Kertgazdaság, 1935 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1935-06-01 / 1. szám

Június hő KERTGAZDASÁG 5 A szobafenyőt (Arancaria) csak tavasszal szabad átültetni, amikor­­hajtani kezd. Félárnyékos helyen, levegős helyen, de semmiesetre sem napon, kell tartani, mert a +6, —10°-nál nagyobb melegnél elpusztul. Különben bő öntözést szerez a hajtás idején. Az oleander nagyon szereti a vizet, mert hazájában mocsarakban él, így sok vizet és sok napot igényel. Ha nem kap elegendő vizet, köny­­nyen ellepik a pajzstetvek, amik ellen, ha már felléptek, a következő a védekezés: a növényt langyos vízzel telt teknőben 1 napig áztatni kell, utánna megszikkasztva dalmát rovarporral be kell porozni s ezt 24­­óráig rajta hagyni. Közben kvassziagyökér-főzetet készítünk s azzal a beporozott növényt lepermetezzük. A permetet 2 óra múlva langyos vizbe mártott puha kefével lemossuk és lekeféljük. A kvassziagyökér­­főzet elkészítését lapunk más rovatában megtalálja. A fikusz levelein gyakran barna foltok lépnek fel, a levél szélein, ezek azonban nem valamely betegséget jeleznek, hanem csak az ápolás­ban van a hiba: vagy az öntözés volt bő és a földje túl nedves lett, vagy a felületes öntözés miatt egy kemény kéreg képződött, mely alatt azon­ban a föld belül száraz maradt. Ha túlszáraz a szoba levegője, —­ vagy túl erős nap éri, — szintén jelentkeznek a szélfoltok. A muskátli, a kimondott magyar „paraszt“-virág a tűzhányók tö­vénél, Afrikában, a Kanári szigetek legnagyobb vulkanikus erejű hegy­ségénél, a Teneriffá­n, fa nagyságú. Innen származott hozzánk, ahol­­csak kedves virágocskává tud nőni a büszke muskátlifa, talán jelké­pezve, hogy ő a szegény ember virága. A tulipánról Az első tulipánok Törökországból származnak. Linné és Cluzius,­­e két világhírű botanikusnak köszönhető, hogy a természet e remekét az­­emberiséggel megismertették. Hogy Hollandiában­ oda fejlődött a kultúra, ahol ma van, tisztán Cluziusnak az érdeme, aki ott egyetemi tanár volt. A XV. században Hollandiát egész tulipán-láz fogta el, s így a spe­kulációnak is óriási tere nyílt úgy, hogy egyik-másik szép fajért sok ezer hollandiai forintot fizettek. Hollandiában a rendszeres vetésforgóba beállított növényként ke­zelik és mély rétegű legelőkön megfelelő talajelőkészítés mellett művelik. A legelő feltörése után második évre kerül a tulipán beültetésre. Igényes a talaj iránt és sok, de csak friss istállótrágyát szerez. Az egész hagyma­­­vidékek Hollandiában csatornákkal vannak ellátva azért, hogy a hagy­materületek ily módon öntözhetők és vízzel elláthatók legyenek. Szaporítása kétféle módon történhetik: magról és fiókhagymák út­ján. A magról való szaporítás hosszadalmas, több évig tart, rendszere­sen augusztus végén, vagy szeptember havában vetik. A tulipán egy sajátságos tulajdonsága az, hogy fiókhagymákat ké­pez. A nagy gonddal és késő ősszel elültetett tulipánokon a következő * * ■*

Next