Kereskedelmi Szemle, 1995 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
SIPOS ALADÁR A kormányzat által, hosszú késlekedés után, 1993 elején — keretjellegű törvényben — nagy vonalakban meghirdetett Agrárpiaci Rendtartásnak alapvető konstrukciós gyengeségei vannak: O a piac építése helyett annak működését korlátozó szabályokra, került a hangsúly; O a garantált árak a hazai feltételek között a lehető legdrágább és a legkevésbé reális megoldást jelenthetik az értékesítési biztonság tekintetében; O a kvóták (amelyek közül a konszolidált agrárstruktúrával rendelkező Európai Közösségben (Európai Unió) is rengeteg zavar van, alkalmazhatatlannak tűnnek; a terméktanácsok működőképessége kétséges, azok új piachelyettesítő és monopolpozíciók átmentésére alkalmas formákká válhatnak; - hiányzik a rendszer működtetéséhez szükséges információs bázis, annak hiányában továbbra is kapkodó és szakmailag megalapozatlan intézkedésekre lehet számítani, s nem áll rendelkezésre a rendszer működtetéséhez szükséges pénzügyi fedezet. A törvény nagy (valójában teljességgel megalapozatlan) várakozásokat keltett az érdekeltek körében. A törvény elfogadása óta eltelt időszakban — nem meglepő módon — nem került sokkal közelebb a rendszer tényleges működési feltételeinek megteremtése. Mindeddig nem hirdették meg a tartós orientáció alapjául szolgáló agrárpiaci szabályokat. Egyre több a kétség a garantált árak, a kvóták tényleges alkalmazhatósága, a terméktanácsok reprezentativitása és valódi működőképessége tekintetében. Az 1994. évi költségvetés szélesebb körű s valódi tartalommal bíró árgaranciák számára nem nyújt lehetőséget. Azokhoz nagyságrendileg nagyobb források lennének szükségesek. A rendszer infrastrukturális és intézményi feltételei is nagyrészt hiányoznak, így egyre élesebb az ellentmondás a rendtartási frazeológia rituális ismételgetése és a tényleges agrárpiaci feltételek között. Rendtartás, működő piac nélkül? Hiányoznak a megfelelő piaci intézmények. Szabályozni csak működő piacot lehet. A fejlett — s a kevésbé fejlett — piacgazdaságokban valódi, működő piacokra, differenciált piaci intézményrendszerre épülhet az agrárpiaci szabályozás. Ezzel szemben a hazai rendszer sok tekintetben a piac helyett működve szimulálni törekszik annak hatékony működését. A piaci intézmények hézagai miatt az agrárpiac önszabályozására építő modell csak elfogadhatatlanul nagy zavarok, társadalmigazdasági költségek árán működhetne. A piaci zavarok megelőzése, illetve kezelése végett továbbra is nagyrészt egyedi beavatkozások történnek. A váltakozó egyensúlyi állapotok (hiányok és feleslegek), a nagy amplitúdójú piaci ingadozások, a felerősödött formában érvényesülő ciklikus jelenségek szabályozásának gondjait növeli az ágazat átalakulásával kapcsolatos tartós bizonytalanság. Ám, ha a hangsúly tartósan a piac működését korlátozó beavatkozásra kerül, az agrárpiac (s az azzal konform szabályozási rendszer) kibontakozásától remélt előnyös hatások is végképp illúziónak bizonyulhatnak. Mindez diszkreditálhatja a még mindig várakozással szemlélt Agrárpiaci Rendtartást az érdekelt piaci szereplők előtt. Ugyanakkor a piacszabályozási követelményekkel nem indokolható beavatkozások növelik a rendszer működésének kiszámíthatatlanságát. A nagyszámú beavatkozás nem épül megfelelő piaci információkra, így azok sokkal inkább az érdekeltek nyomásgyakorló képességétől, semmint a tényleges piaci helyzettől függenek. Ezért nem meglepő az időzítés rossz megválasztása sem. Esetenként a beavatkozások még tovább növelték a piaci zavarokat. A Rendtartás tehát nem helyettesítheti a valódi, működő piacot, sem annak — az egyébként hiányzó — keretfeltételeit generáló piacépítést. ^wzAj/^jj/vWji ADOMANYI INTFZF konyvtAk -----------------KÖNYVTÁR--- _ PIAC — gazdaS!®“5 ______________________________________________________1 та-1 T^27 Pax 1SS-H-7Q____________ Az Agrárpiaci Rendtartás kérdőjelei* * Az agrárpiac szabályozásának előkészítéséről lásd a szerző „A piacgazdaságra való átmenet néhány kérdése az élelmiszergazdaságban” című cikkét lapunk 1994/12. számában.