Képes Újság, 1968. január-július (9. évfolyam, 1-27. szám)

1968-01-20 / 3. szám

Nemcsak a mezőgazdaság, a város is építkezik. Télen sem szünetel a munka, bár időnként jólesik egy kis meleg ... (Ifj. Soproni Béla felvételei) 1­997 telén Móricz Zsigmond meg­­kérdezte az orosházi uraktól: — „Mi nevezetessége van ennek a vá­rosnak? Hallgattak, összenéztek, körülnéztek, mintha most akarnák ők is felfedezni a város országra szóló nevezetességét. — A föld — mondta valaki.” Megütötte ez a szó, s meghatotta az írót. Nagyon bölcsnek, s nagyon szépnek találta a szót. — „Igen, bizony — folytatták — az orosházi föld. Ez az ország legjobb földje. Olyan kövér televény, hogy talán a vilá­gon sincs ilyen.” Egy másik a búzát, egy harmadik az embert, az orosházi népet említette. Az író lelkes riportban számolt be erről a látogatásáról. A címe ez volt: Föld, búza, ember. Tíz évvel később — 1937-ben — Féja Géza, az orosházi vásárért lelkesedik. „Orosházára tavasszal, vásár előestéjén menjünk — írja. — A legnagyobb magyar falu végtelen utcáin, melyek már némák, s reggelre előtte halmozódik az áldás, a magyar kisagrárkultúra minden eredmé­nye, a vegetáció ezerfajta gyümölcse, a magyar föld élő múzeuma. A fél vár­megye erre a piacra igyekezik, s kora hajnal óta dübörög a szekerek végtelen sora. Pompás lovak, szép kocsik, s öntu­datos, parasztgőgös emberek hullámza­­nak.” Mi egy ködös téli reggel érkezünk Oros­házára. Piaci nap van. S ugyanaz a kép tárul elénk, melyet Féja leírt: szekerek, szép lovak, hosszúszőrű, fehér subákkal letakarva, s alkudozó, vagy nézelődő kucs­­más emberek sokasága. — Elkelt a Riska? — kiált le a szekér­ről valaki, egy tanyai formájú embernek. — El. — Akkor lépjél fel! Kiviszlek. S már készíti is az ülést maga mellett, a jó meleg pokrócok között. Ámulva kérdem: — Mi ez? Hetipiac? Vagy országos vá­sár? — Csak heti. S elmondják: két hetivásárt tartanak hetenként, s ez a mai csak amolyan kö­zepes forgalmúnak számít. Hideg az idő, fáznak az emberek. De, ha egy kicsit meg­enyhül, háromszor ennyien is bejönnek. — Honnét? — A tanyákról. Orosházán ma is négy és félezer em­ber lakik a tanyákon. Számuk alig-alig csökken, s ennek az oka — a hagyomá­nyos életformához való ragaszkodás mel­lett — főleg a jószágtartás kedvező adott­ságaiban rejlik. Ami itt, a piacon látható — liba, pulyka, juh, sertés —, annak java részét a távoli tanyákról hozzák ide. Ám ne higgyük, hogy ezek a mai ta­nyasiak még mindig a régi módon élnek. A távolságok jelentősen csökkentek: szá­raz időben biciklik, motorkerékpárok se- Modern hajtatóház, víztorony és gépek a Szabadság Tsz tatársánci üzemegységében Nagy választék és jó minőség a Dózsa Tsz piactéri zöldséges pavilonjában

Next