Képes 7, 1989. május-augusztus (4. évfolyam, 18-34. szám)

1989-06-24 / 25. szám

Szeptember 1-től — mint ismeretes — az általános és középiskolákban megváltozik a nyelvtanítás rendszere. Hol és hogyan? — kérdeztük dr. Kelemen Endrétől, a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztályának vezetőjétől. — Talán először arról, ami nem változik: az általános iskolákban továbbra is kötelező egy, a középiskolákban pedig — az intézmény jellegétől függően — egy-két idegen nyelv oktatása. A változás: az új tanévtől kezdve egy miniszteri közleményben adott felhatalmazás alapján az iskolák egyedi meggondolásból dönthetnek arról, hogy az eddig kizárólagosan kötelezett orosz mellett, illetve helyett, milyen más nyelvet oktatnak majd. A közlemény pontosan tartalmazza, hogy milyen feltételek esetén lehet áttérni a szabad nyelvválasztásra. Mert azok a diákok, akik korábban is az oroszt tanulták és most lépnek majd az ötödik-hatodik-hetedik, illetve nyolcadik osztályba, továbbra is ezt a nyelvet tanulják. A másik feltétel: új nyelv oktatását csak akkor lehet bevezetni, ha az iskola rendelkezik megfelelő képesítésű nyelvtanárokkal. Ez alól átmenetileg engedményt ad a minisztérium azoknak, akiknek közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgájuk van az adott nyelvből, és menet közben megszerzik ugyanabból a nyelvszakos tanári diplomát. Ugyanez a fokozatosság vonatkozik a középiskolákra is: az ősszel kezdődő második osztálytól fel- Nincs orosz, de mégis felé továbbra is az orosz a kötelező. — Kik döntik el, hogy melyik legyen az első, illetve második idegen nyelv? — Maguk az intézmények, természetesen a szülők véleményére támaszkodva. Figyelembe véve azt a körülményt is, hogy az általános iskola körzetében van-e olyan középiskola, ahol a kisdiákok később tovább tanulhatják a már „megkezdett” nyelvet. — Létesíthetnek-e új státust az új pedagógusok számára? — Természetesen, de erre nem tudunk központi támogatást biztosítani, az adott iskolákat fenntartó tanácsra hárul e költségek előteremtése, és a szükséges új taneszközök beszerzése is. — Rendelkezésre állnak-e mindehhez a német, angol, francia stb. tankönyvek? — A Tankönyvkiadó Vállalat és a könyvterjesztők megfelelő készletekkel rendelkeznek, de ha valamelyik pedagógusnak, vagy a szülők többségének másfajta nyelvkönyvre lenne igénye, úgy azt bolti áron kell megvenniük. — Mi lesz azokkal az orosztanárokkal, akik — idős koruk, vagy egyéb okok miatt — nem vállalkoznak újabb nyelv megtanulására ? — Ezt a problémát kellő humanitással kívánjuk kezelni. Az iskolák mindenképpen meg tudják oldani más irányú foglalkoztatásukat, hiszen legtöbbjük amúgy is két „tantárgyú” képesítéssel rendelkezik. — És akik vállalják az átképzést? — Azokat anyagiakkal is segítjük. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal megtéríti a tanulás miatt kieső munkaidőre járó bérkülönbözetet, és vállalja a tanulás és a nyelvvizsgák költségeinek 65 százalékát. A fennmaradó 35 százalékot, illetve annak egy részét azonban a pedagógusoknak kell vállalniuk. A most folyó tárgyalások szerint lehetséges, hogy sikeres vizsga esetén ezt a pénzt visszatérítjük. — Az átképzések megoldják az évről évre növekvő nyelvtanárigényeket? — Ez talán a legnagyobb problémánk. Számításaink szerint a főiskolákon legalább ötszörösére kellene növelni a nyelvtanárképzést. Ehhez új tanszékek felállítására, megfelelő technikai felszerelésekre és természetesen vállalkozókra lesz szükség. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk több ország illetékes szerveivel arról, milyen anyagi, sőt tanári segítséget tudnának nyújtani nekünk. Mindez egy hosszú távú program lehet, hiszen az ország 3500 általános iskolájából mindössze százötvenről van tudomásunk, ahol már ma is megvannak a kellő feltételek az áttéréshez. Az iskolák többségében a szabad nyelvválasztás emiatt csak lehetőség. Gyakorlati bevezetését még hosszú ideig korlátozza a pedagógushiány. Garai Tamás önhibájukon kívül A Külkereskedelmi Oktatási Továbbképző Kft. sajtótájékoztatóján Kovács Endre ügyvezető igazgató bejelentette: a Kft. 15 orosz nyelvtanár átképzését, azaz német vagy angol nyelvű közép-, illetve felsőfokú okítását vállalja, díjmentesen. Tanfolyamaikon évente rendszeresen 2300-2400 fő vesz részt, s emellett elhanyagolható a további 15 ember átképzésének költsége, nem beszélve az átképzés társadalmi hasznáról, s az esetleges feszültségek feloldásáról. Az önzetlen kezdeményezés másik nem titkolt célja, hogy példát mutatva hasonló jólétre buzdítsa a nyelvoktatással foglalkozó, nem állami költségvetésből támogatott intézményeket. A Képes 7 kérdésére válaszolva Kovács Endre elmondta: a pedagógusok a Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztályán jelentkezhetnek, valamennyi részletkérdéssel az ott dolgozók foglalkoznak. — adamcsik — ÚJ NAGYMAROS Haitzinger karikatúrája a Bunte magazinban Égből pottyant... Huszár Péterné (45 éves) balatonszárszói lakos, kereskedelmi dolgozó 50 ezer forintot nyert a Magyar Televízió egyik játékán. Huszárné választhatott egy külföldi utazás, hússal teli hűtőláda és egy vásárlási utalvány között. Az utóbbi mellett döntött. Miért? Mert Huszárnénak utazásokra nincs ideje, hűtőládája már van. Családanya, és két gyerekét, a 21 éves Pétert és a 15 éves Beátát kívánta felöltöztetni az égből pottyant pénzből. A család Pestre jött és a Luxus Áruházban, ahol már várták őket a játék szervezői és lebonyolítói, kevesebb mint egy óra alatt elköltötték mind az 50 ezer forintot. A fiú kapott egy bőrdzsekit 16 ezerért, a kislány egy kosztümöt 6500-ért, ezenkívül még blúzt és szoknyát tízezer forintért. A mama megengedett magának egy kockás kosztümöt 3500 forintért, majd a cipőosztályra mentek, a fiúnak két pár cipőt venni. Még szerettek volna Péternek egy öltönyt, Beának egy stretch-farmert, ám nem kaptak, és már nem is tellett volna a nyereményből minderre. Fotó: ORAVICZ MAGDA Széles a fűben Távol áll tőlem az öncélú moralizálás. Még a „kultúrmocsok” kifejezéssel is csak módjával élnék. Mégis pislog bennem valami kis kifogásfélécske a Magyar Rádió vadonatúj kereskedelmi adójával, a Calypsóval szemben. A legelső, ami kissé meghökkentett, az a tény, hogy az új adó egyszerűen kitolta a helyéről a második nemzeti állomást, a Petőfit. Aki őket akarja hallani — hangzik a jó tanács — tekerje jobbra a skálakereső gombját. Miért nem lehetséges ugyanez, fordítva? Persze, lehet, hogy ez bűvös technikai akadály. A második, jóval komolyabb kifogásom a hírolvasókra vonatkozik. A Calypso Rádióban ugyanis az ügyeletes műsorvezető olvassa be a híreket. Nyafkán, nazalizálva, hebegve, halálosan rosszul hangsúlyozva, bakit bakira halmozva. Ha ezzel a „lezser” hangulatot biztosítanák, felesleges! A hírolvasást bízzák a profi bemondókra! Igazságtalan lennék, ha nem vallanám be, hogy háttérrádiózásnak persze kitűnő ez a non-stop zeneláda. De ne akarjon több lenni! Ne akarjon nem létező műveltségi hézagokat kitömni, ne fárassza ötödrangú tudnivalókkal a hallgatókat, s ne kényszerítsen bele embereket olyan helyzetekbe, amikor ország-világ előtt arra kell választ adniuk, hogy „Szeretkezett-e már ön a szabadban?” A legnagyobb melléfogása a műsorszerkesztésnek a napközbeni telefonos játék. Állami telefonvonalról, állami tisztviselők, államköltségen magánszórakozásnak hódolnak — az adófizetők pénzén. A Magyar Rádió biztatására. (ESA)