Képes Újság, 1973. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-07 / 27. szám
KISKAPUK Hallott már a kedves Olvasó demizsonos okmánybélyegről? Ha szőlősboros vidéken él, akkor bizonyosan, mert arrafelé vált népi szokássá, hogy ilyenfajta bélyeget „ragasztanak” a kisebb-nagyobb kérelmekre, igénylésekre. Az anyagbeszerzők lennének a megmondhatói - ha mernének beszélni róla -, hogy gyakran még az egyszerű vásárlás is könynyebben megy, ha a vevő ezzel a sajátos okmánybélyeggel ad nyomatékot szándékának. „Jönnek nekem — meséli egy ismerősöm —, hogy elnök elvtárs, nincs alkatrész, nincs ponyva, meg cementet is csak a jövő hónapra ígértek. No, akkor egy húszliteres okmánybélyeg ide is, oda is, majd csak megteszi a magáét." És a muskotály vagy a rizling valóban segít, megnyitja azt a bizonyos kiskaput, amelyen bejutva már könnyebben mennek a dolgok. Mert kiderül, hogy mégis csak akad a raktárban abból a keresett alkatrészből, a cementet meg majd „átcsoportosítják”. Ami annyit jelent, hogy még többet kényszerül várni az a vevő, akinek az igénylésén „alaki hibát” találtak: elfelejtett „okmánybélyeget" ragasztani rá a szerencsétlen. Az efféle ügyletnek persze vesztegetés szaga van, s nagyon kell ismernie a törvényt, meg az előírásokat annak, aki szárazon akarja megúszni. Ismeri is, csak éppen nem tiszteli. Ami akkor sem bocsánatos bűn, ha közérdekből, kényszerhelyzetben keresi valaki a kiskaput — nem állhat a kombájn az aratás kellős közepén! —, ha meg a maga kis előnyéért kopogtat rajta, akkor mindenképpen elítélendő. Régi ismerősöm keresett meg egyszer a szerkesztőségben — több éve már ennek, s arra kért, segítsek rajta, nem tud megszabadulni a lakójától, a tanács nem hajlandó kitenni a lakásból. Kiderült azonban, hogy miért nem, semmi jogalapja nincs a kérésének. „De hát ha te szólnál valahol fönt, onnan meg leszólnának a tanácshoz... Azt kellene mondani, hogy ...” — és ingatag érveket sorolt. Kereste a kiskaput, hiába. Azóta nem jön, megharagudott. „Meghalt a gyerek, oda a komasági” Ártatlanabb és kedvesebb annak a falun élő író-önjelöltnek az esete, aki dolgozatai mellé egy üveg kisüstit is mindig letett a szerkesztőségi asztalra. Az írásait sohasem közöltük, a pálinkát - vele közösen - minden alkalommal megittuk. A pálinka ugyanis kitűnő volt, de írásairól ezt a legnagyobb jóakarattal sem lehetett mondani. Ő nem haragudott meg, csak elmaradt, belátva nyilván, hogy egész Bács megyében nem főznek annyi barackot, amennyivel betörhetne az irodalomba. Sokan s gyakran kopogtatunk kiskapukon. Olyankor is, amikor a főbejáraton hamarabb érnénk célhoz. De ennek a rossz szokásnak nemcsak az önzés, a meg nem szolgált előnyök keresése az oka. Hanem az is, hogy volt idő, amikor a megszolgálthoz is csak kerülő úton juthattunk hozzá. Szószóló kellett, egy alkalmas helyen dolgozó „jóemberünk”, ravasz kis csavarintás az ügyön, hogy elérjük, amit enélkül is el kellett volna érnünk. Sokszor rákényszerültünk, hogy a hátsó bejáratot keressük. Oly sokszor, hogy rá is szoktunk. Iskoláját most végzett fiam ipari tanulónak megy. Nem divatos szakmába, egyszerű a dolga: jelentkeznie kell és fölveszik. „Szólj Xnek, elintézi” - ajánlották. Nem szóltam, nem volt rá szükség. Ezek kis ügyek, nem veszélyesek. A demizsonos okmánybélyeg miatt is inkább az röstellje magát, aki elfogadja, aki olyan helyzetet teremt, hogy az ügyfél — a vevő! — nem talál más megoldást. De ezek a kis ügyek is bomlasztanak, ha társadalmi méretűvé válnak. Lehet, jót derülünk a kiapadhatatlan nyelvi lelemény napjainkban született alkotásán. Igazán szellemes kifejezés a „húszliteres okmánybélyeg”. De bár ne született volna meg. S ha már megvan, igyekezzünk törölni a szótárunkból. Még akkor is, ha nem ez a legkárosabb formája a kiskapukeresésnek. Hanem, amit a szerzés megszállottjai tesznek. Akik nemcsak az összeköttetéseiket használják föl céljaik elérésére, hanem a törvények kibúvóit, kiskapuit keresik - más és a köz rovására. Nem is mindig eredménytelenül. Példa akad rá elég a lapok bűnügyi rovatában. De hány eset nem kerül oda! Vagy azért, mert nem derül rá fény, vagy mert legfeljebb az erkölcsi törvényeket sérti, az írottakat nem. „Nálunk mindent el lehet intézni!” Ugyan ki ne hallotta volna már ezt a furcsa kijelentést. Furcsa, mert aki mondja, nem dolgaink intézésének gördülékenységét dicséri vele, hanem a saját ügyességét. Lehessen hát valóban mindent elintézni. De lehetőleg ne a kiskapukon bebújva. Antal Károly HÍR • FOTÓ • LEVÉL • TÁVIRI HELSINKI A finn fővárosra, Helsinkire figyel ismét a világ, ahol a Finlandia palotában harminchárom európai és két tengerentúli ország külügyminiszterei tanácskoznak. A résztvevő államok száma is jelzi, hogy nem mindennapi jelentősége van ennek az ülésnek a világ jövője szempontjából. A július 3-án kezdődött konferencia témája Európa békéje és biztonsága. Ezt a magas szintű tanácskozást megelőzően hat és fél hónapos nagyköveti előkészítő értekezletnek adott otthont a finn főváros. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete már 1966- ban javasolta, majd 1969-ben a nevezetes Budapesti Felhívásban részletesen is hangsúlyozta, hogy Európa békéjéhez csupán egyetlen út vezet, az érdekelt országok együttes konferenciája. Az, hogy ma már a világpolitikát a tárgyalóasztal, a tanácskozás jellemzi és a hidegháború egyre inkább szűk körök eszköze marad, mindenekelőtt a szocialista tábor sikere. Ezért üdvözölhetjük napjainkban a finn fővárosban megkezdődött tanácskozást úgy, mint kontinensünk békéjének, biztonságának kulcsát. borostyánkiállítás Nagy sikerű párizsi kiállítás után érkezett Budapestre az a hatszáz darab litván borostyánból álló kollekció, amelyet július 20-ig mutatnak be az Iparművészeti Múzeumban. A rendkívül értékes tárlatnak, amelyet a Magyar- Szovjet Baráti Társaság és az Iparművészeti Múzeum közösen rendezett, sok a látogatója. (Fotó: Molnár Edit, MTI) KÉPES ÚJSÁG. A Hazafias Népfront falusi hetilapja. Főszerkesztő: Gerencséri Jenő. Főszerkesztő-helyettes: Antal Károly. Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai Pál utca 14. Telefon: 137—660. Levélcím: 1985 Budapest. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Kiadóhivatal: 1959 Budapest VIn., Blaha Lujza tér 3. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.). Előfizetési díj: 1 hónapra 14,— Ft, negyedévre 42,— Ft, félévre 84,— Ft, egész évre 168,— Ft. @ 73.2026 Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs mélynyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Index: 25 439 2