Kincskereső, 1975 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Hosszú itt a Hatvan-utca, de nem olyan hosszú utca, hogy ki ne jutnál belőle, ki az árnyas temetőbe! Hogyha vonz alég nóta, nárclsz itt leled Vitéz Mihályt is .. . Tehát a költő síremlékét. Nem szobor, nem emléktábla, hanem Debrecen legrégibb irodalmi emléke ez a vasból készült piramis. Különös alkotás, valaha hadvezéreknek állítottak ily magas és nehéz emlékoszlopot. Igaz, nehezen is készült el. Már halála évében Kazinczy Ferenc tervezett egyet márványból, „Árkádiában éltem én is” felirattal. De a debreceniek nem siettek, mást, nagyot akartak. Mikor aztán elkorhadt, eltűnt a fejfa - egy emberöltő múlva, 1835-ben komolyan megindult a mozgalom a sírhalom megjelöléséért. A diákság sürgette, és rajztanáruk, Beregszászi Pál tervezte, s egy év múlva közadakozásból fel is állíttatta a város. Bőségesen adakoztak a diákok is, úgy gondoljuk, hogy az akkor éppen itt tanuló Arany János is, akinek példaképe volt Csokonai. A síremlék az akkori ízlés nyomait viseli, klasszicista stílusú. A nyolcszögletű vaspiramis többszörös talapzaton áll, belsejét tégla tölti ki, súlya 75 mázsa. Nyugati lapján áll a költő neve, születése, halála éve, a déli oldalon a költészet jelvényei, lant és trombita, s felettük röppenő, őket megkoszorúzó angyal. Keleti oldalán egy Csokonai versidézet: ,,A’ Musáknak szózatja A sirt is megrázkódtatja S életet fuvall belé”. Az északi oldalon Csokonai könyvei domborművű ábrázolásban láthatók címfelirataikkal. A síremlék és az emlékhely maga is irodalomtörténet. Megfordult itt látogatóban a magyar írók, költők egész sora és színe-java. A sírnál a temetésen Kazinczy mondott búcsúztatót, jelen volt akkor a diákok sorában a 15 éves kollégiumi diák, Kölcsey Ferenc - aki Csokonai hatása alatt írta első verseit. Petőfi Sándor úti levelében számol be arról, hogy Debrecen felé közeledve, első útja ide vezetett: „Este felé értünk Debrecenbe. A temető mellett jöttünk el, hol Csokonai pihen. Hamuszín fátyolként lebegett az alkony köde a költő vasszobrán; szemeim odatapadtak, és mélyen gondolkodtam arról, ha majd más utazó fog így gondolkodni az én sírom felett.” Ady Endre, Tóth Árpád óta is zarándokhely lett a költő sírja. Az utóbbi fél évszázadban többször felmerült a sír áthelyezésének gondolata, hisz a temetőt már rég lezárták, és körülötte ipari övezet épül, de a nemzeti kegyelet és Debrecen közvéleménye mindig ellene mondott. Hisz a környezete is tiszteletre méltó, kegyeletes hely. Az ilyenre méltó módon és féltő gonddal kell vigyázni, gondozni, és átadni az utókornak érintetlenül. A síremléknek kötetre való irodalma, költészete van Fazekas Mihálytól napjainkig, amelynek jórészét összegyűjtöttük és kiadtuk a költő születésének kétszázéves fordulójára Csokonai koszorúja címen. Csokonai egykori lakóháza Debrecenben KISS TAMÁSNÉ 23