Kertgazdaság, 2005 (37. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Gyümölcstermesztés - Racskó József - Szabó Tibor - Soltész Miklós - Szabó Zoltán - Nyéki József: Régi magyar alma tájfajták gyümölcsmorfológiai és beltartalmi sajátosságai
■ GYÜMÖLCSTERMESZTÉS KERTGAZDASÁG 2005. 37. (3) ■ 23 RACSKÓ J.1, SZABÓ T.2, SOLTÉSZ M.3, SZABÓ Z. NYÉKI JJ 1. Debreceni Egyetem ATC Szaktanácsadási és Fejlesztési Intézet, Debrecen 2. Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht., Újfehértó 3. Kecskeméti Főiskola, Kertészeti Főiskolai Kar, Kecskemét A szerzők jelen tanulmányban a nagyrészt már elfeledett, azonban mégis jelentős genetikai tartalékot képező régi magyar alma tájfajták gyümölcsminőségi (gyümölcsmorfológiai és beltartalmi) tulajdonságait vizsgálták. A kísérleti minták az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht. alma génbankjából származtak. 1988-2003. között 7 tájfajta ('Budai Domokos’, 'Entz rozmaring’, 'Húsvéti rozmaring', 'Mosolygós batul', 'Ponyik alma’, 'Sikulai alma', ’Simonffy piros’) következő gyümölcstulajdonságainak a vizsgálata történt meg: gyümölcshosszúság (mm), gyümölcsátmérő (mm), alakindex, fedőszín-borítottság (%), telt magvak száma (db/gyümölcs), szárazanyag (%), cukor (%), összes sav (%), C-vitamin (mg%), Ca (mg/kg sza.), K (mg/kg sza.), P (mg/kg sza.). Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált gyümölcsnagysági mutatók igen széles tartományban mozogtak. Előfordultak a jelenlegi átlagméretnél nagyobb (’Entz rozmaring'), vagy kisebb gyümölcsöt termő fajták ('Budai Domokos', ’Simonffy piros’). Ez utóbbiak esetében azonban a kisebb gyümölcsméretet rendszerint kompenzálta az attraktív küllem (lapított gyümölcsalak, enyhe bordázottság, közel 100% vérvörös fedőszín-borítottság) vagy éppen a különleges ízharmónia (kedvező cukor-sav arány), így e fajták mellett is megmaradhatott a fogyasztói preferencia. A gyümölcsönkénti telt magvak száma nem mutatott fajtaspecifikus reakciót, mindössze a 'Mosolygós hálul’ fajta értéke (4,2 db/gyümölcs) maradt jóval az átlag (7-9 db/gyümölcs) alatt. A gyümölcsíz és zamat kialakításáért felelős szárazanyag-, cukor- és savtartalom, valamint utóbbi két mutató aránya már fajtára jellemző módon alakult, kis szórásértékek mellett. Kiemelkedően magas cukortartalma miatt a 'Húsvéti rozmaring’, magas savtartalmára tekintettel a 'Sikulai alma’, valamint magas cukorsav aránya és C-vitamin-tartalma miatt a 'Budai Domokos' említhető. A fajták ásványianyag-tartalom értékeit vizsgálva megállapítható, hogy sokszor igen nagyok a fajták közötti, de a fajtákon belüli szórások is. Az eddigi elemzések azt mutatják, hogy a fentiek ellenére az ásványi anyagok külön-külön is jellegzetes fajtafüggést mutatnak. BEVEZETÉS, IRODALMI ÁTTEKINTÉS 7 Gyümölcstermesztésünk biológiai alapjainak fejlesztését, a változó piaci igényekhez való alkalmazkodást alapvetően a vad gyümölcsfajok, valamint a kultúrába vont régi és új fajták génállományában rejlő lehetőségek határozzák meg (G. TÓTH, 2001; NYÉKI, 2001). Mindegyik gyümölcsfajra, s a termesztett növényre is vonatkozik, hogy a kultúrhatások következtében, főleg azok irányultságának megfelelően megváltozik, alakgazdaggá válik (SURÁNYI, 1992). A mai üzemi termesztési szemlélet többnyire nem alkalmas e széles genetikai potenciál értékeinek megőrzésére, a régi-új fajták fenntartására, elszaporítására. Az organikus vagy ökológiai szemléletű termesztés a modern biológiai, genetikai és nemesítési törekvések irányából kaphatja a legnagyobb támogatást, amit praktikusan a természetvédelem is kiaknázhat, sőt felhasználhat. A régi bevált gyümölcsfajták nagyobb súllyal szerepelhetnének a köztermesztésben. A sikert nehezíti, hogy mára számos faj és fajta a Kárpát-medencében új termesztési körzetbe került át valamilyen ok miatt, így a történelmi tájtermesztés szellemében nehezen rekonstruálhatók az egyes körzetek (SURÁNYI, 2002). Ezért a biológiai alapok fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele a régi, tájfajtákra épülő fajtagyűjtemények, génbankok létesítése, fenntartása és fejlesztése, a nemesítők rendelkezésére bocsátása (NYÉKI, 2001). A nem termesztett, csak génbankokban őrzött fajták fontossága mindenkori génforrásként az integrált termesztést szolgáló fajtanemesítésben nyilvánul meg (SOLTÉSZ, 1997). Mindamellett TÓTH (2005) véleménye szerint a nemesítés számára fontos génforrást jelentenek az eredeti élőhelyükön fenntartott régi almafajták és az adott tájban létrejött félnemes változatok. Az ígéretes génforrások felkutatása, azok pomológiai és genetikai azonosítása, nemesítési értékeik vizsgálata a rezisztencianemesítési program fontos része, de nem csak a szülőfajtaként felhasználható genetikai állomány tekinthető fontos értéknek. A biológiai sokféleség génbankokban való fenntartása mellett indokolt a fajták megőrzése eredeti termőhelyükön, tájesztétikai értékük feltárása és vidékfejlesztési célú hasznosítása is. RÉGI MAGYAR ALMA TÁJFAJTÁK GYÜMÖLCSMORFOLÓGIAI ÉS BELTARTALMI SAJÁTOSSÁGAI