KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1944
2. füzet - Szent-Iványi Sándor; A Kossuth-ügy
A Kossuth-ügy. Érdekes és sokunk számára hihetetlen esemény tartja izgalomban a jó és igaz magyarok azon — sajnos, elég szűkkörű — részét, akik figyelni szokták az írott betű birodalmát saját pártújságuk hasábain túl is. Röviden ez történt: A „Nemzeti Könyvtár", a népi ponyvát helyettesíteni hivatott irodalmi vállalkozás, mely állami támogatással jelenik meg, 103—104. számú füzetét „Kossuth Magyarországért" címmel és Kossuth emigrációban mondott beszédei egy részének rövid tartalmi összefoglalásával jelentette meg. Ennek a füzetnek a tartalmát a „Magyar Kultúra", melyet valamikor, harminc évvel ezelőtt, Bangha Béla jezsuita atya alapított s most Vid József és dr. Nyisztor Zoltán szerkeszt, 1943 dec. 5-iki számában keményen megtámadta. Támadása tulajdonképen a füzet ellen irányul, szemére vetve a kiadónak, hogy „eddig megjelent több mint száz füzetében úgyszólván semmit sem hozott a katolikus magyar értékekből", főképen azonban azt hibáztatva, hogy a füzetben közölt szemelvényekben „egymást érik a katolikusságnak szánt megrugdosások és arculcsapások", így elindítva azonban a támadást, utána két és fél hasábon át olyan nyelvezettel szidja Kossuthot, amit igen sokan lehetetlennek tartanánk, ha nem olvashatnak saját szemeinkkel. Íme, néhány idézet: „Kossuth bosszútól homályosított szemüvegén keresztül" időszerűtlen bemutatni „a Habsburgok szerepét nemzetünk életében". „Azt is tudjuk, hogy Kossuth — elégséges okkal, vagy anélkül — személyes gyűlölettel viseltetett minden iránt, ami katolikus, és ezt a személyes gyűlöletet magával vitte a miniszteri és kormányzói székbe, valamint a szabadkőműves vonalon (a kiemelés is a Magyar Kultúráé!) végigjárt propaganda útjaira is". „Kossuth a latin nyelv ellen így szónokol:" Kossuth „a mézesajkú szónok", „a történelemhamisító", „folytatja Kossuth a ponyván", „könnyed szónoki