Kipszer Élet, 1971 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1971-01-06 / 1. szám
(Miéntkészinte- ÍRTA: DR. PONGRÁCZ PÁL igazgató zokatlanul cseng, új még fülünknek az 1971-es évszám, amely nemcsak az egy új évet, hanem egy évtized kezdetét is jelenti. Elbúcsúztunk az óévtől, köszöntöttük az új évet. Ilyenkor — azt hiszem — mindenki elgondolkodik egy kicsit azon, hogy is volt, mint is volt, és kíváncsian próbálja megfejteni, mit hoz az új esztendő. Szilveszter a számvetés, a tervek és remények éjszakája. Vidám volt ez a szilveszterünk, mert e számvetés mindenkinek alapot adott erre, vidám volt szilveszterünk, mert az elmúlt évek sikereire építve jogosak a reményeink a jövőt illetően is. Mint ahogyan az ország népe, vállalatunk dolgozói is elégedettek lehetnek az óévvel. Egy évvel ezelőtt egy kicsit féltünk 1970-től, mert a vállalatunk elé tűzött célok túlzottan merésznek tűntek. De mégsem azoknak lett igazuk, akik kételkedtek azok realitásában. Kollektívánk szorosan összeforrva úrrá lett a nehézségeken. Pedig az volt bőven. Olyanok is, amire nem számítottunk. A hazánkat ért árvízkatasztrófa nemcsak a károsultakat, népgazdaságunkat sújtotta, hanem nagyon megnehezítette a mi helyzetünket is. A szállítóeszközök hiánya, később az anyaghiány oly mértékű volt, hogy sokszor már egyes munkák leállításának veszélye fenyegetett. Az év első felében számottevő volt létszámhiányunk is. Ilyen körülmények között vállaltuk, hogy munkafelajánlásokkal, jobb munkaszervezéssel nemcsak az erőfogjuk hetileg magunk elé tűzött tervet teljesíteni, hanem csatlakozunk azokhoz az üzemekhez, gyárakhoz, ahol a munkások elhatározták, hogy a nemzeti jövedelem emelésével ellensúlyozzák azokat a károkat, amit a felbőszült víz okozott a falvakban és a földeken. A vállalat mérlege most készül, de már nyilvánvaló, hogy eredményeink jók és túlszárnyaltuk minden eddigi teljesítményünket. Az egy főre eső termelésünk 12 százalékkal lett magasabb, mint 1969-ben volt. Csak ez tette lehetővé, hogy az év első felében közel 200 fős létszámhiány ellenére tervünket túlteljesítettük. Több munkáért több bér is jár. Eredeti elképzelésünk 3 százalékos bérfejlesztést irányzott elő. A termelékenység emelése lehetővé tette, hogy az új bérezés bevezetésével vállalati szinten 1969-hez képest 6,3 százalékkal emelkedjen a bérszínvonal anélkül, hogy az év végi nyereségrészesedés csökkenne. Sőt a jó munka eredményeként elért nyereség a tavalyi nyereségrészesedés összegének növelését is lehetővé teszi. Már most a mérleg lezárása előtt, elmondhatjuk, hogy aki jól dolgozott, aki többet adott, az többet is kap. Az eredményünknek azonban nemcsak a jobb bérezési lehetőség volt az alapja, hanem dolgozóink munkafelajánlása is, amelynek méretei — éppen az árvízkatasztrófa kárainak enyhítésére — meghaladták az eddigieket. E téren a szocialista brigádok kiemelkedő sikereket értek el. Jelentős volt számunkra 1970 abból a szempontból is, hogy sok új létesítménnyel gazdagodtunk. Elkészült a szociális épületünk új szárnya, 400 fős öltözővel, 100 fős gyönyörű szállodájával és orvosi rendelőjével. Elkészült irodaházunk is, amely nemcsak azért jelentős, hogy az ott dolgozó munkatársaink elhelyezése korszerű lett, hanem azért is, mert a tervezőiroda beköltözésével várhatóan szorosabb együttműködés alakul ki a tervezők , kivitelezők között, amelynek előnyét a munkák jobb szervezésén és gazdaságosabb megoldásain keresztül a vállalat minden dolgozója élvezni fogja. Az irodaépület építése lehetővé tette, hogy gyártó és raktározási területek szabaduljanak fel. A felszabadult helyen kezdtük meg az építési gyárrészleg könnyűszerkezeti csarnokának építését, amelynek az elkövetkezendő években vállalatunk életében nagy jelentősége lesz. Az elmondottakon kívül 7 millió forint értékű géppel és 2 millió forint értékben kisgépekkel is nőtt technikai felszereltségünk. Ez és az 1970. évi nyereségből realizált fejlesztési alapunk — amelyet nagy részben gépekre költünk — alapozza meg 1971-es elképzelésünk megvalósítását. I Ez az év a IV. ötéves tervünk első mi éve. Nem mindegy, hogy milyen B 1 alapokról indultunk, miként teremtjük meg a fundamentumát a következő 5 év munkájának. Célunk a vállalati komplexitás további szélesítése. A gyárrészlegek közötti helyes arányok biztosításával alkalmassá kívánjuk tenni vállalatunkat, hogy a könnyűipar nagy rekonstrukciójában jelentős mértékben tudjunk közreműködni. Számításaink szerint — figyelemmel az 1971 januárjától életbe lépett közgazdasági szabályzókra — a IV. ötéves terv során 3,5 milliárd forintot kell termelnünk. Ez több, mint az elmúlt 10 év termelése összesen. Felmértük erőnket, lehetőségeinket, kipróbált törzsgárdánk munkaszeretetét, és úgy látjuk, hogy képesek leszünk erre. Ahhoz, hogy a IV. ötéves terv célkitűzéseit megvalósíthassuk, az kell, hogy már 1971-ben 16—17 százalékkal növeljük termelésünket oly mértékben, hogy a termelési volumen növeléséből származó eredménytömeggel együtt 1971-ben nyereségünk 22,4 százalékkal emelkedjék. Ez a nyereség biztosítja, hogy 4 százalékkal emeljük bérszínvonalunkat, és hogy a nyereségrészesedésünk oly mértékben emelkedjen, hogy az egy főre jutó jövedelem 8 százalékkal legyen magasabb az elmúlt évinél. Ahhoz, hogy ez ne csak vágy maradjon, sokat kell dolgoznunk. Tovább kell lépnünk a munkafegyelem megszilárdításában, a munkaidő jobb kihasználásában, s gépeink gazdaságosabb felhasználásában. A bérezés hatékonyságának növelésével pedig biztosítanunk kell a termelékenység 6 százalékos növekedését. Felül kell vizsgálnunk az improduktív munkaköröket, és megfontolt intézkedésekkel a felesleges tevékenységek megszüntetésével felszababadult munkaerőt a termelésbe kell állítanunk. Tovább kell lépnünk a munkaszervezés terén. Nagyobb összműködést kell teremtenünk a gyárrészlegek között, amelynek eredményeként gazdaságosabb és egyenletesebb termelést várhatunk. Az évközi egyenletes termelés nemm csak azt jelenti, hogy vállalatunk ZM. pénzügyi stabilitása tovább erősödne, hanem jobb anyaggazdálkodásra is alapot adna, amely az önköltségcsökkentés egyik alapvető követelménye. Szóval sok-sok tennivalónk van. A gyárrészlegek intézkedési tervet készítenek, amelyben összefoglalják mindazokat a műszaki-gazdasági tennivalókat, amelyek tervük teljesítését számmtolják. Az intézkedési tervet vállalatunk minden dolgozójával részletesen megvitatjuk, mert eredményünk egyik záloga az, hogy ne csak beszéljünk, hanem gyakoroljuk az üzemi demokráciát. Eddig is, ,a továbbiakban még inkább számítunk dolgozóink — különösen a szocialista brigádjaink — közreműködésére, hogy az egyéni jó munkájuk mellett észrevételeikkel segítsék eredményes munkánkat. Én személy szerint biztos vagyok, abban, hogy egy év múlva a jól végzett munka eredményéről adhatok számot, és meggyőződhetek arról, teljesült az a kívánságom, hogy vállalatunk minden dolgozójának, családjuknak, nagyon boldog békés élete legyen 1971-ben is. A KÖNNYŰIPARI SZERELŐ ÉS ÉPÍTŐ VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA II. ÉVFOLYAM 1. ISZAMARA: 40 FILLÉR 1971. JANUÁR 6. ApiíribizoKing: jóviling:« la... Napirenden a vállalatunknál dolgozó nők helyzete Több mint kéthónapos adatgyűjtés, az adatok részletes és sokoldalú értékelése előzte meg azt a jelentést, amelyet a végrehajtó bizottság terjesztett a pártbizottság fóruma elé. A jelentés a vállalat nődolgozóinak társadalmi, gazdasági és szociális helyzetét vizsgálta, figyelembe véve az elmúlt három év során egyes kérdésekben bekövetkezett változásokat és a várható fejlődés folyamatát is. A nők 37 százaléka törzsgazdatag A jelentés megállapította, hogy a vállalatunk ipari tevékenységére jellemzően —■ a nődolgozók az összlétszám 19,4 százalékát képviselik, ennek kétharmada havidíjas műszaki és adminisztratív, egyharmada pedig munkás és kisegítő állományú. Túlnyomó többségük a vállalat központjában található. Ez a körülmény meghatározta a vizsgálat jellegét is, amelynek legfőbb megállapításai, hogy vállalatunkra nem jellemző a női munka, a nődolgozók helyzetében nincsenek lényegesen hátrányos megkülönböztetésiek, az azonos munkáért a férfiakéval azonos bérezésben részesülnek, szociális helyzetük és ellátásuk tekintetében a nem tanúsított vállalat eddig közömbösséget, hiszen évről évre jobb körülményeket igyekezett teremteni a nődolgozók számára is. A nők 37 százaléka törzsgárdailag, amit a jelentés nagyon pozitív magatartásnak értékel, mert köztudomásúan a lakóhely távolsága, gyermeknevelés és egyéb családi körülmények miatt a nők vannak kitéve leginkább munkahely-változtatás természetes igényének. Ennek ellenére a nődolgozók be- és kilépése nem éri el létszámarányukat. Nődolgozóink többsége kötelességtudóan, felelősségteljesen végzi munkáját, méltó részesei vállalatunk eredményeinek, mégsem nyuknak megfelelően számárarészesülnek a Kiváló dolgozó és könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetésekben, amelyet csak az magyaráz, hogy ezeket legnagyobbrészt a fizikai munkások kapják, ahol a nők számaránya igen alacsony vétele, ennél lényegesen jobb a műszaki és adminisztratív irányító apparátusiban, bár ez sem fedi az itt dolgozó nők számarányát. Az értékelésnél a vállalat jellegén kívül számításba kell venni azt is, hogy nehezíti a nők vezető beosztásba kerülését gyermekük születésénél szakmai gyakorlatuk megszakadása és későbbi családi kötelezettségeik miatt ismereteik bővítésének nehézségei. Ezért inkább nem az átfogó jellegű irányító, hanem a pontosságot, szorgalmat igénylő manuális jellegű munkák végzésére vállalkoznak. A vezető beosztásban lévő nőket megbecsülik, mert munkájukat jól látják el. A jelentés megvizsgálta, hogy azonos szakmai képesítés és gyakorlati idő esetén — azonos munkakörben — a bérezés tekintetében milyen helyzet tapasztalható. A munkásállományúak besorolásánál, nincs hátrányos megkülönböztetés, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a fizikai munka nehezebb részét a férfiak végzik. Az átlagbér arányainál rés, mint a nagyobb az elténők lényegesen kevesebb munkaórát dolgoznak a férfiakénál. Hasonlóan jó tapasztalatokat tartalmaz a jelentés a többi állománycsoportnál is, és kedvező folyamat, hogy az elmúlt négy év során a nők átlagbére gyorsabban emelkedett a férfiakénál, amely távlatban a kiegyenlítődés lehetőségét rejti magában, ugyanis évi átlagos növekedés átlagbérek tekintetében a nőknél csaknem 7 százalék, a férfiak 5 százalékához képest. Az elmúlt évben,, kulturált női öltöző és fürdő készült el, és az üzemorvosi rendelést csaknem 50 százalékban nődolgozók vették igénybe. A nők nagy többségét — csaknem kétharmadát — érintik a korszerűen kibővített új irodaházban létesített jobb muinkaifcöniülmények. A párt- és társadalmi szervekben, de ezek vezető testületekben is a nők számaránya jónak mondható, összességében a nődolgozók csaknem 20 százaléka visel tisztséget. Még ennél is jelentősebb a politikai oktatás különböző formáiban való részvételük, ahol képviselve van a nő dolgozókc 34,5 százaléka. Emelkedett a nők átlagbére A vezetésben a nők nincsenek számarányukhoz képest képviselve, ez ugyancsak ipari tevékenységünk jellegével magyarázható. Elsősorban a termelés közvetlen irányítói között elenyésző a nők rész Jobb munkakörülmények közé kerültek A továbbtanulók között — az általános helyzetnél jobb — 26,2 százalékos a nők részaránya, elsősorban a középiskolai szintű, vagy ennél magasabb formákan. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a nők körében jelentős a tanulási kedv, ennek fenntartása, ösztönzése segítséget nyújthat a káder- és vezetőkiválasztás nehézségeiben. Ugyanakkor feltűnően rossz a 6 általános iskolánál alacsonyabb végzettségűek aránya, ezek közül legalább a 40 éven aluliakat az általános iskola befejezésére kellene ösztönözni. Megállapította a vizsgálat, hogy azok a nők, akik egy éven túli időtartamban igénybe vették a gyermekgondozási segélyt, visszatértük után néhány hónappal jól beleilleszkedtek munkájukba és a gyermekgondozás idején beállt besorolási feszültségeiket a gazdasági vezetők jelentősen kiegyenlítették. Cél: megkönnyíteni a második műszakot A pártbizottság a szakszervezeti szervekre és a pártalapszervezetekre bízta, hogy a kérdés társadalmi jelentőségének súlyát figyelembe véve foglalkozzanak tovább a nők helyzetének állandó és folyamatos napirenden tartásával. A vezetők feladatává , tette, hogy a továbbiakban is az egyénileg végzett munka alapján alakítsák ki a dolgozók bérezését, beleértve a nődolgozókat is. A vállalat jellegét tekintve a lehetőségekhez képest növelni kell a nőik bevonását a vezetésbe, a kádenfejlesztés és beiskolázás terveivel összhangban,. Nagyobb figyelmet kell fordítani a nők erkölcsi megbecsülésére jutalmazás, kitüntetés esetén. Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a nők második műszakjának megkönnyítésére a vállalatnál — a valóságos igények alapján — miilyen szolgáltatásokat lehet intézményesen bevezetni. Legalább tartani, de ahol lehet, javítani kell a nőknek a politikai munkáiban, a politikai oktatásban, és a társadalmi vezető testületekben való részarányát. A vezető testületek nőfelelősei programszerűen foglalkozzanak megbízatásuknak megfelelően — a nők helyzetének részletes ismeretével, a gondok és nehézségek megoldására tegyenek javaslatokat a testületeken keresztül a politikai és gazdasági vezetőknek. A pártbizottság a kérdést ezzel nem tekinti lezártnak, a folyamatos munka a Központi Bizottság és a kongresszus határozatai alapján, lényegében ezzel csak elkezdődött. Kemény Péter SIKEREKBEN GAZDAG, EREDMÉNYES ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK»