Képes Figyelő, 1950 (6. évfolyam, 2-34. szám)
1950-01-14 / 2. szám
Friss, tavasz-szaga van a kispesti határban a földnek, amelyet szinte márciusi szellő simogat. Biztató napfény derül a négy hatalmas, kétemeletes új épület homlokzatán: tavaly épültek a dolgozók számára. De az épületek ölelő karjában már ismét szorgos kis hadsereg sürög-forog: öt kétemeletes ház készül, tele két szoba-konyhás munkáslakással. Magyar sztahanovisták építik, Pozsonyi Zoltán mester vezetésével. Ő tanítja a minőségi munkát az ország minden részéből összegyűlt dolgozóknak, építőiparunk legkitűnőbb képviselőinek. — Az a négy ház ott teljes egy év alatt épült — rohammunkával. — mondja Pozsonyi a Figyelőnek. — Mi alig két hete kezdtünk hozzá és az épületek ma már az I. emeletig emelkednek. Április 15-ére készen is leszünk és május elsején átadjuk a lakásokat boldog tulajdonosaiknak. Mindezt úgy érjük el, hogy gépek segítségével, új módszerekkel, gyorsabban és biztosabban építjük fel a házakat, amelyekre hajdanán sokszor éveket is elpazaroltak. Magyarország negyven legjobb építőipari dolgozója hallgatja a kispesti sztahanovista iskolában az elsztahanovista tanácsait, magyarázatait. Jól végzik feladatukat, hiszen valamennyié, többszörös újítók, normájukat messze az átlagon felül teljesítik. Ennek arányában természetesen a keresetük is általában ötven százalékkal növekedett. Némelyik heti nyolcszáz forintnál is többet visz haza hetente! — így érdemes dolgozni — jegyzi meg elégedetten a mohácsi Kiss István,aki 624%-os teljesítménnyel serénykedik a vasbetonosok között. — A munka valóságos élvezetté válik, mert a gépek rengeteg terhet levesznek vállunkról. A kispesti Cséry-telep egykori szemétdombjain folyik a munka. A fürgén mozgó kezek nemcsak új épületeket emelnek, nemcsak országot építenek, hanem más embertípust is. Új embert, aki a magasabb termelékenység útján békés, boldog lépésekkel halad a szocializmus egyetemes igazságai és az ötéves terv sikeres megvalósításán keresztül a dolgozók jóléte felé! v — Látjátok, fáradtság nélkül így megy a falazás! — tanítja Pozsonyi szaki a fiatalokat. Ifjú segédmunkásnők keverik a maltert, adogatják a téglát, az egyik kőműves a habarcsot keni a magasodó falra, a másik pedig boszorkányos ügyességgel helyezi egymás mellé a téglákat. Pozsonyi Zoltán a sztahanovista falépítést magyarázza társainak. A kiváló mester 1943— 1948-ig élt kint a Szovjetunióban és Saljugin, a jelenlegi legnagyobb szovjet sztahanovista módszerét vette át. Pozsonyi átlagteljesítménye 600 százalék, legnagyobb teljesítménye pedig 2600 százalék volt. Lenaerdö veszi körül a házak egyre növekvő falait. Ha a fagy beáll, nád és gyékényborítással, égő kokszkosarakkal teszik lehetővé a további zavartalan építkezést. ... és az ebédszünetben almát és fehérkenyeret majszol a tizennyolcéves Zoltán Annus és a tizenhétéves Gáspár Magdi. Ma még csak segédmunkásnők, de már buzgón igyekeznek, hogy a jövő sztahanovistái lehessenek! A pincék fölött gyorsan ácsolják az állványzatot, amelyen majd a földszint padozatának betonalapja készül. A lakások pincefülkéi mellett korszerű mosókonyha és ruhaszárítóhelyiség is lesz az új épületekben. (Eschert »• 1 v.)