Képes 7, 1990. május-július (5. évfolyam, 18-30. szám)

1990-07-28 / 30. szám

EGY ELŐRE BEJELENTETT MÁSZÁS KRÓNIKÁJA 1990. július 16., 13 óra 30 perc. Zörgetnek az ajtón, és belép a szerkesztőségi szobába egy vörös­hajú, bajuszos fiatalember. Kezé­ben hátizsák, papírokat mutat. Kiderül, hogy Nagy Istvánnak hívják, huszonöt éves, se lakása, se állása, a családját sosem is­merte. Most szabadult a fogdából (lecsukták almalopás miatt), és azért jött, hogy közölje, máris in­dul a Szabadság hídra, megmász­ni a turulmadarat. Akkor jön le onnan, ha lehetőséget adnak szá­mára az emberhez méltó élethez, ha nem, ott marad. Nézzük fotós kollégámmal a tornacipős, hátizsákos alakot, s azt találgatjuk, mi bolondultunk meg, netán az ismeretlen, esetleg álmodjuk csupán az egészet. Még annyi idő van, hogy beszóljunk a többieknek: hívják ki azonnal a tűzoltókat a Szabadság hídhoz, mert most indulunk oda egy turulmadár-mászóval, aztán már megyünk is a buszmegálló felé. Közben, az éjjel-nappaliban sört, cigit vesz a furcsa bejelen­tést tevő. Egy hajtásra kiissza a sört, tüzet kér az utcán, jön a busz. Az utazás alatt mindenről be­szélgetünk, csak a turulmadárról nem. Intézeti nevelés tizennyolc éves korig, aztán bánya, utána ka­tonaság, majd csövezés a Balaton­nál. Pest - almalopási história: „kilenc kiló almát loptunk a ha­verommal, starkingot, mert azt szeretem a legjobban, egy hóna­pot ültem, és mindjárt megcél­zom a híd tetejét, mert nincs más választásom.” Közeledünk a Gellért térhez. Leszállunk, alig tudunk lépést tartani a különleges bejelentést te­vővel. Loholunk a híd felé, köz­ben megpróbáljuk lebeszélni esz­telen tervéről a fiatalembert, és az autókat kémleljük, hátha feltűn­nek már végre a tűzoltók. Jön is egy szirénázó mentő, de tovább megy, aztán egy tűzoltókocsi­ vé­gigmegy a hídon és lassan eltűnik a túloldalon. Az emberünk meg mászik­­mászik felfelé a madár mellé! En­nek fele se tréfa. Rohanunk, az első taxit leállítjuk, megkérjük, azonnal szóljon a tűzoltóságnak. Nagy Ist­ván 25 éves, hajléktalan, állástalan meg kedvesen int nekünk a turul­madár tetejéről - téboly. Tíz percen belül ott vannak a szakemberek. Leállítják a forgal­mat, elkerítik az ominózus pil­lért, lenn egy pirosra festett mo­torcsónak áll meg a híd lábánál. Látszik, mindez szakértelemmel történik, rég begyakorolhatták a mozdulatokat. „A múlt héten is volt egy - jegyzi meg előttem egy óriásra nőtt fiatal tűzoltós -, de az le is ugrott.” Honnan veszi, hogy ez a fiú nem teszi meg?! Remegünk az életéért. Közben a létrán három marcona egyenruhást már szállít

Next