Képmás, 2004 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2004-06-01 / 6. szám

KULTÚRA KULTÚRA J YAIN­K­SÉGE­ K A NŐK ÉLETE A KÉZIMUNKA NÉLKÜL.­­ VOLT EZ, DE MÉG INKÁBB A SZÉPSÉG ÖNKIFEJEZÉS, AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁS MI UNOKÁINK FÉLTVE, SZERETETTEL ÉHEZ A NAGYMAMÁK HAGYATÉKÁT ENNÜK. látványa elég, hogy a fejemben megszü­lessen a kép. De nagyon izgalmas dolog egy-egy festmény vagy üvegkép alapján kitalálni, újragondolni egy művet. Készí­tek vázlatokat, de menet közben, folyama­tosan alakul, változik a végleges forma. Ezek felfokozott, várakozással teli pillana­tok - mindig kíváncsi vagyok, milyen lesz a végeredmény. Hetekig tart, mire egy-egy munka elkészül, főleg az éjszaka csöndjében tudok dolgozni, mi­kor a gyerekek már alszanak. Ehhez a technikához nélkü­lözhetetlen a varrógép használata, de a kézi var­rás fáradságossága, ap­rólékossága gazdagítja a felületet és teszi egyedivé, igazán sze­mélyessé a készülő darabot. A Nagyma­mák álma egy gyö­nyörű szegélyes, szét­­foszlóban lévő pár­nahuzat megmentése volt. A valóságban is évtizedekig álmodott rajta az egyik dédi, de a többi, rádolgo­zott anyag is mind­mind nagymamáktól való. Mikor elkészül­tem vele, örömmel ismertek rá a régi, elhasználódott anyagok maradékára. Sajnáltam volna, ha egy ilyen szép pár­naszél a láda alján kallódik. Igaz, hogy nem használható már, de így, rendbe hozva mindennap láthatjuk, és eszünkbe juttatja az időseket. Szépség és örömszerzés Egy pincegalériában, a bátyám fotóki­állításán maradt néhány négyzetmé­ternyi falfelület, ott mutattam be elő­ször pár képet. Attól kezdve tudatosan figyelek arra, hogy még igényesebb legyen a kivitelezés, hiszen egyre gyakrabban kérnek tőlem kiállításra munkákat. Sokat jelent, ha tudom, kinek készül egy munka, hogy ne csak szép legyen, hanem örömet is hozzon. A kiállítások után az idősebbek azért keresnek meg, hogy régi csipkéket, gyöngyöket adjanak, hátha tudom használni, és mindig elmondják, hogy a fiatalságukra gondolnak, miközben nézik a képeket. A fiatalabbak pedig megkérdezik, hogyan lehet három kisgyerek mellett erre időt szakítani. Nem tudok meglenni alkotómun­ka nélkül, ez feloldja a feszültséget bennem, kiszakít a mindennapok rohanásából. Kevés a nyugodt idő, szigorú időbeosztásra kényszerülök, de a küzdelmek után jóleső, felemelő érzés, mikor készen látom, amit előtte megálmodtam. Talán a képek bátorítanak másokat is, hogy merjenek belevágni az alkotásba. 33

Next