Kincskereső, 1975 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Hosszú itt a Hatvan-utca, de nem olyan hosszú utca, hogy ki ne jutnál belőle, ki az árnyas temetőbe! Hogyha vonz alég nóta, nárclsz itt leled Vitéz Mihályt is .. . Tehát a költő síremlékét. Nem szobor, nem emléktábla, hanem Debrecen legré­gibb irodalmi emléke ez a vasból készült piramis. Különös alkotás, valaha hadve­zéreknek állítottak ily magas és nehéz emlékoszlopot. Igaz, nehezen is készült el. Már halála évében Kazinczy Ferenc tervezett egyet márványból, „Árkádiában él­tem én is” felirattal. De a debreceniek nem siettek, mást, nagyot akartak. Mikor aztán elkorhadt, eltűnt a fejfa - egy emberöltő múlva, 1835-ben komolyan meg­indult a mozgalom a sírhalom megjelöléséért. A diákság sürgette, és rajztanáruk, Beregszászi Pál tervezte, s egy év múlva közadakozásból fel is állíttatta a város. Bőségesen adakoztak a diákok is, úgy gondoljuk, hogy az akkor éppen itt tanuló Arany János is, akinek példaképe volt Csokonai. A síremlék az akkori ízlés nyomait viseli, klasszicista stílusú. A nyolcszögletű vaspiramis többszörös talapzaton áll, belsejét tégla tölti ki, súlya 75 mázsa. Nyu­gati lapján áll a költő neve, születése, halála éve, a déli oldalon a költészet jelvé­nyei, lant és trombita, s felettük röppenő, őket megkoszorúzó angyal. Keleti olda­lán egy Csokonai versidézet: ,,A’ Musáknak szózatja A sirt is megrázkódtatja S életet fuvall belé”. Az északi oldalon Csokonai könyvei domborművű ábrázolásban láthatók címfelirataikkal. A síremlék és az emlékhely maga is irodalomtörténet. Megfordult itt látogató­ban a magyar írók, költők egész sora és színe-java. A sírnál a temetésen Kazinczy mondott búcsúztatót, jelen volt akkor a diákok sorában a 15 éves kollégiumi diák, Kölcsey Ferenc - aki Csokonai hatása alatt írta első verseit. Petőfi Sándor úti le­velében számol be arról, hogy Debrecen felé közeledve, első útja ide vezetett: „Este felé értünk Debrecenbe. A temető mellett jöttünk el, hol Csokonai pihen. Hamuszín fátyolként lebegett az alkony köde a költő vasszobrán; szemeim odata­padtak, és mélyen gondolkodtam arról, ha majd más utazó fog így gondolkodni az én sírom felett.” Ady Endre, Tóth Árpád óta is zarándokhely lett a költő sírja. Az utóbbi fél évszázadban többször felmerült a sír áthelyezésének gondolata, hisz a temetőt már rég lezárták, és körülötte ipari övezet épül, de a nemzeti kegyelet és Debrecen közvéleménye mindig ellene mondott. Hisz a környezete is tiszteletre méltó, kegyeletes hely. Az ilyenre méltó módon és féltő gonddal kell vigyázni, gondozni, és átadni az utókornak érintetlenül. A síremléknek kötetre való iro­dalma, költészete van Fazekas Mihálytól napjainkig, amelynek jórészét összegyűj­töttük és kiadtuk a költő születésének kétszázéves fordulójára Csokonai koszorúja címen. Csokonai egykori lakóháza Debrecenben KISS TAMÁSNÉ 23

Next