Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-14 / 7. szám
TETTEK HELYETT FRÁZISOK Nixon elnök republikánus pártjának tagja, Charles Goodell szenátor, aki az amerikai szenátus külügyi bizottságában borúlátó számvetést készített a következő három esztendőre. Goodell elmondta, hogy bár Washington „folytatni óhajtja a csapatkivonást Vietnamból”, úgy tájékoztatták, hogy egy év múlva, 1971 februárjában még mindig több mint 300 000 amerikai tartózkodik majd Vietnam földjén. Maga Nixon egyik legutóbbi megnyilatkozásában azt mondta, hogy a szárazföldi csapatkivonásokat folytatják ugyan, de ha ez be is fejeződne, még mindig „igen jelentékeny erőknek kell ottmaradnia”. Számot nem mondott az elnök ... Goodell azt is elmondta, véleménye szerint, ha a mostani helyzethez hasonló marad a harcok színvonala, a következő három évben talán még 20 000 amerikai halottal kell számolni, és a háború teljes költségei megközelítik majd a hatvanmilliárd dollárt. Aki a vietnami híreket olvassa és egymás mellé rakja egy-két hónap anyagát, az nem hiszi el Goodennek, hogy a „harcok színvonala a maihoz hasonló marad”, s nem hiszi el Nixon szüntelen és megismételt frázisait sem „a rendezés szándékáról”. Még az 1970-es év egytizedén sem voltunk túl, amikor már kétszer is súlyos légitámadást intéztek az amerikaiak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. És amikor aztán magyarázkodni kezdtek, kijelentették, hogy „ez nem jelenti a VDK elleni légitámadások felújítását”, úgy belezavarodtak a hamis beszédbe, hogy elfecsegték: az úgynevezett „bombázási stop” óta talán egyetlen nap sem volt, amikor „felderítési céllal” meg nem sértették a VDK légiterét... A párizsi tárgyalásokon pedig immár hosszú hónapok óta csak elcsépelt frázisokat emlegetnek az amerikaiak, konkrét, értelmes javaslatok, igazi előrelépési szándék helyett. A Kiéber sugárúti megbeszélések során Nguyen Thi Binh asszony, a a dél-vietnami ideiglenes kormány külügyminisztere nagyon világosan megmondotta, mit is kellene tennie az amerikai kormánynak, ha őszintén törekedne a hadüzenet nélküli, támadó háború befejezésére. „Ha az amerikai hadvezetőség hajlandó az elkövetkező hat hónapban kivonni csapatait, akkor a szabadságharcosok biztosítják zavartalan elvonulásukat” — jegyezte meg a külügyminiszter-asszony. Erről azonban nem akarnak hallani Washingtonban. Sőt, nagyon is jól látható, hogy a sokszor emlegetett „vietnamizálással”, azaz a hadműveletek egy részének a saigoni bábkormány csapatainak való átadásával egyidőben az amerikaiak még fokozzák is harci tevékenységet. A Délvietnami Felszabadítási Front a nagy vietnami ünnep, a holdújév, a Tét alkalmából négynapos tűzszünetet hirdetett — a bábrezsim és az amerikaiak azt csak 24 órára fogadták el... A VDK elleni légi terrorral egyidőbenpontos számadat is van: januárban 740 alkalommal jártak amerikai gépek a szocialista Vietnam földje fölött!) fokozzák az irtóhadjáratot a dél-vietnami polgári lakosság ellen. Február első napjaiban egy Saigontól északkeletre fekvő — a fővárostól 400 kilométernyire levő — falu elleni helikopteres géppuskatámadásnál közel negyven halott és sebesült feküdt a „megvédelmezett szövetséges”, Dél- Vietnam kis falujának földjén ... Közben az egykori Majestic-szállóban, a párizsi Kiéber sugárút tárgyalótermében a régi nótát fújják az amerikai és saigoni küldöttek: Washingtonban Nixon és kormánya több tagja a csapatok kivonásának ütemét méltatja, de jelenleg még mindig fél milliónál több amerikai van Vietnamban , s amerikai katonai szakértők viszont megnyugtatták a legtöbbet kereső háborús üzletembereket: „a csapatkivonás azt jelenti, hogy magasabb színvonalú, nagyobb tűzerejű, modern fegyverzet ugyanazt az eredményt hozza kevesebb emberrel”. Csak egyet nem tesznek hozzá. Azt, hogy ez az „eredmény” most már esztendők óta nem más, mint az amerikaiak és bábjaik nyilvánvaló veresége a szabadságharcosok meg-megújuló csapásainak tüzében. Dél-vietnami kisváros egy amerikai bombázás után A Newsweek című amerikai hetilap címoldala 1970. februárjában Nixon „vietnamizálási tervét” reklámozza Ketten a milliókból: szabadságharcos lányok Dél-vietnamban