Magyar Gyümölcs, 1942 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1942-01-01 / 1. szám
IX. ÉVF. I. SZÁM MEGJELENIK MINDEN HÓNAP-ÉN ÉS 10-ÉN 1942 JAN.I MAGYAR GYÜMÖLCS betüt egy Most temetjük a múltnak nevezett nagy sírgödörbe, ami minden pillanatunkat, óránkat, évünket és emberöltőnket könyörtelen egykedvűséggel és folytonossággal elnyeli. Sok pillanatot megállítanánk a sírbahullás előtt és sok évet szívesen meghajszolnánk ! De szerencsére nem lesz soha embernek hatalma a múlttá válás tempójának megváltoztatására. Az 11z 41-ik esztendő sírja szélén állunk. A rendeltetésénél és természeténél fogva előrenéző Ember ilyenkor visszapillant. Rendezi az év skatulyájába kerülő emlékeket, az eredményeket latolgatja, a tanulságokat levonja s aztán ismét előrefordul, hogy folytassa rohanását a legközelebbi célkitűzések felé. Ilyenkor felfrissült erővel tervezzük a jövőt. A jövő ? A legizgalmasabb emberi titok. Nincs is talán ? Csak megélés, csak jelen van ? Várjon a jövőt csak az emberi vágyak vetítik elénk, mint a délibábot a felizzott levegő sugártörése ? S mire közel érünk hozzá, csak légvárak törmelékét, reménységek cserepeit, a jelent találjuk a helyén ? Álljunk hát meg egy pillanatra ! Nézzünk vissza és emlékezzünk ! Vitt és hozott ez az esztendő is. A föld embere egy esztendőn át reménykedik, verejtékezik, harcol az elemek kajánságával, hogy eljusson vergődése jutalmához, az aratáshoz. Átküzdöttünk mi is egy évet. Az árvizek, vadvizek megtizedelték gyümölcsfáinkat. Tavaszon havas vihar tarolta le a dús virágzást. Nyáron a szárazság s az anyaghiány pusztította maradék reménységünket, ősz elején pedig átrohant rajtunk a pusztító orkán, mely földrezúzott mindent, amit még a fán talált. A mi aratásunk hát elmaradt. A szájunk íze keserű. Alig látunk valami vigasztalót az elmúlt év relikviái közt. Pedig van ilyen is. A termőrügyeket dúsan kinevelte, a nyár. A fákat jól beérlelte. Van már ismét mire felépíteni a jövő reménykedését. A mai termésünkből a szüretet megérte, az olyan árakon értékesült, hogy veszteségeinket — bár megközelítően sem fedezte, — mégis csökkentette. A földmívelésügyi minisztérium jól felhasználta ezt a terméstorlódástól mentes évet s olyan mértékben készítette elő a jövő évek értékesítését, hogy annak a remélt kövér esztendőkben beláthatatlan jelentősége lesz. A gyümölcsnek a kereskedelem számára való begyűjtése, a belső piacokon való elosztása, a külső piacok feltárása és a nehezen begyűjthető tételek tárolhatóságának helyi feldolgozás útján történő emelése terén fontos intézkedések történtek. Az anyaghiány veszedelmét is sikerült oly mértékben elhárítani, hogy a termesztés lehetősége biztosítottnak látszik. A termesztés érdekében gyors tempóban indította meg a kertészeti igazgatás, az iskolai szakoktatás és az iskolán kívüli népoktatás fejlesztését. Számtalan termesztési kérdésünk megoldása érdekében a megvalósítás útjára terelte a kertészeti kísérletügy intézményét. Megindította a gyümölcstermelés érdekében a faiskolák ellenőrzését. Segítségére sietett az elemi csapással sújtott vidékeknek fásítási akciójával. Lehetővé tette a gyümölcs házi feldolgozását a befőzési cukorakciójával. De ugyanakkor megvalósította a visszatért területeknek szerves bekapcsolódását gazdasági életünkbe. Belekapcsolta érdekeinket a milliárdos agrárprogramos nagy lehetőségeibe. És folytathatnánk még tovább. Íme, az eltemetett esztendő sorján már sarjadni látjuk a jövendő ígéretét. A halál termékenyíti az életet. A múlt szüli a jövőt. S már ismét előre nézünk. Itt reménység felé indulunk. Uj munkára feszülnek az izmok. Uj küzdelemre buzdul millió magyar föld fia. A mindig reménykedő, százszor földresujtott s mindig talpra álló magyar paraszt fajtánk. Életet várunk a jövendőtől ! Meg fogunk érte verekedni, mindenki a maga helyén. A gyümölcstermesztők hada is az első vonalban. Erős lelkük nem fog megtörni, nem fog meglankadni, erős öklük nem adja ki a munka fegyverét, a szerszámot. De te, tanító, tanítsd ! Te orvos a testét, te papjuk, a lelkét ápold és erősítsd ! Te bíró a jussát, te katona, a békéjét, te csendőr, a biztonságát védelmezd meg híven ! Te gyáros, te boltos, te köztisztséget viselő kapatos, ti mind adósai vartok a föld harcosának ! Ugyanolyan lankadatlan, becsületes munkával tartoztok neki, mint amivel ő adózik nektek ! Te földművelésügyi kormányzat, te meg nyúlj a hónunk alá. Segíts bennünket továbbra is. Háríts el felőlünk bajt és nehézséget. Szabj irányt ! Vezess ! És Te, Uram, magyarok Istene, hozz ránk víg esztendőt! Úy.