Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-28 / 9. szám
valamelyik színdarab főszerepében nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A fordulat akkor állt be, amikor énekelni kezdett, méghozzá táncdalokat. Azóta megjelent az első lemeze, szerepelt a tv szilveszteri műsorában, sőt legutóbb meghívták a rádió Made In Hungary műsorára is. Rövidesen több új lemeze is megjelenik. Igazi életeleme azonban a színpad. Kevesen ismerik annyira ennek a különös világnak a titkait, mint éppen Ernyei Béla. Ebben nincs semmi boszorkányság, oka egyszerű és érthető. Érettségi után ugyanis díszletmunkás lett a Vígszínházban. Akkor szerzett tudásának most is hasznát veszi: az egyik próbán a díszlet fala meglazult, a jelenetben szereplő színészek kissé meghökkentek. Nem a legkellemesebb színpadi érzés, ha a fejükre esik a fal. Az egykori díszletmunkás azonban gyorsan véget vetett az izgalmas pillanatoknak és hamarosan rendbe hozta a díszletet. Éppen, mert annyira ismeri a színpad technikai titkait, tudja becsülni azokat a rendezőket, akik ezt az anyagilag szűk teret boszorkányos ügyességgel tudják felhasználni, látványos tömegjelenetek bemutatására is. És szinte bűvészmutatványnak tűnik az Angliai Erzsébet című darab egyik jelenete, amikor az összeesküvők — Essex lord vezetésével — a brit királynő életére törnek. A rendező, a forgószínpad virtuóz kezelésével annyira élethűvé teszi az izgalmas üldözési jelenetet, mintha az valóban az angol királyi palotában és kertben játszódna le.• Szinte jogfolytonosságnak tűnik, hogy a Vígszínház egykori díszletmunkása, a Színművészeti Főiskola elvégzése után ugyanennek a színháznak lett a tagja. Illik azonban pontosan fogalmazni, Ernyei Béla még csak másodéves növendék volt, amikor már a Rómeó és Júliában szerepet kapott, Párist kellett alakítania. Annyira izgult az első próbán, hogy elelakadt a szava, a távozásnál összeakadt a lába. Hát igen. Egy húszéves fiatalembernek sem szokványos, mindennapos esemény, amikor egyenrangú partnerként Ruttkai Évával és Latinovits Zoltánnal kell szerepelnie. A Vígszínházat egy évre felcserélte Győrrel, s az ottani színházban kapott szép feladatokat. Színészi fejlődése szempontjából talán ez az év volt a legtermékenyebb. Felszabadultan, bátran kísérletezett, próbálgatta az erőit, s kísérletezte azokat a színeket, amelyik egyénivé avatták színészi pályáját. Ám a lehetőségei sem voltak akármilyenek, hiszen Miller drámájában, a Közjáték Viely-ban éppen Latinovits Zoltán parádés szerepét bízták Ernyeire a győri színház vezetői. A győri egy évből azonban csak 8—9 hónap lett, mert már május 1-én szerződtette a Vígszínház és a próbákat el kellett kezdenie.• A Vígszínházat otthonának érzi. Érthető is. Itt tolta a díszleteket, ezen a színpadon indult el a színészi pályán, s végül fiatalon nagy szerepeket bíztak rá a színház vezetői. Az idei évadban szinte minden este játszott, változatos, színes szerepeket. Molnár Ferenc Játék a kastélyban című anekdotájában Ádámot, egy fiatal zeneszerzőt alakít, aki végzetesen szerelmes az elbűvölő, de a hűséggel kissé hadilábon álló primadonnába. Ferdinánd Beuckner Angliai Erzsébet című színművében Essex lord megszemélyesítője, aki a királynő kedvence, de amikor Erzsébet nem teljesíti egyik kívánságát, összeesküvést sző ellene. Sommerset Maugham Színház című vígjátékában Tom, a színház fiatal könyvelőjeként szinte lerohanja az ünnepelt művésznőt. Napközben vagy éjjel rádió, televízió vagy szinkron. Éppenséggel tehát nem panaszkodhat, hogy túlságosan sok a szabad ideje. De úgy érzi, tartogat számára a jövő egy jó filmszerepet is. Úgy érzi, tartogat számára a jövő egy jó filmszerepet is... Oszlopok között