Képes Krónika, 1922. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1922-12-24 / 52. szám
1434 KÉPES KRÓNIKA 1922. december 24. Valami tépdeste az asszony szívét. Talán az, hogy már nem érezte annak a kis kéznek az érintését, amely remegve eleresztette a nyakát. Megfordult és a lámpát kezdte igazítgatni. — Kinek a gyermeke vagy? — kérdezte rekedt hangon. A rózsaszál hálóinges kicsike csodálkozva bámult a fekete ruhás alakra s mivel csak baba volt, elkezdett sírni. — Anyámat akarom, kiabálta. — Mabel anyát akarja . . . Most meglátta a karácsonyfát, igaz, hogy már barna és hervadt volt, de még rajta csillogtak a fényes golyók, cukorkák és játékok. A kicsike, elfelejtve előbbi keservét, a karácsonyfához rohant. — Karácsonyfa! ■ — kiáltotta, tapsolva kezecskéivel. — Karácsonyfa Maibhein at Mintha csak kést szúrtak volna az asszony szívébe a megszokott kedves név hallatára, a lábai gyökeret vertek, amint a gyermeket nézte. Rózsaszínű hálóing; egy csomó aranyos hajfürt; két gödröcskés kis kacsa; karácsonyfa ... Mit, is mondott valaki... a gyermekek anya utáni vágyódásáról? Már derengett neki az igazság. Madge mondta ezt. És ugyancsak ő szerezte neki ezt a meglepetést ... Kitárta a karjait. — Szivecském, jöjj hozzám! — Kiáldotta és hangjában fölcsendült mindaz a kedvesség, ami csak egy anya hangjában lehet. A gyermek megfordult. Arcocskáján még peregtek a könnyek, de a szemei már mosolyogtak. — Karácsonyfa, — mondta boldogan nevetve. — Mabel — szólt most suttogva Budd. — Mabel a neved? — Igen, — mondta a kicsike, bizonytalanul nézve fel rá. — Igen. — Mabel, — mondta az asszony és hivogatólag kitárta a karjait, — jöjj — anyához. És, amint szorosan magához ölelte a rózsaszin ruhás alakot, a gyermek gőgicsélve nevetett örömében. — Szeretlek, — sóhajtotta és hozzásimult. Nehéz könnycsepp hullott a gyermek arcára... Mrs. Engleveld újból megtanult sírni. — Hannah — suttogta Madge Tainberville, — nem gondolja, hogy jó volna fölmenni? Hannah a fejét rázta. — Hagyjuk magára, kisasszony, — mondta. — Jót fog neki tenni, ha megint ölelgethet egy gyermeket. Azt mondta a kisasszony, hogy az anyja meghalt? — tette hozzá kérdőleg. Miss Tankerville bólintott. — Hála Istennek — sóhajtott Hannah. — Akkor meg fogja tartani. És meg is tartotta. A CSILLAG. Az asszony egy darabig a sötétben küzködött a borzalmas feszítő fájdalommal, hanem aztán gyertyát gyújtott s nagynehezen lecihelődött az ágyról, amely mellett érintetlenül fehérlett ki a piros paplan alól a másik ágyhuzat, a korhely embere. — Klárik a szivem! — rázta meg gyöngéden a szomszéd szobában alvó kilencéves kislányát, aki fáradt, komoly kis arcával úgy feküdt ott két kisebb testvérével a sárga gyertyafényben a közös nyoszolyán, mint valami icipici második anyácska. A gyermek riadtan máitotta ki a szemét. — Anyuka az? Jaj, be, megijedtem! — Ne ijedj meg, angyalom — szólt a fájdalomtól szaggatott, szinte nyöszörgő anya, — hanem ... kapd magadra hamar a ruhádat és szaladj el gyorsan... a gólyanénihez, hogy . . . hogy jöjjön rögtön. A szófogadó gyermek már a nyári mosóruháját húzta magára. — A gólyanénihez? — ismételte kicsit megijedve a sötétségtől, amely bebámészkodott az egyszerű szoba ablakán. — Igen, angyalom. De hamar, hamar ! Majd aggodalmasan ölelte magához a sötétben öltözködő leánykát. — Istenem, de hogy is eresszelek ki téged ilyen sötét éjszaka. Klárikám!? Mond,szivem, nem fogsz félni az utcán ? A gyermek ártatlanul rázta szöszke fejét, ihogy: — Nem. — Odatalálsz, gyémántom? —• Oda, anyukám. — No, akkor kapd még magadra ezt a vállkendőt és nagyon, de nagyon siessetek haza, Isten nevében! - - sajtó- Három aktuális kép. Méltóságos sirak lettek Budapest alpolgármesterei. A kormányzó Rényi Dezső (balra) és Buzáth János dr. (jobbra) budapesti alpolgármestereknek a kormányfőtanácsosi címet adományozta, mely tudvalevőleg méltóságos címmel jár. Bényi és Buzáth alpolgármesterek kitüntetése a városházán osztatlan örömet keltett. — Középen Huszka Nelly, a párisi Gymnnse-színház v. művésznője a „La fontaine“ társaság december 17-én vasárnap, az Urániában megtartott idegennyelvű nagy Petőfi-matinéján kiváló francia íróknak Petőfihez írott költeményeit szavalta és ráadásul elmondta Petőf egyik költeményét is francia fordításban.