Képes Újság, 1985. július-december (26. évfolyam, 28-52. szám)
1985-10-26 / 43. szám
„Az élet csúcsa a halál.” A morbid idézet Bhagwan Shree Rajneeshtől származik, a róla elnevezett és általa alapított vallási szekta híveitől istenként tisztelt vezetőjétől. Az egyesek szerint félmillió, mások szerint mindössze fele annyi tagot számláló Bhagwan mozgalom tanítómestere (guruja) mostanában ismét a világ nagy lapjainak kedvelt témája lett. A 70-es években már végigsöpört a nemzetközi sajtón egy Bhagwan-hullám. Akkor a vallásalapító indiai székhelyén, Poonában lévő telep kultikus szexorgiái keltették fel az érdeklődést, a mestert el is keresztelték szex-gurunak. A nyugati civilizációtól megcsömörlött fiatalok ezrei keltek útra, hogy részt vegyenek a keleti misztikával is kábító, a nyílt szerelem csoportos gyakorlásával csábító erotikus szeánszokon. A megmaradt szabadidőben a vagyonkájukat, ingóságukat a poonai telepnek felajánló ifjak hálából a szellemi és testi gondoskodásért a hét minden napján önkéntes munkát végeztek. Így Bhagwan pénze szektája népszerűbbé válásával szépen gyarapodott, a mester „rákapott a gyémántokra és a Rolls-Royce autókra. (Utóbbiakból sikerült napjainkig 75 darabot összekuporgatnia, távlati céljai között pedig állítólag az szerepel, hogy minden nap másikon induljon kocsikázni.. .) A szemmel látható anyagi gyarapodás felkeltette az indiai adóhivatal figyelmét is és amikor Bhagwan 1981-ben sebbel-lábbal, menekülésszerűen az USA-ba tette át székhelyét, több millió dollárnyi adóhátralékot emlegettek nevével kapcsolatban. Legfőbb ügyintézője, bizalmasa, majdnem helyettese, Maynand Sheela segítségével — az angol származású nőnek amerikai férje van — 6 millió dollárért vett Oregon államban egy 260 négyzetkilométer nagyságú sivatagos völgyet, hogy ott építtesse ki az új telepét. E célra az évek folyamán további 60 milliót költött. Pénz volt erre bőven, mert a több kontinenset behálózó, áttekinthetetlen Bhagwan vállalkozásokból továbbra is szépen áramlottak az átutalások a szekta svájci bankszámlájára. Hogy a szekta újból előtérbe került, annak a magyarázata, hogy az oregoni hatóságok félnek egy olyan eset megismétlődésétől, mint 1973-ban Guyanában, amikor James Jones szektája tömeges öngyilkosságot követett el. Oregon lakossága ugyanis nem nézi jó szemmel a saját törvényekkel működő telep létét és az újraválasztásukban reménykedő helyi politikusok hajlanak arra, hogy engedjenek a közvélemény nyomásának. Rajneeshpuram erőszakos felszámolása viszont bizonyosan találkozna az állig felfegyverzett több száz fős biztonsági erők ellenállásával. A guru és vezérkarának nyilatkozatai nem sok kétséget hagynak afelől, hogy ez esetben a hosszú agymosással akarat nélküli bábokká alacsonyított hívők ezrei mártírrá válnak a mester védelmében. Az 53 éves Bhagwan például egy ízben kijelentette, hogy a telep közelében életét vesztő a megvilágosodás kegyelmében részesül. A korábban idézettnél nem kevésbé nyugtalanító az ugyancsak Bhagwantól származó gondolat, mely szerint az „ügyesek megérdemlik, hogy túléljék a többieket. Nekik kell tehát a hatalmat gyakorolniuk. És akié a hatalom, azé az igazság is.” Ezek után már nem is meglepő, hogy Hitlert Gandhi fölé helyezi, azzal az indoklással, hogy szereti Hitlert, mert az őrült volt. A Bhagwan életrajza után kutató újságíróknak sikerült fellelniük valakit, aki a későbbi vallásalapítót gyermekkorától ismerte. Szerinte igen furcsa gyerek volt, nem játszott kortársaival, inkább temetőbe járkált, halotti meneteket kísért, nyitott síroknál álldogált. Később is bizarr dolgokat művelt, egyszer egy 25 méter magas hídról ugrott az alatta örvénylő folyóba, máskor lefeküdt egy templom padlójára és testére mérgeskígyókat rakatott, betegesen játszott a halállal. A jelentős időbeni hézagokkal ismert életrajz következő fontos dátuma 1953. Egy fán ülve ekkor érte a „megvilágosodás”, ekkor határozta el, hogy megalapítja saját egyházát. (Groteszk példája a véletlennek, hogy az általa kóklereknek becsmérelt nagy vallásalapítók egyikét Buddhát a megvilágosodás magasztos pillanata egy fa alatt alatt érte.) A különös nézeteitől eltekintve különben éles eszű fiatalember szorgalmas olvasás után néhány éven belül különböző filozófiai, pszichológiai, sőt vallási elméletekből összegyúrta saját vallási rendszerét és hozzálátott egyháza megszervezéséhez, a hívek toborzásához. Utána következett a poonai telep létrehozása, majd az önkéntes száműzetés Indiából az USA-ba. Hogy valójában miként zajlott az élet Bhagwan telepein, arról megdöbbentő képet kaphatunk egy „kitért” hívő nemrég megjelent könyvéből „A halál csókja — a Bhagwan mozgalom őrülete és igazsága címmel.” A szerző leírja, milyen módszerekkel — többek között pszichológiai terrorral, rendszeres „agymosással” — érik el, hogy a szektába jelentkezők elveszítsék korábbi énjüket, fizikailag és szellemileg teljesen alávessék magukat Bhagwan céljainak. A gurunak az AIDS-től való beteges félelme miatt a szexuális kiszolgáltatottság lényegesen csökkent, ritkábbak az orgiák, ezeket is maximális elővigyázatosság kíséri. Ettől eltekintve azonban semmi sem változott. A társaság 3/4 5-kor kel, a tisztálkodás és öltözködés után busszal bemennek egy hatalmas központi csarnokba, ahol egyórás kimerítő program várja őket, tornával, lazítással, meditációval, tánccal és nem utolsósorban artikulátlan üvöltözéssel, hogy megszabaduljanak az esetleg felébredő egyéni gondolatoktól, gondoktól. Ezután egyhangú, szerény reggeli következik, majd ki-ki elindul kijelölt munkahelyére, útépítésre, a földekre, boltba, irodába, műhelyekbe, hogy az „istentiszteletként” belesulykolt munkával töltse az időt az egyszerű, vegetáriánus ételekből álló ebédig. Kettőkor Bhagwan tiszteletére összegyűlnek egy közös nagy ujjongásra, melynek előidézésére a mester valamelyik Rolls Royce-ával elhajtat a rózsaszínbe öltöztetett arctalan embermassza előtt. Persze, népes és tapasztalt testőrgárda gyűrűjében, mert azért teljesen nem bízik meg híveiben ... Ezután ismét munka következik estig. Régebben a kései órákban is dolgoztak, de Bhagwan mostanában szükségét érzi, hogy alkonyaikor két órán át szónokoljon. Másnap minden elölről kezdődik, vasár- és ünnepnap nélkül. A minimális szabadidőben percenként megkérdezik tőlük hol voltak, hová készülnek és ők bamba mosollyal engedelmesen válaszolgatnak. Ha valakinek az az ötlete támadna, hogy az őrtornyokkal „felvigyázott” szögesdrót kerítés kapuin áthaladva, mondjuk a hegyekbe induljon kicsit sétálni, külön engedéllyel ezt is megteheti. Feje fölött azonban ilyenkor is többször el-elhúzhat fenyegető mozgással a telep biztonsági erőinek valamelyik helikoptere... Laczka Miklós Merre tart a Bhagwan szekta? Bhagwan Rolls-Royce-ban ülve szemlét tart hívei fölött Mindenütt állig felfegyverzett testőrök Transzban !»