Képes Sportlap, 1947. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1947-07-15 / 28. szám
Amint jobban és jobban belemerülünk a magyar vízilabda történetébe, egyre fényesebb és fényesebb lapokra bukkanunk. Felidéztük már az 1924-es nagy párisi sikert és az azt megelőző eseményeket. Most az 1925. év következik, amely az FTC életében a legragyogóbb volt. Fazekas Tibor, az FTC klasszikus csapatának egyik állandóan legjobb tagja, jelenleg egy nagy kereskedelmi vállalat igazgtója, idézi fel vízilabdánk történetének egyik legragyogóbb időszakát. Sokak számára bizonyára még ma is érthetetlen az a fényes pálya, amelyet vízilabdasportunk megtett. Hiszenhosszú időn át a komoly klasszist jelentő angol, belga, francia és svéd pólózókkál még egy jókora fokozattal jobbak voltunk. Hogyan történhetett ez ? Hogy ezt megmagyarázhassam egy régi, régi, szinte egészen jelentéktelennek látszó eseményre kell visszamennem. Az egyébként is igazi baráti társaságot jelentő FTC-ben különösen hárman tartoztunk állandóan össze: Slégner-Tóth Jenő, Ádám Sándor dr. és én. Egyszer egy közös kirándulást tettünk a Vurstliba. Ez az első világháborút megelőző időben történt. Fölkeltette figyelmünket egy artista, aki a falról visszapattanó labdákat az ujjaival kapta el és különös ügyességgel dobta vissza. — Ezt mi is meg tudnánk csinálni ! — jegyezte meg valaki közülünk, aztán, mivel az ötletet jónak tartottuk, meg is próbáltuk, így született meg az azóta az egész világon magyar stílusnak ismert játékforma, ami szinte forradalmasította a vízilabdát. Nem állt ez másból, mint abból, hogy a víz fölött játszottunk. Azelőtt ugyanis megvártuk, míg az átadott abda leesik közelünkbe a vízbe, aztán dobtuk tovább. Most azonban levegőben kaptuk el és továbbítottuk a labdát, így aztán olyan támadásokat vezettünk, melyeknél a labda egyáltalában nem érte a vizet. A játékosok közül aztán különösen Wenk János tanulta meg ezt, aki azelőtt kapus volt, majd a Keserű-fivérek, Turi, Vértesi, sőt Németh János is ezzel a labda kezelésével került a legjobbak közé. A magyar vízilabda -sport döntő sikerét, az új korszak elindulását az 1924-es párisi olimpián, a diadalmas magyar-angol mérkőzés hozta meg. A játékosok, balról jobbra : túrta, Fazekas (erősen takarva), Keserű II., Wenk, Homonnay II. (A többieket, Keserű I.-et, Homonnay I-et a civilek eltakarják Hát szóval ilyen különleges képességekkel felszerelten utazott ki 1925-ben nyugati portyájára az FTC. Speisegger Ernő vezette a csapatot, amely a következő játékosokból állt: Nagy Barna, Fazekas, Nádas, Wenk, Keserű 11., Tűri, Vértesi. Idehaza ebben az esztendőben újra megszereztük a III. ker. TVE-vel szemben a bajnokságot. A III. ker. is nyugaton portyázott és különböző erősségű külföldi csapatokkal mérkőzve 17 győzelemmel és egy vereséggel tért haza. Mi azonban kizárólag nagyképességű csapatokkal játszottunk. Először a német bajnok Hellas Magdeburgot vertük meg 4 : 2, majd 4 : 1 arányban, majd Bajorországban 6 : 1-es és 5 : 0-ás eredményt értünk el a legjobb két együttes ellen. Ezután utaztunk Parisba. Azegyetemi csapatot, a SCAF-ot 11 : 0-ra, és a jóval erősebb párisi válogatottat egy nappal később 8 : 3-ra győztük le. A következő napon, július 14-én a nagy francia nemzeti ünnepen ír világbajnok és az utóbbi két évben verhetetlen francia válogatottal kerültünk szembe. Mondanom sem kell, hogy ez volt portyánk csúcspontja, a legerősebb mérkőzés. Hogyne, hiszen egyik oldalon a világ legjobb válogatottja állt, a másikon pedig csak egy magyar klubcsapat. A tourelles-i uszodában zsúfolt nézőtér előtt kezdődött a játék. A franciák kissé könnyen vettek bennünket, elbizakodottan szálltak vízbe, hiszen soraikban játszott a világ egyik legjobb játékosa, Padon is. A közönség a nemzeti ünnep hangulatában nagyarányú hazai győzelmet akart látni, ki mi történt ? Sorra estek a gólok. 1 : 0, 2 : 0, 3 : 0, 4 : 0. A mi javunkra ! Erre aztán igazán senki sem számított. A francia játékvezető ekkor kapott „észbe” és kezdte el az elképzelhető legnagyobb mértékben támogatni nemzetének válogatottját. A francia játékosoknak mindent szabad volt, mi meg sem mozdulhattunk. Meg is lett ennek az eredménye : két gólt bekaptunk . 4 : 2-re állt a mérkőzés és mi fogat összeszorítva kezdtünk küzdeni, nehogy kiengedjük kezünkből a győzelmet. A második félidő végefelé jártunk, amikor újabb gólt értünk el : 6 : 2-re vezettünk. Tudtuk, hogy már alig van idő hátra, ezért védelembe vonult valamennyi jáékosunk és csak arra vigyáztunk, hogy világraszóló eredményünket tartani tudjuk. Múlt, azonban az idő és a játékvezető nem fújt. Az időmérővel összejátszva időn túl engedte folyni a játékot. A franciák rohamoztak, a túlfeszített nemzeti érzésében tomboló szenvedélyes francia közönség üvöltött és bekaptunk még két gólt. Tovább azonban nem lehetett húzni az időt. , 5 : 1-rt* győztünk ! A kedélyek lecsillapodtak és a franciák néhány óra múlva már elismerték, hogy jobbak voltunk. A világsajtó pedig éles hasábokban számolt be a szenzációról : az FTC legyőzte a világ legjobb csapatát ! I laza jövetelünk diadalmenet volt. Hegyeshalomtól kezdve minden állomáson nagy tömegek rendeztek rögtönzött ünneplést számunkra. Este 10 órakor érkeztünk meg a Keletire. Fényes hivatalos fogadtatás után kiléptünk a Baross térre: többezerfőnyi tömeg ünnepelt lelkesen bennünket. Ekkor vonult be a vízilabda a magyar sportközönség szívébe ! Ezt bizonyította a 10 nappal később Budapesten lejátszott magyar-rancia válogatott mérkőzés. .Az öreg Csaszi eddig ilyet még nem látott. A medence környékét és a fatribünt zsúfolásig megtöltötte a közönség. A magyar csapat így állt fel: Barta — Fazekas, Ivády — Keserű 11. _s Wenk, Homonnai 11Keserű 1. Percekig változatos játék folyt. Hol az egyik, hol a másik kapu került veszélybe. Ekkor les miatt Wenket kiállította Delahayt belga, játékvezető. Az emberhátrányt azonban ki tudtuk egyenlíteni: Homonnai 11. nagyszerű labdát kapott Keserű Feritől, egyedül tört kapura és megszerezte a vezetést. 1 : 0- ra vezettünk ! A szünet után aztán átvettük a mérkőzés irányítását. Hamarosan 4 : 0-ra vezettünk. Ekkor a franciák négyméteresből szépítettek. Erre mi még két góllal válaszoltunk. Újabb francia gól után a befejezés előtti pillanatokban ismét mi lőttünk kapuba. 7 : 2-re győztünk ! Augusztusban Magdeburgban szerepeltünk és az 1922-es ötös csapatok mérkőzésén elszenvedett irreális vereségért sikerült visszavágnunk. Ugyanaz a csapat állt ki, amelyik a franciákat legyőzte. Szép jáékkal 4 : 2 arányban győztünk. Itt is 4 : 0-ra vezettünk már. Azután a Császárban újra híres külföldi ellenfelet, a belga válogatottat láttuk vendégül. Előbb a belgák 7 : 0 arányban legyőzték a MAC-ot, majd sor került a válogatott mérkőzésre, amelyen a következő csapat, szerepelt : Barta — Fazekas, Homonnai II.— Keserű 11. — Keserű I., Vértesi, Wenk. Nagy feladat hárult ránk : vissza kellett vágni az előző évi olimpián elszenvedett 7 : 2-es vereségért. Az első félidőben, újra zsúfolt nézőtér előtt, Vértesi két és Homonnai 11. egy góljával 3 : 0-ra vezettünk. A második félidőben újra Vértesi, majd Wenk és ismét Vértesi 6 : 0-ra növelte előnyünket. Ekkor a belgák dobtak gólt, majd Wenknek sikerült mégegyszer kapuba juttatnia a labdát. A visszavágás tehát kitűnően sikerült: most mi győztünk 7 : 2-re ! Ezekkel a nagyszerű eredményekkel egyszerre világhírre tettünk szert. Külföldön mindenütt csodálattal beszéltek rólunk. Hogyne, hiszen a legjobbaknak tartott angolok legyőzése után a frankiak és a belgák ellen is diadalmaskodtunk ! Nem akarom Komjádi Béla érdemeit csökkenteni, de meg kell állapítanom, hogy, amint beszámolóm elején már megemlítettem, az FTC-ben kialakult magyar vízfölötti játékstílusnak köszönhetők ezek a győzelmek. Hiszen a III. ker. TVK játékosai is tőlünk tanulták el ezt. Komjádi érdeme tehát nem a vízilabda játék technikai részével, hanem megszervezésével és vezetésével kapcsolatos. (Legközelebbi számunkban az 1926-os budapesti és az 1927-es bolognai Európabajnokságról Baria István számol be, aki egy évtizeden keresztül a legjobb magyar vízilabdakapus volt.) Az események ismertetésében egy kissé már túlhaladtunk az 1919-es éven, mégis közre játjuk a lenti most kézhez kapott rendkívül érdekes képet. Ez a III. ker. SC vízilabda csapata 1919-ben. A képen egymás mellett látható Komjádi Béla és Keserű Ferenc. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor mester és tanítvány egy csapatban játszották. Komjádi életében utoljára szerepelt itt bajnoki mérkőzésen. A Játékosok sorrendje balról jobbra: Takács, Köves, Keserű I., Gáspár, Komjádi, Lantosi Méres.