KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1906

II. Hittaniak, bölcselmiek - Vallás és szabadság. Váry Albert

Vallás és szabadság­. Egy drága kincsünk, egy szent örökségünk van nekünk. Isten adománya, de az emberek megfosztottak volt tőle. Hosz­szas, nehéz, elszánt küzdelem és sok áldozat árán juthattunk ismét hozzá. Olyan ez a mi kincsünk, mint a gyémánt. A­kinek nincsen, az csak ritkán gondol reá, de a­ki bírja, az semmiért le nem mondana róla. Nélküle a gazdag népek szegény koldusok lesznek, vele a puszták sivatagján is áldás fakad. Nélküle üres lesz a szív, vele és általa megtermékenyül a lélek. Ez a mi kincsünk, ez a mi szent örökségünk: a szabadság. Milyen ellenállhatatlan varázserővel bír ez egyetlen szó a lélekre. Az ifjú elhagyja hitvesét, avagy jegyesét, az öreg feledi az eltöltött évek súlyát, csakhogy a szabadság lobogója alá sorakozhassék. A gyönge 110 elszánt hőssé magasztosul a szabadságért való küzdelemben és az édes anya pajzsot ad a csatába induló fiának, mondván: „Vagy ezzel, vagy ezen". Ez egyetlen szó sokszor rázott föl mélységes álomból népeket, sok­szor állított talpra nemzeteket és sokszor egyesítette egy szent küzdelemre a legkülönbözőbb gondolkozású embereket. Nagy erő van ez egyetlen szóban : szabadság. Ez adja meg az életnek becsét és tartalmát. Nélküle a legkiválóbb emberi erők, legfelségesebb isteni adományok par­lagon hevernek terméketlenül. Nincs czélja az életnek. Nincs a­mi táplálja és erősítse a­ küzdelmeket. Minden, a­mi szent és kedves lehet előttünk, a szabad­ságtól nyeri valódi értékét. Van-e valami szentebb előttünk, mint a haza? Az a haza, melyet apáink vérük hullásával sze­reztek s a melynek minden hegye és halma egy-egy kedves honfiúi emléket újit fel lelkünkben. És mégis a történelem több esetet említ, hogy ezerenkint hagyják el hazájukat, a midőn az nemcsak nem biztosítja a szabadságot, de attól megfosztja pol­gárait. Jólét, gazdagság és kényelem ... semmi sem pótolja a Keresztény Magvető 1906. -

Next