Képes Sportlap, 1948. január-június (3. évfolyam, 1-28. szám)
1948-04-27 / 17. szám
Vadász utca 31. A Labdarúgó Szövetsg székháza. Nem is olyan régen még játékosközvetítők, túrafeketézők és egyéb élősdiek találkozóhelye volt. Az MLSz új vezetősége alapos munkát végezve megtisztította a sportra kártékony elemektől a vadász utcai székházat. A főtitkári szobába egyetlen halk kopogtatás után bejutunk. Füredi József mosolyogva üdvözöl minket. Füredi Józsefet azoknak, akik a labdarúgással foglalkoznak, nem kell bemutatnunk. Több, mint húsz éve él a magyar sportban. Először a békéscsabai Előrében munkálkodott, majd tizenkét évig mint sportújságíró a Békéscsabai Sportot szerkesztette. A felszabadulás után rövidesen hozzákezdett a ,,Viharsarok” sportjának újjáépítéséhez. Nagy érdeme, hogy a Viharsaroknak még a legkisebb falujában is futballoznak. A háború előtti huszonhárom egyesület helyett most nyolcvanhét, a bajnokságért küzdő csapatot mondhat magáénak a békéscsabai kerület. Lassan rátérünk látogatásunk tulajdonképpeni céljára, a magyar labdarúgósport időszerű, legszükségesebb ügyeinek megvitatására. — Ismerjük el, hogy labdarúgósportunk mondja az új főtitkár -- egyáltalán nem népi jellegű. Tisztán kapitalista arculata van. A játékosokat kizárólag csak a pénz érdekli, nincsenek eszmék, amiért játsszanak. Az egyesületi vezetőknek fel kell ismerniök a hibákat és rá kell jönniük, hogy kár nagy összegeket áldozniok csapataikra. Sokszor jönnek egyesületi vezetők védelemért az MLSZ-hez makrancoskodó játékosaik ellen. Ilyenkor csak annyit mondhatok, hogy magukra vessenek, abból a pénzből, amit „csillagokra" költenek, rengeteg felszerelést vehetnének! — A labdarúgóvezetőknek fel kell ismerniök a helyzetet és gátat kell vetniök a követeléseknek. Súlyos operáció ez, de meg kell tenni, mert különben nem tudom, hogy hol állunk meg. — Amikor az MLSz főtitkára lettem, első programmpontnak tűztem ki az alapszabályok és szabályok megreformálását. Szabálykönyvünk körülbelül harmincéves elavult, ósdi valami. Amit mindig úgy módosítottak, ahogy éppen kellett, de sohasem jól. A szabályok megismerése valósággal jogászi képességet kíván. Kérdezem: mi szükség v van erre ? Olyan szabályokat kell készíteni, amiket a legkisebb falu sportvezetője is megéri! A rengeteg drikli, óvás és egyéb, a sportot megcsúfoló kinövés csak azért szennyezi be futballunkat, mert egyes sportvezetők nem tudják kiismerni magukat a szabálykáoszban, eltévednek, hibát követnek el és a másik sportvezető, mint a zsákmányra váró héjjá, lecsap rá. Ennek meg kell szűnnie! — A második fontos tervem a tömegsport országos kiépítése. Ezt az egységes ifjúsági szerveken keresztül gondolom végrehajtani. Minden faluban vannak EPOSZ-szervek és minden faluban kell lennie. egy sportegyesületnek! Jól kihangsúlyozom az egyet, mert sem anyagilag, sem erkölcsileg nem tartom helyesnek, ha egy faluban egynél több egyesület működik. Ez nem egészséges vetélkedést, hanem csak ellenségeskedést von maga után. Beszélgetésünk most félbeszakad, mert két ijedt tekintetű földművesfiú lép a szobába. A főtitkár elébük megy, barátságosan leülteti őket. Igen, az MLSZ-ben demokrácia van. Itt nincs osztálykülönbség, mindenki egyforma. A fiúknak megoldódik a nyelvük. Elmondják, hogy Paksról jöttek, valami ügyes-bajos dolguk van. A főtitkár azonnal intézkedik, már jön is az egyik tisztviselő és hozza az aktákat. A főtitkár pillanatok alatt elintézi azt és a paksi fiúk boldogságtól csillogó szemmel távoznak a valamikor, nem is olyan régen, hét lakat alatt őrzött főtitkári szobából. — A kerületi beosztásokat is meg kell változtatni — folytatja programmjának ismertetését főtitkár, — nem lehet, hogy szegény a falusi egyesületek egy-egy mérkőzésre félnapokig utazzanak! Ez anyagilag is megterhelés, de az élősport terhére is megy. A kerületi bajnokságokat körzeti csoportokra kell osztani és egy ilyen körzethez az egymás közelében lévő faluk tartozzanak. Ezeket a terveket részletesen ki fogom dolgozni és rövidesen ismertetem majd a sajtóval. — Beszéljünk a Mezítlábas Bajnokságról ! Felcsillan a főtitkár szeme, mikor ezt kérdezzük. — A Mezítlábas Bajnokság gondolatát mi vetettük fel Békéscsabán és 1946-ban, tehát egy évvel az NSB által megindított Mezítlábas Bajnokság előtt megrendeztük a Viharsarokban az első Mezítlábas Bajnokságot. Ennek a sikere után jöttem fel Budapestre és itt ismertettem a Mezítlábas Bajnokság előnyeit és eloszlattam azokat a kételyeket, amikkel a Mezítlábas Bajnokság gondolatát egyesek fogadták. — A Mezítlábas Bajnokság az NSB hatásköréből átkerült az MLSz országos ifjúsági bizottságához. Örömmel jelenthetem, hogy ezerötszáz csapat játszik most a Mezítlábas Bajnokságért, de remélem, hogy ezt a számot meg fogjuk sokszorozni. — Beszéljen egy kicsit munkatársairól. — Csak a legjobbat mondhatom róluk. Huszonegy tisztviselő van a házban. Most munkaversenyt rendezünk. Ennek a célja, hogyan lehet az ügyvitelt leegyszerűsíteni. Saját szemével láthatta, hogy nekem minden munkatársam egyforma és teljes erővel dolgozunk a közös célért, a népi magyar labdarúgósport kiépítéséért. Ki kell jelentenem, hogy nagyon fontosnak tartom a sportvezetők és játékosok ideológiai nevelését. Szemináriumot kell tartani részükre, hogy megismerjék a a népi demokrácia eszményeit. —■ Még annyit akarok elmondani, hogy jelenleg az MLSZ hétszáz egyesületet tart nyilván. Országunknak azonban háromezerötszáz helysége van, tehát legalább ezerhétszáz sportegyesületnek kell lennie. — És a minőségi sport ? — Nem kell félteni a minőségi sportot! Az utolsó mérkőzéseket figyelembe véve láthattuk, hogy minőségi sportunk milyen hatalmas fejlődés előtt áll. Ennek alapja az egyre jobban terebélyesedő és izmosodó tömegsport lesz. Egy régi mondást akarok idézni a helyzet megvilágítására: „Minél szélesebb a piramis alapja, annál magasabb a csúcs!’ Búcsúzunk a főtitkártól, mert újabb bizottsági ülés kezdődik. Azzal az érzéssel hagyjuk el a? MLSZ székházát, hogy labdarúgósportunk jó úton halad ahhoz, hogy népi demokratikus sportunk legfőbb pillére legyen. Ma MAROSVÁRI és KÓNYA ad tole-tippeket Hétköznap Csepelen. Két okból is biztosan tudjuk, hogy sportvárosban járunk. Az egyik az, hogy minden második ember kerékpározik, a másik pedig, hogy a Rákóczi út sarkán a gyárakból hazafelé igyekvő munkások néhány percre megállva igen tekintélyes számban állnak körül egy üzlethelyiséget. Ez a hely ugyanis nem más, mint a csepeli toto-börze, ahol a vasárnapi mérkőzések esélyeit beszélik meg a tippelők. Node ezen a helyen (és éppen erre szolgál a már említett üzlethelyiség) „szakavatott” toto-tanácsokat is kaphatnak. Odabent ugyanis naponta a Csepel két-két játékosa ad totó-tanácsokat a tippelőknek. Most éppen Marosvárin és Jónyán van a sor. — Milyen alapon ad tanácsot ? — kérdezzük Marosvári Bélától. — Megmondom, hogy szerintem melyek a biztos mérkőzések és hogy hol lehet több eshetőségre is számítani. — No és megfogadják a tippjeit ? — Így veszem észre, többnyire igen. Ebben a pillanatban Bambi felesége lép be. — Csak nem kér szintén tanácsot a férjétől ? — érdeklődünk. — Ó nem — feleli, — én már nem hiszek a Béla tippjeinek . . . Itt találjuk azonban Szekeres Bandit is, sőt megérkezik motorkerékpárján Nagy Pista is. — Maga már adott tippeket ? — kérdezzük a Csepel kapusától. Igen, a múlt héten — feleli. 7— No és beváltak ? — Hát, senki sem akart hétfőn megverni. A továbbiakban megtudjuk, hogy ez az új és igen életrevaló BERETVÁS (BERINGER) GYULA SPORTSZAKÜZLETE — MINŐSÉGI FUTBALLFELSZERELÉS BUDAPEST, JÓZSEF-KÖRÚT 30—32 Tel. 135-047 Ügyeljünk a címre ! (Rákóczi térnél) vállalkozás számos előnyt nyújt a tippelőknek. Nemcsak hogy lebélyegzik a szelvényeket és ezzel mintegy felelősséget vállalnak időben való továbbításukért, hanem azokért a szelvényekért, melyek az iroda bélyegzőjével vannak ellátva és amelyeken egyetlen találat sincs, 100 forintos vigaszdíjjal jutalmazzák. Munkánk végeztével éppen búcsúzunk fotóriporterünkkel Juhász Károlytól, a fotó-iroda lelkes szervezőjétől, amikor egy munkás megfogja a karunkat és tőlünk kér tippet vasárnapra. Máskor mint „hozzáértők” nem húzhattuk volna ki magunkat a válaszadás elől, de itt Csepelen könnyen háríthattuk el magunktól a feleletet, mondván : — Sokkal bennfentesebb szakemberek vannak itt. Marosvári, Kónya, Szekeres, Nagy Pista. Forduljon inkább hozzájuk! héjé A munkából jövő csepeli tippelők az újonnan felállított toto-irodában a játékosoktól kapott tippek alapján kitöltik a szelvényeket csepeli toto-hurzén Xufli Pista. Marosvári és Szekeres ad tanácsot a hozzájuk forduló tippelőknek