Képes Európa, 1998. január-március (7. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-11 / 6. szám
Éva Herzigova ebédmeghívásokra járnak. Valójában idejük nagy részét utazással töltik és rengetegszer vannak egyedül a hotelszobájukban. ” Nem is annyira körülrajongottak, mint hinnénk. „Ez a foglalkozás kevés szabadidőt hagy, teljes embert kíván. Mivel leginkább csak tizennyolc és harminc év között foglalkoztatják a modelleket, ezalatt kell mindent elérniük. Emellett szerelmi életet élni elég nehezen megvalósítható! Nincs túl sok idő rá. Nem tudok sokat együtt lenni a férjemmel, Tico Torresszel, aki John Bon Jovi együttesének dobosa. De elhatároztuk, hogy két hétnél többet soha nem fogunk egymástól külön tölteni. De hát még két hét is kemény! Amíg nem voltam férjnél, akár kéthárom hónapig is jól éreztem magam egyedül. De ma már máshogy érzek. Ha Tico koncertturnén van, én látogatom meg, ha nekem vannak divatbemutatóim Párizsban, ő jön hozzám. Ráadásul a modellek helyzetét az is nehézzé teszi, hogy mindig másoktól függenek. Lehet valaki a legszebb, a legintelligensebb, a legkedvesebb, akkor sem ő dönt, soha nem ő választ. Ez nem olyan, mint a sportolók esetében, hogy ha valaki kitartóan edz, nyerhet, és ez rajta múlik. Ebben a szakmában sohasem teheti az ember, amit ő maga szeretne, s ez néha dühítő. Igaz, hogy megfizetik a munkánkat, de én soha nem tétováztam, ha valamilyen karitatív célú munkát ajánlottak fel, ha például beteg gyerekek vagy AIDS-ben szenvedők megsegítésére adhattam a bemutatómért kapott pénzemet. A fiatal divattervezők bemutatkozását is szívesen támogatom a fellépéseimmel. Nem tagadom, hogy szeretem a pénzt. Szeretek nyerni is, költeni is: cipőre, táskára, ruhára. De tudok takarékoskodni is, megbecsülöm a pénzt. És soha nem feledkezem meg arról, hogy ez a foglalkozás nem tart örökké, ezért óvatos vagyok. Vannak tanácsadóim, akik a jöröm biztosításával foglalkoznak. ” Éva mai életmódja és szülei környezete, élete között óriási a szakadék. „Időről időre meghívom a szüleimet, így tettem most is a párizsi divatbemutatóim idején. A Hotel Costes-ban, ahol szobát foglaltam nekik, megpróbáltam mindent eltüntetni, amin valamilyen ár látható volt. Nem akartam, hogy édesanyám elájuljon. Szeretném a szüleimet a sokkoló különbségektől megkímélni. Nehéz lenne elfogadniuk, hogy a szállodában egy éjszakáért annyit fizetek, amennyi nálunk, Csehországban egyhavi kereset.” ("Éva szülei egy bánya alkalmazottai. Éva nagyon ambiciózusnak tartja magát. „Gyerekkoromtól aktívan sportoltam. Kosárlabdáztam, teniszeztem, úsztam, hosszútávfutó és magasugró voltam. Mindig első voltam abban, amit szerettem. Ez a törekvés máig megmaradt bennem. Mindig magasabbra teszem a mércét.” Barátairól így beszél: „Kevés barátom van. Az igaziak nagyrészt a régi barátaim, akiket még a modellkarrierem előtti időkből ismerek, az iskolatársaim.’ Gyerekkorát elérzékenyülve eleveníti fel: „Kiskoromban énekesnő, majd színésznő akartam lenni. Aztán állatorvos Afrikában. Tizenhat évesen idegenvezető Prágában. Ez tényleg érdekes lett volna!” A kezdő modelleknek a következőket tanácsolja: „A legfontosabb, hogy soha ne felejtsék el, honnan jöttek! Ne felejtsék el, kik a szüleik, a régi, igazi barátaik! Ne szakadjanak el a gyökereiktől! Mert ebben a szakmában egy lány nagyon gyorsan nagyon magasra juthat. Sok lánynak fejébe száll a dicsőség, nem tudja kezelni a sikert. Nem becsüli meg, amit elért. Sokan egészségtelenül élnek, aztán egyszer csak kicsúszik a talaj a lábuk alól. Elveszettnek érzik magukat. Előfordul az is, hogy ilyenkor már pszichiátriai kezelésre van szükségük. Szerintem nagyon sok múlik a nevelésen és a gyerekkori környezeten. Nekem rengeteg szeretetet adott a családom. Mi mindig együtt ettünk, minden étkezés meghitt öszszejövetel volt. Sokat foglalkoztak velem és testvéreimmel a szüleink." Arra a kérdésre, hogy mik voltak az elmúlt években azok az események, amelyek a legjobban megérintették, így felel: „A fivérem nagyon súlyos betegségben szenvedett és meggyógyult. És az esküvőm! Az igazi ünnep volt. Fontos, hogy a szép pillanatokat tudjuk értékelni, és megőrizzük magunkban! De számomra örömöt jelent egy jó könyv - most épp Kafkát olvasok - vagy egy szép virág is. És az is, ha John Galliano-ruhát hordhatok. Ő tervezte a menyasszonyi ruhámat is." Évából harmónia árad. Nem véletlen, hogy tetszik neki Horatius szállóigévé vált mondása: Carpe diem!, azaz Használd ki az időt, a pillanatot! Éva is ezt teszi! j.p.