—51-ben megjelent atlasz azóta rengeteg magyar, német, angol, orosz, francia, sőt spanyol, szerbhorvát, stb kiadást megért. Sikerkönyv lett. — Tízéve kezdtem én a munkát. Biztatást kaptam Szentágothai professzortól, és a kiadótól is. Nem akartam sokéves elszíntelenedett preparátumokról dolgozni, mert az én atlaszomban a fotó a döntő. Úgy szerkesztettem, hogy az egyik oldalon a fotó, a másik oldalon pedig annak sematikus rajza a jelölésekkel és a megnevezésekkel. Arra törekedtem mindvégig, hogy ezek a sémarajzok olyanok legyenek, hogy a legfakezűbb hallgatói is képes legyen 2—3 vonallal mélységet, dimenziót ábrázolni. Másik célom pedig az, hogy a szaknyelvünket egységesítsem, mert bizony sokszor előfordul, hogy egy Fotó: RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI