Képes Ujság, 1860 (2. évfolyam, 1-13., 1-39. szám)

1860-07-22 / 17. szám

Pest 1860. vasárnap, Julius 22-én. Megjelen minden vasárnap másfél nagy ivén. 2. köt. 17. sz. Előfizetési dij fél évre 5 ft. 25 kr., egész évre 10 ft. 50 kr. Előfizethetni: Werfer Károly kiadónál feldunasor 10. szám alatt, és minden cs. kir. postahivatalnál. Midőn Ulászló megszegve esküjét, uj ha­dat kezdett Murád zultán ellen, Tarnovszky János, Borics László, Roznovszky Márton és Szaniszló, (a László vár alatt elvérzett hős Fe­kete Niger Zavisics fiai) vezérlete alatt, több ezer lengyel hős követte zászlóit, Hunyady, ki tudta mily bátor s kitartó a lengyel faj, Vár­nánál a legfontosabb pontok egyikén, a mo­csárak közelében állította fel a hős szarmatá­­kat. Elszántan verték ők vissza a spahik több rohamait, s midőn végre szerencsétlen fordu­latot von az egyelőre diadalt ígérő csata, s Rozgonyi az egri főpap eleste után, megfuta­modott a balszárny, majdnem mindnyájan el­hullottak a spahik s janicsárok csapásai alatt, mert bár tehették volna is, nem futamodtak meg, hanem helyt álltak, hogy felál­dozásuk által véd­­falul szolgáljanak a megfutamodott csapatoknak. Murád, ki el­leneiben is becsül­te a bátorságot, s ki­kényezve mon­da, hogy oly győ­zelmet , minő a­ várnai volt, csak ellenségének kí­ván , az elhunyt hősöket tisztesé­­gesen eltemettet­­vén, a helyet, hol elásattak tetemeik két nagy halom által jelölt­ette­ meg. A lengyelek által emelt várnai emléke­ zetében csakhamar a várnai vérnapok után ká­polnát építettek a lengyelek, mely kápolna ép­ségben fenállt mindaddig, míg el nem osztatott Lengyelország, azután rommá jön; de Miklós czár, midőn a török háború alkalmával (1829) Várnához ért, mint a Jagellók tettleges utódja ismét felépíttette. E kápolnára fájdalmasan de mégis büsz­kén emlékezett minden lengyel, s a­mint a leg­utóbbi keleti had alatt a Zamoiszky gróf ve­zérlete alatt álló lengyel osztály Várna kö­zelébe jött, elhatárzó engedelmet kérni a zul­­tántól, hogy a domb fölött, mely a Várnánál elhunyt lengyel hősök csontjait jelöli, — em­léket szabadjon emeltetnie. A­zultán nem tagadta meg e kérelem tel­jesítését, mire gr. Ostorog Szaniszló kapitány bízatott meg honfiai által, hogy a nemzeti kegye­let szülte tervet létesítse. Az angol s franczia ügynökök által pártolva, csakhamar elkészí­tette a gúla alakú 25 metres magas emléket, mely 1856. május 3-kán szenteltetett fel egész ünnepélyességgel. A szobor, mely mellől átláthatni az egész vidéket s a fekete tenger egyrészét ily értelmű latin s lengyel felírással van ellátva: „A Vár­nánál 1444. évi nov. 10-én elhunyt III. Jagel­ló Ulászló hős király, s a vele együtt elvérzett lengyel bajnokok emlékére a gróf Zamoiszky ezredes vezénylete alatt állt lengyel török osz­tály.“ A franczia „Illustration“ czímű lap ezen szobor rajzát kö­zölve , egyszers­mind megemlíti azt is, hogy gróf Ghasin nem rég terjedelmes mun­kát irt a nagy Hunyady hős tet­teiről, melyekről büszkén szokott beszélni minden magyar, de tett­­leg még sincs ki­fejezve a nemzeti hála, mert míg Várnánál az el­hunyt lengyelek­nek emlékeket emelt, a nemzete kegyeletét tolmá­csoló Zamoiszky­­féle csapat, mind­azon helyeken, E halmok kör-

Next