Kis Ujság, 1905. július (19. évfolyam, 181-211. szám)
1905-07-01 / 181. szám
2181. szám KIS ÚJSÁG Az aratók sztrájkja. Budapest, jan. 30. Az ország jelen válságos helyzete mellett mélyen elszomorító esemény az arató munkások véres zendülése. Váratlanul jött a munkások veszedelmes ellenállása. Amikor a magyar társadalom minden osztályának kezet fogva, egyetértve kellene törekedni a nagy nemzeti áramlat vitelére, midőn együtt kellene megvédenünk az életkérdést képező nemzeti ügyünket az osztrák kéz izgatása, hatósági közegek nyers, erőszakos fellépése a békés aratókat veszedelmes lépésre vitte. A Dunántúlon keletkezett arató mozgalom nagyon sajnálatos tünet, s fölötte aggasztó, mikor látjuk, hogy ellenünk lázították ezt a becsületes, derék, dolgos osztályt, hogy meggyengítsék a nemzeti ellenállás erejét. Mély részvéttel vagyunk a fellázított szegény arató munkások iránt. Teljesen méltányoljuk a jobb napi bérükért való törekvést. Nehéz, fárasztó munkát végez, kérges kezük, munkát, melytől Magyarország egy évi élete függ. A kérges, de munkás kezek eredményétől sokat vár az ország. Épp ezért méltánylandó a törekvésük, s az ellenszolgáltatás, a jobb díjazás is nagyon indokolt. S nagyon helytelen, hogy egyes bérlők kiaknázzák őket. De mikor erőszakkal akarják a magasabb bért elérni, nem helyeselhetjük a mozgalmukat. Tudjuk, hogy nagyon szegények, szánandó helyzetben vannak. Nagy nyomorral sőt nélkülözéssel küzdenek. Minden bajuk okát feltaláljuk a kor iányzait hazafiatlan politikájában. Az állam nem támogatja kellőleg a munkásosztályt, a kormány pedig nem istápolja érdekeiiket. Az osztrák gyáripar s mezőgazdaság még mindig bőven részesül a magyar kormány támogatásában. Alakomban történik ez a támogatás. Oly panamaszerű dolog ez, hogy még fogunk vele foglalkozni. De konstatáljuk, hogy egyrészt a magyar kormány rosszindulatában, másrészt a bérlők kapzsiságában találjuk a osztály sanyarúságának legfőbb okát. A nemzeti küzdelem ép e rossz s a munkásosztály érdekeit nem támogató rendszer megdöntéséért folyik. Az arató munkásoknak ép ezért saját érdekük, hogy a sztrájkot békés uton rendezzék s a mezei munkát fenakadás nélkül teljesítsék. A vármegyei s városi hatóságok törekedjenek az arató sztrájkot mielőbb temegszüntetni, de nem fegyveres avatkozással, lövöldözéssel, hanem munkások anyagi érdekeinek lehető kielégetésével s elejét kell venni a mához hasonló szomorú eset megismtlődésének. Emberéletben s nemzeti vagyonban egyaránt káros az aza sztrájk. Minden munkás kéz hozzájárni nemzeti vagyon gyümölcsöztetésén Ez a vagyon pedig nem oly nagy, holy veszedelmes bormozgalmat ne érezne. Sőt pusztító hatással van reá. Épp azért a munkás kérdés rendezése s a munkásosztály anyagi érdekeinek istápolása, állami támogatása a nemzeti közvagyon megvédése s szaporítása céljából első rendű nemzetgazdasági feladat. A nemzeti küzdelem szent neve A fekete szegfű. Amerikai bűnügyi regény. E szempontból megítélve a gyilkosság rugóit könnyen meg lehetett magyarázni: Muzzucata Marietta egy ily titkos társaságnak volt tagja, mely ellen valami vétséget követett el, melyért halálával bűnhődött. Igaz volt-e föltevése? Ezt akarta Granby Tressingertől megtudni. Felkereste tehát. — Mi kergette hozzám az őrnagy urat ? kérdezte a belépőtől. — A fekete szegfűi — pattant ki Granbyból. Tressinger megrázkódott. — A fekete szegfű? — nyögte ki nagy nehezen. — Honnan tudja... Ki mondta ezt önnek ? — Dallas. — Dallas ? — ismételte Tressinger. — Az a fiatal ember, kit tegnap nekem bemutatott ? •— Ugyanaz.— És mit mondott önnek? — Semmit. Magához utasított. Nem vallaná be az összefüggést. Tressinger egy ideig gondolkozott és nagyon csöndesen szólt: — Az egy virág. — Egy művirág? — Nem, természetes. — Különös ! Ki látott valaha egy fekete szegfűt? Tressinger vállait vonogatta. — Valószínűleg senki. Dacára annak azonban ilyet már láttam. — Ön tréfál, Gilbert ! — Szavamra mondom. A virág természetes és oly fekete volt, mint a kalapja Grandy kétkedőleg rázta fejét. — Ha ön nem adta volna szavát Gilbert, én mesének venném az egészet. De mily összefüggés van a különös virág és a meggyilkolt olasz énekesnő között ? — A halál előhírnökét jelentette. — Úgy signora Muzzucata anarchista nő volt ? — Azt nem tudom. Az őrnagy áthatóan szemlélte a fiatalembert. — Igazán nem tudja ? Én azt hiszem, ön nagy barátságban volt az énekesnővel. — Úgy van! — szólt Tressinger. — Én szerettem őt, és szándékom volt őt feleségül venni, mikor e borzasztó esemény megtörtént. Oh, ez iszonytatos Fájdalmasan nyögött és arcát kezével betakarta. Grandy nyugalommal várta be, míg az ifjú lecsillapodott. — Szegény barátom! — szólt résztvevőig. — Nem gondoltam, hogy az esemény annyira hatott Önre. E körülmények között mindenesetre ön is szeretné, ha a gyilkos kézre kerülne és az igazságszolgáltatásnak átadatnék. Tressinger némán intett. — Az ügy iránt érdeklődve és az ön kedvéért is, kedves Gilbert! — szólt folytatólag az őrnagy — segítségére leszek az ügy felderítésében. Csakhogy önnek őszintén mindent be kell vallania, amit az énekesnő felől tud. — Azt szívesen teszem, — felelt Tressinger, — bár erről nagyon keveset tudok elmondani. Körülbelül két hónappal ezelőtt ismerkedtem meg vele Nizzában, hol nagy sikerrel lépett föl. Miután az én szándékom is az volt, hogy énekes legyek, úgy érdeklődött irántam. Ez érdeklődést szenvedélyes szerelemre változott át, hasonló érzelmekkel voltam iránta és tam benne, dacára hogy felőle vesz hit forgalomban. Ön nagyon jól tudja őr úl, hogy egy énekesnő hírneve sokszor ékszer a botrányt kereső közönség kéz és mert szegény Mariettám a külső fokát nem igen tartotta meg, hírneve ross lett, mint ő maga volt. Én őt jól isme és feleségül is vettem volna. — Azt Dallas is akarta — ve közbe Granby. Tressinger megvetőleg vonogatta rá — Dallas azt képzelte, hogy Mai szereti őt. Pedig ez nem volt igaz. Olaszsogban ismerkedett meg vele és de annak, hogy nem biztatta mégis üldöz szerelmi vallomásaival. Hogy megszabjon tőle, utazni küldte. Azon ígérettel él tőle, hogy hazajövetele után add végleges választ szerelmi vallomásaira. — Ezen idő alatt ismerkedtem vele. Mi szerettük egymást és ő mégis hogy feleségem lesz. Tegnap tudta hogy Dallas haza jött. De egymásssal találkoztak, ezt határozottan tudom. Az őrnagy gondolatokba mélyedve múlt maga elé. Ha Dallas csakugyan találkozott az énekesnővel, úgy nem tudta, hogy mily választ kap és így kinak tekinthető, hogy Dallas oly szándi jött el a színházba, hogy az ének megölje. De ki volt akkor a gyilkos ? Előtt hiába gondolkozott. — Nem tudja-e várjon az éneke nek voltak-e ellenségei ? — kérdezte szünet után az őrnagy. (Folyt, köv.) Julius ben kérjük tehát az arató munkás* iparkodjanak békés után a már védelmesnek ígérkezett bérharcot szüntetni, a hatóságok és munka pedig becsületes, hazafias munkára ruljanak hozzá az állami s nemzeti feladatok teljesítéséhez. NAP ESEMÉNYEI Az alkotmányválság. — A Kis Újság tudósítójától. — A miniszterelnök Bécsben. A „Bud. Tud.“ jelenti: Fejérváry báró miniszterelnök ma reggel Bécsbe u, hogy ő felségének jelentést tegyen. A mini elnököt ma este Budapestre visszavárják. A „M. T. I.“ jelentése szerint Fejé Géza báró ma déli tizenkét órakor éri Bécsbe s felkeltekor külön kihallgatáson folt a király. Politikai körökben általában a bék gyalások megkezdésével hozzák kapcsá a mai kihallgatást. Ezzel szemben a „M. a”következőket irja : „Báró Fejérváry Géza miniszterelnö Bécsbe utazott, hogy a királynak jelt tegyen a politikai helyzetről s a folyományzati ügyekről. Mint hiteles helyről sülünk, az audienciának különösebb felsége nincs és csak a bevett szokásnál vált szükségessé. Huzamosabb ideje a gyakorlat az, hogy a miniszterelnökök jelennek Bécsben, mielőtt a király is utaznék nyári tartózkodásra. A mai aecia célja, hogy elvégeztessenek a függemányzati ügyek s ne kelljen az urák nyári pihenőjében zavarni. Természetes van, hogy a válságban fölmerült újabbségek megbeszélés tárgyát fogják képe szóba kerül újra, hogy Fejérváry a akciót hogyan vezesse.“ Egy bécsi újság esti lapja ezeket Fejérváry Géza báró miniszterelnököt ma délután kihallgatáson fogja fogadni a cége. A miniszterelnök jelentést fog fel