Képes Újság, 1985. július-december (26. évfolyam, 28-52. szám)
1985-12-21 / 51-52. szám
KÉPE 5 K 12 A nagyvilág 85-ben 1985 januárjában a világ elsősorban Amerikára figyelt: a tőkés világ vezető hatalma mérhetetlen önbizalommal kezdte el Ronald Reagan újabb négy évre szóló elnöki ciklusát. Őt pedig azzal a programmal választották meg újra, hogy az USA-t teszi a világ első hatalmává katonai téren csakúgy, mint gazdaságilag. Reagan elnök meghirdette az SDI-t, a hadászati védelmi kezdeményezést. Ez a katonai program aztán inkább az „űrháborúra való felkészülés” elnevezést kapta a világsajtóban. Washington egyre fokozta nyomását szövetségeseire, hogy azok is kapcsolódjanak be a „csillagok háborújának” technológiai-pénzügyi előkészületeibe. Ugyanúgy a nyugat-európai közepes hatótávolságú rakéták telepítését is mihamarabb be akarta fejezni az Egyesült Államok. Ezért Brüsszelben meg Hágában tovább ígérgetett és fenyegetőzött, mire a tavasszal a belga, ősszel pedig a holland kormány végre „igent" mondott a robotrepülőgépek elhelyezésére. A szovjet diplomácia január elején eközben is bizonyos eredményt könyvelhetett el: az akkori külügyminiszter, Andrej Gromiko és amerikai kollégája, George Schultz Genfben megegyezett, hogy a svájci városban a két hatalom küldöttségei újra tárgyalóasztalhoz ülnek. A megállapodás értelmében a delegációk együtt, összefüggéseiben vitatják meg a három legfontosabb témát: az űrfegyverkezés kérdéscsoportját, a hadászati (tehát a legnagyobb, legpusztítóbb) nukleáris fegyverek és a közepes hatótávolságú rakéták korlátozásának ügyét. A Szovjetunióban mélyreható változás, valóságos megújhodási folyamat indult el azt követően, hogy az idős és beteg Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió államfője elhunyt, s a párt főtitkári posztjára a Központi Bizottság az 54 esztendős Mihail Gorbacsovot állította. Az új vezető dinamizmusa nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet békepolitika új meg új kezdeményezései világszerte mind nagyobb érdeklődést váltottak ki. Gromikót a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökévé választották, a megüresedett külügyminiszteri poszton Eduard Sevarnadze lett a párt külpolitikai elképzeléseinek gyakorlati irányítója. Jelentős szovjet belpolitikai fejlemények is felkeltették a világ figyelmét. Az SZKP kongresszusát 1986 februárjára összehívták, elkészítették a párt új programját, új szervezeti szabályzatát. Általánossá vált a jelszó: felgyorsítani a fejlődést! Ennek szolgálatába állították a fegyelem megszilárdítását szolgáló intézkedéseket, az alkoholizmus, a korrupció és a bürokratizmus visszaszorítását célzó lépéseket. Az új szovjet vezetés a szocialista közösség országaival való szövetséget is elsőrendű fontosságúnak tekinti. A Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testülete a szófiai ülésén teljes támogatásáról biztosította a szovjet törekvéseket a világháború veszélyének elhárítására, a békés egymás mellett élés megvalósítására. Ezeket a célokat kívánta elérni Mihail Gorbacsov akkor, amikor ez év novemberében Genfben találkozott Ronald Reagan elnökkel. A hatéves szünet után újra létrejött szovjet-amerikai csúcstalálkozó ígéretes kezdetnek látszik. A két vezető megállapodott abban, hogy jövőre Gorbacsov főtitkár látogat el Washingtonba, azt követően pedig az amerikai elnök megy Moszkvába. Az űrfegyverkezés betiltásában vagy akár korlátozásában nem tudtak megegyezni, de megerősítették a januári szovjet-amerikai megállapodást azzal, hogy meg kell gyorsítani a két delegáció fegyverzetkorlátozási tárgyalásainak ütemét. Mindenképp fontos eredménynek mutatkozott Genfben, hogy Gorbacsov és Reagan egybehangzóan jelentette ki: a két nagyhatalom nem akar háborút! A Szovjetunió diplomáciája a Franciaországgal való kapcsolatok megszilárdítását is igyekezett elérni: a párt főtitkára ezért látogatott el Párizsba. Franciaországi útja arra is jó alkalom volt, hogy látványos formában tárja a világ elé a szovjet fegyverzetcsökkentési javaslatokat. Lassú fejlődés tapasztalható a szovjet—kínai viszonyban is, a normalizálódás irányában. Ezt bizonyos fokig megkönnyíti, hogy Kínában új szelek kezdenek fújdogálni. A fiatalítás megindult, a párt és a kormány ésszerű célkitűzéseket fogalmaz meg az elmaradott nagy ország fölemelése érdekében. Fegyverek dörögtek, bombák robbantak a világ számos részén 1985-ben is. Az iraki-iráni háború a hatodik évébe fordult, a libanoni válság még véresebb és bonyolultabb lett, mint bármikor eddig. Közép-Amerika feje fölött egyre ott lebeg az imperialista beavatkozás fenyegetése. Dél-Afrikában az ország népének óriási többségét adó feketék mind harcosabban fordulnak szembe az apartheid politikával. A terrorizmus t meg új válfajai rémítik a világot: gondoljunk az első látványos hajórablásra, az „Achille Lauro" esetére, vagy a máltai repülőtéren vérfürdőbe torkollott repülőgép-eltérítésre. A közel-keleti válság megoldatlansága meghatározó eleme az, hogy egyes titkosszolgálatok a zavarosban igyekeznek halászni. A Magyar Népköztársaság külpolitikája ebben az esztendőben is számos eredményt mutathatott fel: akár Kádár János néhány igen fontos külföldi látogatását említjük, például a Mihail Gorbacsovval folytatott eszmecseréjét vagy londoni útját, akár az Európai Kulturális Fórum budapesti megrendezését. A „helsinki folyamat" lényeges eleme volt az, amely hozzájárulhat a jövőre Bécsben megrendezendő összeurópai konferencia remélt sikeréhez. KAJÓTABLAK - EMLÉKBE. A Greenpeace-hajó fölrobbantóinak feltűnést keltő ügyéből mégsem lett az „évszázad pere”, mint ahogyan azt új-zélandi újságok beharangozták. A francia biztonsági szolgálat két tisztje a Greenpeace környezetvédő mozgalom hajója elleni merénylet végrehajtói viszonylag enyhe büntetést kaptak Új-Zélandon. A legnagyobb csendben tíz évre ítélték őket, holott kémügyük Franciaországban politikai botránnyá dagadt, és lemondásra kényszerült még Charles Hernu hadügyminiszter is. A felrobbantott Rainbow Warrior hajót időközben darabonként eladták, a képen látható férfi például az egyik ablakot vitte el emlékbe . . . GENFI KÉZFOGÁS. Új, bátorító kezdetként értékelik világszerte a novemberi Gorbacsov—Reagan találkozót. A főtitkár, az elnök és a két külügyminiszter ünnepélyes kézfogásáról 1985. november 21-én készült a felvétel: ekkor írták alá a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti tudományos, oktatási és kulturális kapcsolatokról szóló megállapodást.