Kereskedelmi Szemle, 1969 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Pénz- és hitelpolitika A pénzforgalom új szabályai lényegében beváltak, a vállalatok közötti pénzügyi megállapodások hűen tükrözték a piaci viszonyokat. Bár számos vevő vállalatnak sikerült kedvezőbb fizetési feltételeket elérnie, s a bizományi konstrukció is éreztette hatását, a vállalatok keresletét elsősorban ahitelezési szabályok befolyásolták. A reform bevezetésével a vállalatok saját forgóalapjainak feltöltését az állam csak a központi pénzeszközök lehetőségének határáig biztosíthatta. Ezért döntéseiknél a hitelezési szabályok a vártnál nagyobb szerepet játszottak. Egész évben nagy gondot okozott a megnövekedett induló készletek leépítése, különösen a ruházati nagykereskedelemben. Ezt a problémát tetézte, hogy a kiskereskedelmi vállalatok — helyesen — növelték közvetlen ipari beszerzéseiket. A ruházati kereskedelem beszerzéseinek már 20 százaléka származott ezekből. A nagykereskedelmi vállalatok nem számítottak erre. A vállalatok állandó hitelszükségletét a Magyar Nemzeti Bank lényegében az 1967. évi hitelmegállapodások alapján határozta meg. E keretek, az 1968-ban megnövekedett forgalomhoz, több szakmában nem voltak elegendők. Az ellentmondás leginkább a vas- és a műszaki nagykereskedelmi vállalatoknál ütközött ki, amelyek egyik évről a másikra 15 százalékkal növelték forgalmukat. A hitelezési szabályok azonban más tekintetben is összeütköztek a termékforgalom új rendjével. A külkereskedelmi vállalatok bizományosi import forgalma az eddiginél több eszközt igényelt. A kiskereskedelem közvetlen ipari beszerzéséhez is valamivel több eszközre van szükség, mint a nagykereskedelmi vállalatoktól kis tételekben és gyakori vásárlások esetén. A Magyar Nemzeti Bank igyekezett a hitelfelvételi lehetőségeket szigorítani. A készletek ugyanis — elsősorban az iparnál — egész éven át nem kívánatos mértékben növekedtek. Elsősorban a hitelezési szabályoktól lehetett várni a vevő vállalatok keresletének szabályozását, s ezzel az ipar visszatartását felesleges, nem realizálható termékek gyártásától. Nehezen értették meg a vállalatok, hogy a fejlesztés nemcsak az álló-, hanem a forgóeszközök növelését is jelenti. Ezért a vállalatok egy része, még ellátási feladatairól is megfeledkezve, nem volt hajlandó a tartós forgóeszköz szükségletét fejlesztési alapjából, illetve annak terhére középlejáratú hitellel finanszírozni. Hosszantartó viták eredménye, hogy a vállalatok 1968-ban forgóeszköz növekményükre 370 millió forintot ilyen módon biztosítottak. Ebből a nagykereskedelem 186, a bolti kiskereskedelem 167, a vendéglátás 17 millió forinttal részesedett. Az év második felében a vállalatok magatartását főként két tényező befolyásolta. Az egyik a reform bevezetésével nem csökkenő „beruházási éhség”, a másik a perspektivikus fejlődést elhanyagoló „hamis” anyagi érdekeltség. Ez utóbbi érvényesülését természetesen a szóbanforgó vállalatok monopolhelyzete is lehetővé tette. Csakis ezzel magyarázható, hogy egyes ruházati és iparcikk kiskereskedelmi vállalatok árukínálatának választékára és egyéb hiányosságaira hónapokon át panaszok voltak, miközben ezek a vállalatok nem vették igénybemegszavazott hitelkereteiket.. . Akihasználatlan hitelkeret egyes vállalatoknál a forgóeszközök 20 százalékát is elérte. 1969-ben a hitelezési szabályok jelentősen megváltoznak. A forgóeszközszükséglet növekedését a ruházati nagykereskedelmi, a Tüzép és a vendéglátó vállalatoknak teljes egészében fejlesztési alapjukból, Vagy arranélő középle járatúhitelből kell finanszíroznuuk A.t.Öhhi vállalatnál legfeljebb az 1968-ban kialakult saját és idegen forgóeszköz arányának mértékéig kaphatnak hitelt. A jövőben a hitelből vásárolt eszközök után is kell eszközlekötési járulékot fizetni. Megnő azonban a rövidlejáratú hitelek szerepe, amelyet a fizetőképes vállalatok szinte korlátlanul vehetnek igénybe. A 7 százalékos alapkamat nagysága azonban 90 naponként 1 százalékkal emelkedni fog. Megkíséreltük a hitelpolitika változásának hatását számszerűsíteni (1. táblázat). 1. táblázat A hitelpolitika változásának várható hatása a vállalatok és szövetkezetek gazdálkodására Az új ár- és haszonkulcsrendszer A vállalatok és a szövetkezetek 1968-ban alig éltek az új ármechanizmus lehetőségeivel. Az év első fele az árukészletek átárazásával, az árképzés szervezeti és személyi feltételeinek biztosításával, az új piaci viszonyokkal való ismerkedéssel telt el. A második félévben már megindultak az „ármozgások” és ezek között számos olyan átgondolt vállalati döntés is előfordult, ahol az áremelések hiánycikkek megszüntetését, választékbővítést és korszerűsítést céloztak. Kisebb mértékben, de előfordultak — elsősorban iparvállalatok részéről — a piac bővítését célzó tartós árcsökkentések is. Vállalataink és Szakágazat millió Ft-ban Nagykereskedelem.............. 697 701 Kiskereskedelem.................. 332 373 Vendéglátás.......................... 87 97 Fogyasztási szövetkezetek . 307 345 Összesen . .. 1423 1516 ф £ -O SPSS £•0 00 5 bJD'T '©is ‚Doo 43 Ti ^ 5 ,^4)03 S л 3 c CO N U Д СО 'CO © w© •› со Ю ›pH 1›0 GO U '© ‹ О 43 ^ .0 . «Л 00 SD 4f N 05 cŐ :0 <£ 1 > ű -Ф cs • Л Ss 23 л g -Ф 5 -я 3 ■Л.Л