Képes Újság, 1983. január-július (24. évfolyam, 1-27. szám)
1983-02-05 / 6. szám
EGYMILLIÁRD GYOMOR Kínában egy milliárd embert kell élelmezni. Ennyi ember fantasztikus mennyiséget fogyaszt, még akkor is, ha az egy főre jutó fogyasztás alatta marad az európainak. A nemrég ismeretessé vált kínai statisztikai adatok szerint e nagy ország gabonatermése — beleértve a rizs mellett hagyományos gabonaféléket is — 1957-ben 195 millió tonna volt, amely 1980-ra 318 millió tonnára növekedett. Az egy főre jutó fogyasztás azonban (a jelentős termésnövekedés ellenére) csak minimálisan javult, mert közben a lakosság létszáma 650 millióról egy milliárdra növekedett. Gondot okoz, hogy a gabona legnagyobb része az ország egy bizonyos területén terem, ahonnan a fejletlen szállítási rendszer miatt elég nehéz eljuttatni az ország más területére. A kínaiak eddig is jelentős mennyiségű gabonát importáltak külföldről. A gabonaexportőrök arra számítanak, hogy a jövőben Kína lesz a világ egyik legnagyobb gabonafelvevő piaca. MÉRGEZŐ ALGÁK Az olaszországi Goro és Cattolica közötti tengerszakaszon feltűnt egy alga fajta, amely mérgezőanyagot termel. Ez a méreg megbénítja az ember légzőtevékenységét és 24 órán belül halált okoz. 1982-ben az idegenforgalmi idény kellős közepén vették észre, hogy a tengervíz egy része sűrű olajszerű masszává változott a mérgező algáktól. Az elpusztult halak tömegével sodródtak a part felé. A turisták pánikszerűen menekültek. A szállodák kénytelenek voltak bezárni. De honnan került a méreg a tengerbe? A vizsgálatok megállapították, hogy a káros anyagok fő szállítója a Pó folyó, amelynek partján 3117 község és város, 20 000 ipari üzem települt. Nap mint nap sok-sok tonna foszfát, karbonát, nitrát, fenol, szénhidrát, arzén, higany, nikkel, ólom, réz, cink kerül a folyó vízébe. A foszfor és a nitrogén szállítói a szántóföldek, amelyek a káros anyagok egy részét (20—40 százalékát) nem bontják el és azok az esővízzel a folyókon keresztül a tengerekbe kerülnek. A szakemberek szerint a mérgező algák elszaporodása elsősorban a foszfornak tulajdonítható. Évente mintegy 59 000 tonna foszfor jut a tengerekbe. A borúlátó természetvédők 1975 óta emlegetik a mérgező algák felbukkanásának lehetőségét, de mostanáig senki sem vette komolyan rémlátásukat. Akiknek tenni kellene valamit, azok még mindig azon vitatkoznak, vajon a zöld vagy a vörös mérgező alga lepi el előbb a vizeket. JUTALOM A KIVÁGOTT ALMAFÁKÉRT Prémiumot kap az a svájci termelő, aki kivágja almafáját. A különös jutalmazást az tette szükségessé, hogy a keresletet messze meghaladó mennyiségű alma terem az országban. A Gyümölcsszövetség felszólította tagjait: csökkentsék az almafák számát. Minden hektár kiirtott almaültetvény után — az addigi termeléstől függően — 2000-től 7500 frankig terjedő kártérítést kap a gazda. Aki az egész almáját kivágja, az további 2000 frankot kap, prémiumként. BÖNGÉSZDE Uton van az Antarktisz felé a 32 méter hosszú, 537 négyzetméter vitorlafelületű spanyol háromárbocos, az „Idus de marzo" (Március idusa), amely 13 ezer kilométeres út után február elején éri el a fehér kontinenst. Késszúrásokkal halálosan megsebesítette fiát egy 45 éves belga férfi, aki azon dürhödött föl, hogy engedetlen gyermeke — miközben ő egy Alain Delon-filmet nézett — átkapcsolta a tévékészüléket egy másik állomásra. Több mint 7000 kilogramm különféle kábítószert foglaltak le, és 885 embert vettek őrizetbe kábítószer-csempészésért öt év alatt a jugoszláv belügyi hatóságok. 20 ezer Trabantot, 12 ezer Wartburgot, 8400 különféle teherautót, valamint 9000 MZ motorkerékpárt importálunk idén az NDK-ból, míg az exportlistán 810 Ikarus autóbusz szerepel. Huszonhárman haltak meg az Egyesült Államokban a január második felében napokig tomboló hóviharok és esőzések következtében. A második világháborúból származó 15, egyenként ötmázsás bombát találtak a varsói repülőtér kifutópályájától párszáz méterre, földmunka végzése közben. BENZIN HELYETT KUKORICA Az Egyesült Államokban új törvény lépett életbe, mely szerint a nehezen eladható kukoricatermés fölöslegét olyan alkohollá kell feldolgozni, amely üzemanyagként hasznosítható. Ezzel is javítani szeretnének a farmerek helyzetén, akik egyre jobban érzik a gabonafélék árainak visszaesését. A világ kukoricatermelésének egyharmadát, kb 220 millió tonnánt az Egyesült Államokban termelik. 1981-ben 97 millió tonna maradt eladhatatlan. 1982-ben rekordtermés volt. A tartalékok komoly raktározási gondot okoznak. Ezért szinte megváltásnak számít az új alkoholtörvény. A szakértők szerint viszont, ha az USA-ban a kukoricát nagy mennyiségben használják fel alkoholgyártásra, az nagy arányú drágulást eredményezhet a világpiacon. MILYEN A JÓ ELNÖK? A nyolcvanas években jó elnöknek lenni nehezebb, mint nagy elnöknek volt a századforduló idején — mondja Henly Donovan, a Fehér Ház egykori főtanácsadója. Néhány érdekes gondolatban felvázolta azt is, hogy milyen elnököt kívánnak maguknak a mai amerikaiak. Az elnök legyen „jó politikus”, de ne „túl politikus”. Legyen „kedves”, de ne „túl kedves”. Az amerikaiak olyan elnököt szeretnek, aki elnöknek néz ki. Ilyen volt Donovan szerint Kennedy és ilyen Reagan is. Szükséges, hogy az elnöknek nagy fizikai ereje legyen, hogy végig tudja csinálni a megerőltető választási kampányt. Az elnöknek „elhivatottnak” kell lennie, bár nehéz elhivatottnak lenni akkor, amikor el akarja adni magát a televízióban. Legyen „kivételes” tehetség, de „normális” személyiség. Másodosztályú „intelligencia”, első osztályú „vérmérséklet”. „Nem kell értelmiséginek lennie.” „Nem is fenyeget bennünket ilyen veszély” — mondta egyszer Holmes bíró az elnököket minősítve. A választók „vallásos” elnököt akarnak, de nem feltétlenül szükséges, hogy meggyőződéses „hívő” is legyen. A tv az elnök fő erőforrása, fontosabb szerepe van a kormányzásban, mint a megválasztásban. Kennedynek volt legnagyobb fokú ékesszólása, akinek a beszédeit Ted Sorensen írta. Természetesen fontos a vezetőkészség is, de arra nincs semmi garancia, hogy a legjobb képességű emberek kerüljenek a csúcsra. A választási játszma nagymértékben attól függ, ki mögött mennyi a pénz. Az elsőrangú emberek sohasem kapnak kellő pénzalapot az induláshoz. Csak a tv-szereplés ára milliókban fejezhető ki, tv-szereplés nélkül pedig nincs népszerűség. Lew Leherman 1982-ben 7 millió dollárt költött a New York-i kormányzóságért folyó választási versenyben és vesztett. A kongresszusi versengések 1982- ben összesen 300 millió dollárba kerültek, az 1984-es választási költséget (előreláthatólag) 1 milliárd dollárra becsülik. Itt aztán szegény ember nem rúghat labdába, ha mégegyszer olyan okos, akkor sem. IS