Kertészeti lapok 1891
1891. Május / 5. szám
így jutott Rio de Janeiro, Valparaiso es Hono lulu városokba. Midőn azonban a krími háború kitört, a »Diana« a továbbutazást feladni és egy orosz kikötőben maradni kényteleníttetett. Ez volt De Castries a Mandschuria tengerpartján, mely akkor még kevéssé volt ismeretes. Maximovicz elhagyta a fregattot és az Amur folyam mentén haladt előre, annak flóráját kutatva. 1856-ban Szibérián át Pétervárra jött vissza és alapos kutatásainak eredményeit 1857-től 1859-ig a pétervári Akadémia kiadványaiban közölte, így megjelentek : Die ersten botanischen Nachrichten Abes das Amur-Land (1857) ; Vegetations-Skizzen des Amur-Landes (1857) és különösen a Primitiae florae Amurensis cz. munkája, melyben négy évi utazásának növénytani eredményeit példaszerűen írta le. Ezen munkájáért meg is kapta az egész Demidoff-díjat. 1859-ben Irkutskon át az Amur mellékére tért vissza és 1860-ig átkutatta Mandshhuria tartományát egészen a koreáni határig. Azután Japánba fordult, melynek szigetvilágát 1864-ig kutatta. 1864-ben visszatérve Pétervárra a császári növénykert első conservatorává és az Akadémia tagjává neveztetett ki, megbízatás folytán egyúttal, mint annak herbáriumának igazgatója működött. S.Lnios általános földrajzi- és természetrajzi tartalmú értekezésein kivül, [pl. Reise an dem Snngari I860); Nachrichten vom Ussuri-Flusse lb60); Zoologische Nachrichten vom Ussuri und von der Südkiiste der Mandschurei (1862); Nachrichten vom Lungari (1862) stb.] fáradthatatlanul folytatott kutatásainak eredményeit számos monographiában f pl. Beschreibung der Gattung Goloweilnia (1862); Rhamneae orientali-asiaticae (1867 ; Ophiopogon (1871); Rhododendreae Asiae orientális (1871)] és a Diagnoses plantaruni novarunt Japoniae et Mandschuriae czimü becses tartalmú dolgozataiban közölte, melyek a pétervári Akadémia kiadványainak számos évfolyamában láttak napvilágot. E mellett feldolgozta azon nagy növénytani gyűjteményeket, melyeket: Przewalski, Potanin, Kalning, Perozsow, Adrianow és más utazók Pétervárra küldtek. Ezen gyűjtések legfontosabb fajait a Diagnoses Plantamm novanim Asiactiearum czimü dolgo zataiban írta le, melyek ugyancsak a pétervári Akadémia kiadványaiban jelentek meg. Ezen növénygyűjtések feldolgozásának eredményeit összefoglaló, növényföldrajzi megvilágításban 1884-ben a Bullet, de Congrès international de botanique et d'horticulture il St. Pe- ! tersbourg nevű folyóiratban adta ki ezen szerény czímmel : Sur les collections botaniques de la Mongolie et de Tibet septentrional (Tangout) recueillies récemment par des voyageurs russes et conservées à St. Petersbourg. Maximovicz nagy jelentősége tehát abban van,, hogy az Amur-föld földrajzi és természetrajzi kutatásán kívül mindenekelőtt a keleti-, északi-és közép-ázsiai növényvilágot az ő nagy fajgazdagságában és földrajzi elterjedésében teljes odaadással kutatta és földolgozta, hogy továbbá egy területnek eddig majdnem teljesen ismeretlen növényvilágát, mely Európáét messze fölülmúlja, föltárta előttünk. Tanulmányait a Flora Tanguticában és as Enumeratio Plantarum huiusque in Mongolia lectarum-ban foglalta össze, melyek 1889-ben jelentek meg, de csak a Thalamiflorákat és Disciflorákat tartalmazzák. Remélhető, hogy a többi családok kétségkívül hátrahagyott feldolgozásai is kiadójukra találni fognak. Úgyszintén a Flora Mandschuriae rossicae és Flora japonica czímű munkák kéziratban hátrahagyattak. Ezen munkákkal életének végső napjáig volt elfoglalva. Maximovicz gyakori utazásai folytán florisztikai vizsgálódásai közben számos, eleddig ismeretlen új növényfajt ismert fel a terjesztett gumók s magvak által, úgy, hogy buzgó törekvései folytán kertekben nem egy általa vagy róla elnevezett növény szerepel, főleg Elő-Ázsia vidékeiről. Meghalt tüdőbajban, melyet influenza idézett elő, 1891. évi február 16-án. Szelényi Károly: Irodalom. A kertészet általános kézikönyve. Utasitás a kertészet minden ágában, az összes konyhakerti termények, gyümölcsfajok, a legszebb kerti, üvegházi és szobai virágok tenyésztésére, valamint kertek berendezésére vonatkozólag, kertészek, kertkedvelők és mezőgazdák stb. számára. Irta :Kiger //., a negyedik bővített kiadás után fordította és a hazai viszonyokra alkalmazta Krenis János, az országos magyar kertészeti egyesület szerkesztőtitkára. — Teljesen igaza van a nevezett mű magyarra átültetőjének, midőn előszavában azt állítja, hogy a szakkönyv értékét és hasznavehetőségét semmi sem fejezheti ki jobban annak kelendőségénél. Jiger II. Általános Kertészkönyvének sokoldalú használhatóságát sem bizonyíthatná semmi jobban annál, hogy második magyar kimkísi