Képes Sport, 1941. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)
1941-12-23 / 51. szám
Juhász István, a Gamma elnöke: — Szeretném, ha az 1941-es Karácsony meghozná a futballbékét Elérkeztünk az 1941-es év végéig is. Karácsony van. Az ajándékok és interjúk ünnepe. Az 1941-es év kavargó eseményei még nem tisztultak ki, nem értek meg annyira, hogy józan, hűvös tapasztalás származhasson belőlük, de közvetlen hatásuk alól már felszabadultank. Az a tény, hogy a 16 elsőosztályú egyesület közül mindössze öt akad már, amely még nagyjából kimeríti az úgynevezett »társadalmi egyesület« ismérveit, félreérthetetlenül arra mutat, hogy a vezetés szerepe az üzemi, vállalati sportegyesületek kezébe került. Tagadhatatlan, hogy ennek kialakulásában elsősorban az anyagi szempontokjutottak döntő jelentőséghez, másfelől azonban meg kell állapítanunk azt is: a súlypontnak ilyen irányú eltolódása nem volt káros a magyar labdarúgásra. Minden eredmény a fejlődés, a kibontakozás egy állomása kell hogy legyen, nem lehet tehát érdektelen, ha bepillantunk egy vállalatisportegyesület, annak elsőosztályú labdarúgócsapata életének eszmei hátterébe és a mérleg egyik serpenyőjébe helyezve az elért eredményt, a másikba a vallott célokat, megállapíthatják ennek a számotvetésnek értékét, lehetőségeit és jelentőségét. A Gamma, amelyet ennek az év végi vizsgálatnak és visszapillantó mérlegelésnek tárgyává tettünk, mindennél alkalmasabb erre. Elsősorban nem méreteinél fogva irányadó: szervezetének egységessége, vezetésének biztos vonala, céljainak magas szempontjai, eredményeinek igazoló ereje, szellemének bensőséges családiassága éssportszerűségének mindenkori érvényesítése azok az érvek, amelyeknél fogva egészen különleges szerepet tölt be. A Gamma már születése percétől kezdve egy ember nevével forrott össze: Juhász Istvánéval. A kettő ma már aköztudatban is egy fogalmat alkot. Mindazt, amit a Gamma a sportban, a labdarúgásban elért, elsősorban őmiatta és őáltala érte el. Szavai tehát, amelyeket mostani karácsonyi kérdéseinkre kaptunk, nemcsak mint egyik legkiválóbb csapatunk legfőbb vezetőjének szavai jelentősek, de azokból, mint egyik legjelentősebb sportvezérünk megnyilatkozásából az egész magyar labdarúgás eszmét, gondolatot és példát vehet. Első kérdésünk arra irányul, melyek voltak a Gamma sportéletének megteremtésénél a legfőbb szempontok? — Célom az volt, — mondja Juhász István — hogy a vállalat alkalmazottai minden megkötöttség nélkül, önkéntesen kapcsolódjanak bele a sportba. Ez megtörtént és igen nagy jelentősége többek között abban nyilvánul meg, hogy önműködően ledőlnek azok a mondvacsinált válaszfalak, amelyeek egy magyar embert egy másik magyar embertől elválaszthatnának. Szerintem ez kell hogy legyen a vállalati sportélet legelső célja és legelső eredménye. — Milyen mértékben érti meg és támogatja a gyár nagyszámú alkalmazottja a vezetőségnek sportéletük fejlesztésére irányuló törekvéseit — Teljes mértékben. A legtöbben tevékenyen vesznek részt a sportban, lelkesen és minden kényszer nélkül. Akik ezt nem teszik, vagy nem tehetik, szellemi segítségükkel vesznek részt a közös munkában. Tapasztalatom szerint mindenkibe annyira beleoltódik a közös munka révén a Gammaszínük szeretete, hogy ha el is megy tőlünk, bárhová kerül, a Gammához húz továbbra is a szíve, bensőleg ragaszkodik hozzánk. — Melyek azok a sportágak, amelyeket vezérigazgató úr a gyár és általában a vállalati sport szempontjából a legfontosabbaknak tart? — A tények szerint a futballsport mozgatja meg — mint mindenhol — nálunk is a legnagyobb tömegeket. Ebben akár mint játékos, akár mint szurkoló, szinte mindenki részt vesz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyéb sportágaink, így elsősorban azok, amelyek nemzetvédelmi szempontból jelentősek, nem részesülnek ugyanolyan, sőt nem egyszer nagyobb támogatásban. Elég, ha csak a sportegyesületünkben működő repülőkre hivatkozom. A repülésre, amellyel aránylag jóval kevesebben foglalkoznak, többet költünk, mint a labdarúgásra, éppen nagy nemzetvédelmi jelentősége miatt. Jelenleg már nyolc vitorlázó és egy motoros repülőgéppel rendelkezünk. — Célszerű lenne-e a vállalati sportot bizonyos mértékben központi irányítás alá helyezni? — Egy ilyen központi irányításnak nem érezzük hiányát. Lehetnek természetesen szempontok, amelyek ezt talán szükségessé teszik a jövőben, akkor mi is automatikusan fogadjuk ezeket a szempontokat. — Rendez-e a Gamma olyan nagyszabású sporteseményeket, amelyeken a gyár összes alkalmazottai résztvennének. — ilyen nagyszabású tömegsporteseményeket — amelyeknek megrendezése amúgy is nagyon nehéz — nem tervezünk. Állandóan rendezünk azonban olyan sportbemutatókat, amelyekre a gyár összes alkalmazottait meghívják, így például tornabemutatókat, amelyek hivatva vannak a Gamma sportegységét még jobban elmélyíteni. Különös jelentősége van ezeknek a bemutatóknak a propaganda szempontjából is, fiataljaink kedvet kapnak a sportoláshoz, így az utánpótlás folyamatosságát is elősegítjük. — Ismeretes, hogy a Gamma-gyárban és annak sportéletében is a lehető legnagyobb kölcsönös megértés, bajtársi, családi szellem, a szinte már közmondásos Gamma-szellem uralkodik. Mi a titka ennek a szellemnek? — Hogy őszinte legyek, nincsen titka. Ez a szellem abból a gondolatból ered, hogy magyar és magyar között nem ismerünk különbséget. Örülnénk, ha ez a szellem nemcsak a Gamma »titka« lenne, de az egész magyar sportélet közkincsévé, egyik alapvető gondolatává válna a gyakorlatban is. — Mi volt a célja a Gammának egy elsőosztályú labdarúgócsapat felállításával. — Nem volt célja. Eredeti tervem az volt, hogy öt labdarúgócsapatunk kemény munkával küzdje fel magát a magasabb osztályokba. Közben történt azután, hogy a Budafok anyagi nehézségek közé jutott és az alkalmazottak egy része azzal a kéréssel fordult hozzám: vegyük át a Budafokot. Meg kell említenem, hogy számos alkalmazottunk anyagi garanciát is vállalt a csapatért. A kérést teljesítettem, így vágtunk elébe a természetes fejlődési folyamatnak, csapataink szép eredményei azonban azt mutatják, hogy a jövő fejlődés biztosítva van. (Tudni kell nemcsak azt, hogy a Gamma FC a negyedik helyen végzett az őszi idényben, de azt is, hogy például a Gamma Szent Imrevárosi Sport Egyesület labdarúgócsapata — az egész országban egyedülállóan — pontveszteség nélkül zárta le az őszi évadot! A szerk.) — Sokan mondották és mondják ma is, hogy könnyű a Gammának, hiszen a megfelelő anyagi erő segítségével sok tehetséges játékost vásárolhat össze. Elég volt-e ez az eredményhez? — Egyáltalán nem volt elég. Lehet bármennyi tehetséges játékos egy nagyhírű csapatban, egységes szellem nélkül eredményt elérni nem lehet. Példa erre a volt Nemzeti és most éppen a Ferencváros esete. Elvem egyébként is az, hogy a labdarúgócsapatnak a jövő év végére saját lábára kell állnia. Nem azért mondom ezt mintha a labdarúgócsapat nem lenne éppen olyan kedves gyermeke a Gamma-családnak, mint a többi; megadtuk azonban neki a lehetőségeket, időt is adtunk neki, bizonyítsa be, hogy életképes. — Mennyit áldoz a vállalat a sportra évente? — Ez nehéz kérdés. Különösen azért, mert a sporttal kapcsolatban számos olyan kiadásunk van, amely egyébként is megvolna, csak mi hozzuk kapcsolatba a sporttal. Felfogásunk az, hogy munka nélkül senkit sem támogathatunk, a sportélet kereteiben azonban számos szegénysorsú alkalmazottat helyezünk el mint szertárost, gondnokot és egyéb segéderőt és ilyen módon segítünk rajtuk. A sportra fordított kiadások összege évente mintegy 150—200.000 pengőre tehetők. A továbbiakban azután szó esik még arról, hogy Juhász István a szakkérdésekbe nem szól bele és nem vállalkozik tanácsadásra sem. A Gammában az az elv: minden sportág maga jöjjön tervekkel és ötletekkel és ha azok életrevalók, a támogatás nem marad el. Ha azonban szükség van rá, személyesen veszi át a legfőbb vezetést. Így volt ez nyárom a Gamma FC sok meglepetést szerzett szerződtetéseinél, amikor Jánosy Béla sportigazgató szinte naponta tett jelentést a fejleményeikről és kért egyben hozzájárulást. Ha ez nem lett volna lehetséges — mint maga Jánosy igazgató mondotta — két játékost sem szerződtethetett volna a Gamma. Ha pedig valami ellenkezik sportbeli felfogásával, az elnök úr személyesen is közbeszól, mint ahogyan élt vétójogával egy annak idején nagy port felvert válogatott játékos szerződtetési tervénél. A Gamma elnöke végezetül a következőket mondta a Képes Sportnak: — Szeretném és örülnék, ha az 1941-es Karácsony a futballban meghozná a békét. A rendszerkérdésről van szó. Ebben véleményem az, hogy mindenkinek a meggyőződését tisztelni kell. Lehetnek csapatok és játékosok, amelyeknek egy bizonyos rendszer megfelel, lehetnek olyanok, amelyeknek egy másik rendszer jó. Az egész kérdés jelentősége nem olyan nagy, mint amilyent sokan tulajdonítottak neki. Van aki a kék nyakkendőt szereti, van aki a pirosat; hibás lenne bármelyik rendszert is az egyedül üdvözítőnek kijelenteni. A beszélgetés végetért. A Gamma céljain és elgondolásain keresztül, amelyeket megismertünk, tisztább és világosabb képet alkothatunk a múlt eredményeiről, a vállalati sport jövőjének lehetőségeiről és feladatairól. Köszönjük meg a Gammának, hogy ezt az önvizsgálatot és számvetést a magyar sport számára lehetővé tette. Follinus János Juhász István SCHAMBACH FEST-TISZTÍT V., Vilmos császár út 62. Telefon : 119-445■s Vili, Baross utca 59. Telefon : 143-106