Kertészmérnök 32. (1990)
1990 / 1. szám
2 Ember Lassan már semmin sem csodálkozol Minden természetes [esz és unott Lassan elveszted azt, amiért embernek neveznek. (Halott [esze], lélegző, élő, de mégis halott. Lassan elborít téged a cinizmusfásult vagy, fáradt, kedv- és elvtelenítem [átod tisztán az utat, a célt ‘Megragadj megköt ami embertelen. Lelkesedsz néha, aztán kérded miértgondolkodsz, s nincs válasz, hogy ezért 'Táradt vagy, s nincs már szabad akaratod. 'Ember, légy ember Maradj meg az, ami voltál Ember, ne tagadd meg önmagad Légy tündöklő, fényes oltár. Magad oltára légy s lAz oltáron magadért imádkozz Légy természetes, kedves, hű és bátorDe ne ne váltsd meg a világot Szabó S. András