Képes Sport, 1975. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1975-06-10 / 23. szám

Várhidi Pál: — Elégedettek vagyunk Várhidi Pál, a hajdani sok­szoros válogatott középhátvéd, az Újpesti Dózsa vezetőedzője így foglalja össze véleményét csapata teljesítményéről: — Az összkép kedvező, s a játékosokról — minden körül­ményt figyelembe véve — elis­meréssel szólhatok. A mérkőzé­sek zömén bajnokcsapathoz mél­tóan játszottak, ősszel egyetlen döntetlenünk volt, a rangadó­kat sorra megnyertük. Tavasz­­szal jóval nehezebb idényünk volt, hiszen az MNK, a Fel­­szabadulási Kupa és néhány válogatott mérkőzés igencsak igénybe vette játékosainkat. A tavaszi idény első öt mérkőzése közül négyszer utaztunk vidék­re. A gárda ezeket az akadá­lyokat is jól vette, hiszen meg­nyertük az MNK-t, s a bajnok­ságban mindössze két kisiklá­sunk volt tavasszal. — A Dózsa játékosanyaga a legjobb az NB 1-ben. Vélemé­nye szerint megfelelően kihasz­nálták a labdarúgók foglalkoz­tatásának lehetőségeit? — Úgy vélem, igen. Néhány alkalommal ugyan sérülések miatt is kellett másik játékos­nak helyet adnunk, általában azonban azt mondhatom, hogy a bő keretből mindenki szóhoz jutott. Az esetek többségében taktikai jellegűek voltak ezek a cserék. Gondolok itt pl. Kellner, Nagy, Dunai II, Fekete szere­peltetésére. Rothermel a ka­puban — oly hosszú szünet után — lényegében a tavaszi idény­ben vált a csapat biztos pont­jává. Meg kell jegyeznem: a si­ker nem tesz bennünket elbi­­zakodottá, hiszen például a nemzetközi szereplésünk jobb is lehetett volna. 1. ÚJPESTI DÓZSA 28 20 5 3 71-33 45 Dunai II a leggyorsabb! Meglepő eredményeket mutat az újpesti játékosok felmérése. Azt mutatja például, hogy Dunai II még mindig a leggyor­sabb a 10x30 méteres futások átlagában, sőt nemcsak a baj­nokcsapatban, de hellyel-közzel még az összes elsőosztályú lab­darúgó között is. — Ennek örülök, bár sejtet­tem, hogy a gyorsaságommal nincs baj — vélekedik a játé­kos. — Lehetnék azonban a tartós futásban is közelebb az élbolyhoz. Azt mutatja a felmérés, hogy Fekete sem remekel a tartós futásokban, pedig ő a legfiata­labbak közé tartozik, bírnia kellene. — Rosszul osztja be az ere­jét — mondja ezzel kapcsolat­ban Várhidi Pál. — Ez, sajnos, néha a mérkőzéseken is előfor­dul. Bene és Fekete nyerte a 400 méteres futást, ezen a távon ők voltak a leggyorsabbak. — Ez a fajta mérés a gyor­sasági állóképességet mutatja — közli Várhidi. Harsányi László tavaly még válogatott volt, 1975-ben több mérkőzésen még csapatában is csalódást okozott. Edzéseredmé­nyei közepesek: a gyorsaságán, az állóképességén is akad javí­tani való. Kolár és Sarlós munkája a legértékesebb az edzéseken. — Szeretek futni, szinte so­hasem fáradok el — jegyzi meg Kolár. Fekete Harsányi - valamivel a várakozás alatt Fiatalok lila­fehérben Jó néhány fiatal játékos ju­tott szóhoz az V. Dózsában, de a szó szoros értelmében véve csak két újonc van közülük: Schumann és Törőcsik. Schu­mann éppen a pécsi vesztes mérkőzésen játszott (kénysze­rűségből, a sok sérült miatt). Törőcsik az ősszel öt alkalom­mal kapott bizonyítási lehetősé­get. Háromszor jóval átlagon fe­lüli teljesítményt nyújtott, a másik két mérkőzésen sem kel­tett csalódást. Tavasszal főleg cserejátékosként szerepelt. A jó képességű Sarlós csak négy­szer tudott bekerülni a csapat­ba (főleg csereként), a fiatal Bíró mintha megtorpant volna a fejlődésben. Két rövidzárlat A lila-fehérek az őszi harma­dik forduló után kerültek az él­re, két hét múlva (egy hétre) visszaestek a második helyre (megint csak rosszabb gólkü­lönbség miatt), azóta a befeje­zésig az élen maradtak, ősszel Dunai II (hosszan tartó), Kolár és Horváth sérülését illetve e játékosok hiányát is tudták pó­tolni. Tavasszal tulajdonképpen 14 játékossal harcolták ki a bajnoki címet. A hajrában be­következett sérülések (Bene, Dunai II, Tóth, Sarlós) sem okoztak zavart. Dózsa-játékost nem állítottak ki, tehát eltiltás sem zavarhatta meg az edzői elgondolásokat. Két hidegzu­hanyszerű vereség (Pécsett és a Vasastól) érte a gárdát, for­mahullámzásról vagy vissza­esésről azonban ezekben az esetekben sem volt szó. A pécsi váratlan vereségre mindeneset­re magyarázat lehet négy já­tékos sérülése.

Next