Képes Sport, 1956. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-03 / 1. szám
— Miért Újpesten? — ezt a kérdést sokezren tették fel egymásnak a múlt héten, amikor körülbelül egyórás utazás után kiértek a Bp. Dózsa pályájára, a Stade Reims—Bp. Vörös Lobogó mérkőzés színhelyére. Akárkinek jutott eszébe — rossz ötlet volt. Jónéhányszor bebizonyosodott már, hogy az újpesti pálya közlekedési kérdését nemigen tudják megoldani. De most már túl vagyunk rajta , beszéljünk amérkőzésről, rúgás minden szépségét felvonultatta, akkor feltétlenül eszünkbekell jusson: ezt a labdarúgást éppen a magyar labdarúgó válogatott játssza már évek óta s ez a játék a jellemzője két élcsapatunknak, a Bp. Vörös Lobogónak, de főleg a jó formában lévő Bp. Honvédnek. Mit tettek a franciák az elmúlt két esztendőben? Alaposan felhasználták az 1954. évi VB tanulságait (amikor csak a gyenge Mexikóit tudták legyőzni 3:2-re, a jugoszlávoktól pedig kikaptak 1:0-ra), de már előzőleg síkkat tanultak a 6:3-as és 7:1-es magyar-angol mérkőzésekből is. Egy bizonyos: a Reims például a Hungária úti pályán sem ért volna el rosszabb eredményt, mint Újpesten. A labdarúgó klubcsapatok Európa-kupájában szereplő francia bajnokcsapat a labdarúgás minden szépségét, ötletességét, szellemességét felvonultatta és igyekeztek elsajátítani a szellemes magyar támadójátékot, megtoldva még nagyobb gyorsasággal s felismerve a testierő szabályos kihasználásának lehetőségeit. Nem véletlen, hogy a francia válogatott a legutóbbi belga—francia mérkőzésig másfél év óta veretlen volt, s közben legyőzte például a spanyolokat, az angolokat és döntetlenül játszott a szovjet s a jugoszláv együttessel. * Véleményünk szerint a Reims párizsi és budapesti mérkőzéséből nemcsak a Bp. Vörös Lobogó, hanem egész labdarúgó sportunk szakvezetői is értékes következtetéseket vonhatnak le. — Függetlenül attól — mondta a mérkőzés után Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese —, hogy a Lobogó rossz napot fogott ki, no meg nem is játszott helyes felfogásban, tudomásul kell vennünk, hogy jónéhány európai ország labdarúgó sportja sokat javult az elmúlt két évben. Különösen sokat fejlődött a francia labdarúgás, időnként valóban egészen kiválóan játszott. Tény, hogy a Bp. Vörös Lobogó fáradt csapat benyomását keltette s ez bizonyos mértékig nem is csodálható. Az egészévi műsor végén még jónéhány nemzetközi viadal, a legutóbbi fárasztó utazás sokat kivett a játékosokból. Néhányan — éppen a csapat úgynevezett kulcsemberei — gyengén játszottak. így például Hidegkúti és Kovács I. A fiatalok — Kovács III., Szimcsák I. — is erősen a várakozáson alul szerepeltek. A Bp. Vörös Lobogó szakvezetősége bizonyára látja a hibákat s a tavaszi idény rajtjára igyekszik azokat kiküszöbölni. Amikor azt mondjuk, hogy a francia csapat időnként a labda, amelyben ma már akorszerű,, eredményes csatárjáték majdnem mindenalapelemét megtalálhatjuk. — Ismerem jól a Bp. Vörös lobogót — jelentette ki Albert Batteux, a Reims edzője — s nyugodtan állíthatom, hogy ez nem az igazi Lobogó volt. Sokkal többre képesek a kék-fehérek. Csapatunk továbbjutásának és jó játékának természetesen nagyon örülök, de őszintén megmondom: a magyar labdarúgástól még mindig sok tanulnivalónk van. J. Husband-nek, a mérkőzés angol játékvezetőjének ez volt a véleménye: — Ha a Vörös Lobogó úgy látszott volna már az első félidőben, mint a szünet után, talán kiharcolhatta volna a továbbjutást. . . (sz. 1.) Palotás fejd — gól! A Lobogó csatárai közül ezúttal Palotás játszott a legjobban. Sokat mozgott, két gólt szerzett, de 20—25 m-ről sem próbálkozott lövéssel. A II. félidő I. percében Sándor szögletéből élesen a kapu jobboldalába fejelte csapata második gólját. Balról jobbra: Leblond, Kovács I, Jonquet, Palotás, Hidegkúti, Penverne, Szimcsák, Zímny, . (Magyar Foto — Bojár felvételei) Az első francia gól a 4:4-re végződött Stade Reims—Bp. Vörös Lobogó mérkőzésen. A 1. percben Kopa Leblondnak adta a labdát, ő a balszélről középre gurított és Glovacki mintegy 10 m-ről a kapu közepébe lőtt. Jól megfigyelhető, hogy Glovacki milyen szabadon kapta a labdát s hogy a Lobogó védői — emberfogás helyett — „területet védenek"*. Jobboldalt Lantos, Kovács III, Bllard, Veres, Börzsel, öklözéssel tisztáz a francia kapus! Másfél órán keresztül jól működött a francia bajnokcsapat védelme. Sinibaldi kapus — igen helyesen — több esetben nem fogta, hanem öklözte a csúszós labdát. Hidegkúti elöl is öklözéssel ment. Balról jobbra: Hidegkúti, Giraudo, Sinibaldi: HHHS kilájéi