Képes Krónika, 1922. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1922-12-24 / 52. szám

1434 KÉPES KRÓNIKA 1922. december 24. Valami tépdeste az asszony szívét. Talán az, hogy már nem érezte annak a kis kéznek az érintését, amely re­megve eleresztette a nyakát. Megfor­dult és a lámpát kezdte igazítgatni. — Kinek a gyermeke vagy? — kér­dezte rekedt hangon. A rózsaszál hálóinges kicsike csodál­kozva bámult a fekete ruhás alakra s mivel csak baba volt, elkezdett sírni. — Anyámat akarom, kiabálta. — Mabel anyát akarja . . . Most meglátta a karácsonyfát, igaz, hogy már barna és hervadt volt, de m­ég rajta csillogtak a fényes golyók, cukorkák és játékok. A kicsike, elfe­lejtve előbbi keservét, a karácsonyfá­hoz rohant. — Karácsonyfa! ■ — kiáltotta, tap­solva kezecskéivel. — Karácsonyfa M­aibhein at Mintha csak kést szúrtak volna az asszony szívébe a­ megszokott kedves név hallatára, a lábai gyökeret vertek, amint a gyermeket nézte. Rózsaszínű hálóing; egy csomó ara­nyos hajfürt; két gödröcskés kis kacsa; karácsonyfa ... Mit, is mondott vala­ki... a gyermekek anya utáni vágyó­dásáról? Már derengett neki az igazság. Madge mondta ezt. És ugyancsak ő szerezte neki ezt a meglepetést ... Ki­tárta a karjait. — Szivecském, jöjj hozzám! — Kiál­dotta és hang­jában fölcsendült mindaz a kedvesség, ami csak egy anya hang­jában lehet. A gyermek megfordult. Arcocskáján még peregtek a könnyek, de a szemei már mosolyogtak. — Karácsonyfa, — mondta boldogan ne­vetve. — Mabel — szólt most suttogva Budd. — Mabel a neved? — Igen, — mondta a kicsike, bizony­talanul nézve fel rá. — Igen. — Mabel, — mondta az asszony és hivogatólag kitárta a karjait, — jöjj — anyához. És, amint szorosa­n magához ölelte a rózsaszin ruh­ás alakot, a gyermek gő­­gicsélve nevetett örömében. — Szeretlek, — sóhajtotta és hozzá­­simult. Nehéz könnycsepp hullott a gyermek arcára... Mrs. Engleveld újból meg­tanult sírni. — Hannah — suttogta Madge Tain­­berville, — nem gondolja, hogy jó volna fölmenni? Hannah a fejét rázta. — Hagyjuk magára, kisasszony, —­ mondta. — Jót fog neki tenni, ha megint ölelgethet egy gyermeket. Azt mondta a kisasszony, hogy az anyja meghalt? — tette hozzá kérdőleg. Miss Tankerville bólintott. — Hála Istennek — sóhajtott Han­nah. — Akkor meg fogja tartani. És meg is tartotta. A CSILLAG. Az asszony egy darabig a sötétben küzködött a borzalmas feszítő fájda­lommal, hanem aztán gyertyát gyúj­tott s nagynehezen lecihelődött az ágyról, amely mellett érintetlenül fe­hérlett ki a piros paplan alól a másik ágyhuzat, a korhely embere. — Klárik a szivem! — rázta meg gyöngéden a szomszéd szobában alvó kilencéves kislányát, aki fáradt, ko­moly kis arcával úgy feküdt ott két ki­sebb testvérével a sárga gyertyafény­ben a közös nyoszolyán, mint valami icipici második anyácska. A gyermek riadtan máitotta ki a szemét. — Anyuka az? Jaj, be, megijedtem! — Ne ijedj meg, angyalom — szólt a fájdalomtól szaggatott, szinte nyö­szörgő anya, — hanem ... kapd ma­gadra hamar a ruhádat és szaladj el gyorsan... a gólyanénihez, hogy . . . hogy jöjjön rögtön. A szófogadó gyermek már a nyári mosóruháját húzta magára. — A gólyanénihez? — ismételte ki­csit megijedve a sötétségtől, amely be­bámészkodott az egyszerű szoba abla­kán. — Igen, angyalom. De hamar, ha­mar ! Majd aggodalmasan ölelte magához a sötétben öltözködő leánykát. — Istenem, de hogy is eresszelek ki téged ilyen sötét éjszaka. Klárikám!? Mond,­­szivem, nem fogsz félni az ut­cán ? A gyermek ártatlanul rázta szöszke fejét, ihogy: — Nem. — Odatalálsz, gyémántom? —• Oda, anyukám. — No, akkor kapd még magadra ezt a vállkendőt és nagyon, de nagyon siessetek haza, Isten nevében! - - s­ajtó- Három aktuális kép. Méltóságos sirak lettek Budapest alpolgármesterei. A kormányzó Rényi Dezső (balra) és Buzáth János dr. (jobbra) budapesti alpolgármestereknek a kormányfőtanácsosi címet adományozta, mely tudvalevőleg méltóságos címmel jár. Bényi és Buzáth alpolgármesterek kitüntetése a városházán osztatlan örömet keltett. — Középen Huszka Nelly, a párisi Gymnnse-színház v. művész­nője a „La fontaine“ társaság december 17-én vasárnap, az Urániában megtartott idegennyelvű nagy Petőfi-matinéján kiváló francia íróknak Petőfihez írott költeményeit szavalta és ráadásul elmondta Petőf egyik költeményét is francia fordításban.

Next