Kis Ujság, 1926. december (39. évfolyam, 14-39. szám)

1926-12-01 / 14. szám

# 2 Nemzetgyűlés - országgyűlés írta dr. PUKY ENDRE, a nemzetgyűlés alelnöke Had­í­­dr­­y ,­e­hogy egészben véve a nemzetgyűlés elvégezze feladatát. A feladatai voltak : megerősíteni az állami és társadalmi rendet, megalkotni az új ház­szabályokat, hogy a törvényhozó testület mun­kásságát megbénító durva és lealázó helyzetek ne ismétlődhessenek; előkészíteni az ősi alkot­mánynak megfelelő két­kamarás rendszerre való visszatérést az új választójog szerint meg­alkotandó képviselőház és a kor kívánalmai szerint átszervezett felsőház útján; egyen­súlyba hozni államunk háztartását és e célra külföldi kölcsönt szerezni; megállítani zuhaná­sában és állandósítani pénzünk értékét; meg­alkotni az új pénzegységet; megszüntetni foko­zatosan a szabad kereskedelem és forgalom elé a háborús idők kényszere alatt emelt akadályo­kat ; elősegíteni az összes termelési ágak erő­teljesebb munkáját és csökkenteni ezzel a munka­­nélküliséget ; megnyerni a világ hatalmas népei­nek bizalmát, helyreállítani kis országunk tekin­télyét a külföldön és értékes kapcsolatokat szerezni jövendő nagyságunk visszaállítása érde­kében. Mialatt a nemzetgyűlés a keserves, átme­neti hét esztendőnek a fentiekben körvonala­zott nehéz munkáját végezte, nem hiányoztak a parlamentben, a sajtóban, a társadalomban a jó- és rosszhiszemű gáncsoskodók épúgy, mint a kételkedők. A bús és irigy magyarok, a kishitűek. Szerencséje az országnak, hogy állandósult kormánya szembe tudott szállni velük. Az új országgyűlés feladata sem lehet más, mint a »Bethlen-politika» folytatása, így ne­vezzük azt a keresztény, nemzeti alapon álló és az összes termelési ágak közt a mezőgazdaság jo­gosult érdekeit elsősorban figyelembe vevő poli­tikát, amely eddig az átmenetet készítette elő, most pedig állandó alapon tartós intézménye­ket kell alkotnia megerősödésünk érdekében. Ennek a megerősödésnek egyformán és egy­szerre meg kell indulni: 1. az állami és társadalmi, 2. a gazdasági, 3. a szellemi és 4. a külpolitikai élet terén. A legfontosabb teendők : a középosztály gerincét alkotó tisztviselők (nyugdíjasok) meg­érdemelt megsegítése; az állami és társadalmi téren : a királyi szék méltó betöltésének kellő elő­készítése ; a felekezeti béke fenntartása és biz­tosítása ; a kapitalista termelési rend alapján a tőke és a munkaadó oltalma mellett a mun­kásság gazdasági és szociális védelme ; a nemzeti szellem erősítése, a hazaszeretet kultuszának mindenek fölé helyezése. Fontos tennivaló a gazdasági téren: az állami háztartás egyen­súlyának fenntartása, a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi hitelviszonyok javítása, a hadi­­kölcsönök valorizálása, az egyenes és fogyasztási adók és illetékek leszállítása kapcsolatban a köz­munka könnyítésével és az egyházi terhek csökkentése céljából az egyházak állami segé­lyének emelésével; közutaink szaporítása, jó­karba hozatala; vasúti hálózatunk fejlesztése stb. Szellemi erősödésünk érdekében : minél több és jobb iskolát kell létesíteni. Minden szere­tetünk a falu népe felé fordul, amelyet egészsé­gesebbnek, vagyonosabbnak, műveltebbnek akarunk látni. Hiszen a falu alapja a magyar társadalomnak, amelyre biztosan és nyugodtan alapíthatja a magyar politikus a jövendő elő­készítésének nagy tervét. Külpolitikánkban törődnünk kell az Angliá­val és Olaszországgal fennálló barátságos érint­kezés kimélyítésével. Gazdasági téren érdekeink megkövetelik, hogy kijussunk a tengerhez és szabad kikötő révén be­kapcsolódjunk a világkereskedelembe. Ebből a szempontból a jugoszláv megértés szerencsésen egészíti ki Olaszországra támaszkodó külpoli­tikánkat, mert ezen az úton nyerhetjük vissza Fiume szabad használatát, így közelíti meg és éri majd el a Bethlen­­politika minden magyar legfőbb célját és boldog reménykedését: a régi, nagy Magyarország fel­támadását ! A boszorkány A KIS ÚJSÁG regénye . — Oh ! Az én lányom meg tudja fogni a dolog végét, úgy van nevelve, hogy tudja, mi a köteles­sége. Hét határban se találtok különb dolgost nála. — Éppen azért jöttünk erre a tájékra, — fe­lelt az idősebb goszpodár. Juri gazdag, mindene van, csak a jó asszony hiányzik, aki a kezébe veszi a gyeplőt és még a tehenet, lovat is ellátja, ha arra kerül a sor. — Hohó ! — ehhez is ért az én lányom, — ve­tette rá Dubenjuk. — A tehenek jobban engedel­meskednek neki, mint nekem. Ha elkiáltja magát »hű ! hű !« ... noszogatás nélkül megy a munka. Én már öreg ember vagyok. Nehéz már az ekeszarva, ért hozzá a lányom !... De Juri — tette hozzá az öreg egy kis nyugtalansággal, — attól félek, nem nagyon szereti a munkát. — Eh ! Majd kipótolja a rubel, ami hiányzik az erőből. Azt állítja Juri, hogy Burdák Simeon belelökte a mélyedésbe, és — — És ha időnap előtt meghal? — Az anyja akkor is ott tartja a menyét a házánál. Az öreg­asszony egyedül nem élhet. Va­lakire okvetlen szüksége van, aki a gazdaságát el­látja. A menyecske nála marad és később, ha az özvegyi gyász lefakult róla, találhat még kedvére való férjet, akit az anyósa fiául fogadhat.. Ezek már olyan kérdések, amelyekről később is beszél­hetünk, Dubenjuk ... Az ember meghal, de meg­marad a föld . . . Ha pedig itt a föld, az ekét kivan. Az eke kívánja a kezet, amelyik kormányozza ... A kéz pedig vezeti a férfit, akit az asszony kíván ... — Ez mind igaz ... Hiszen ez így szokás, te­hát . . . — Tehát a Juri pénzéért érdemes egy kis öz­vegységet elviselni. Hiszen az nem olyan rettene­tes ... És bízni kell Istenben, aki még elhárít­hatja a szerencsétlenséget. Egy jó házasságban még megtalálhatja Juri az egészségét... No és még nem is tart ott, hogy már idején való lenne ácsolni a négy darab deszkát. — No . .. no . . . Hiszen én ezt nem is mond­tam. Pár órával ezelőtt találkoztam vele és jóked­vűen beszélgettünk... Juli nagyon derék le­gény . .. Igaz, hogy egy kicsit sánta ... Az is igaz, hogy a félszemére . . . No, de ki tehet róla, hogy az az akasztófára való így elcsúfította sze­gényt . . . — Ugyan, ugyan, Dubenjuk... Ki fog meg­­ütődni ilyen csekélységen. . . Ha a félszemére vak, annál jobban lát a másikkal. Hiányzik neki az egyik szeme, de a másik kettő helyett lát. .. És ha csak egy szeme van is, de a másik helyett négy ökör, két ló, tehén, birka bőg az istállójában. .. ."Disznó hízik az óljában ... Kenyér helyett szalonnát ehet majd a lányod­, Dubenjuk . .. — A szalonnáért nekünk se kell a szomszédba menni, goszpodár. Mi sem vagyunk koldusok, hála Istennek. — Ó, azt nagyon jól tudom, nem akartalak vele megbántani, Dubenjuk... Nem is azért mondtam, hogy fitogtassam a Juri vagyonát. De ami igaz, igaz ... A sánta Juri a leggazdagabb le­gény a faluban ... És ha itthon szalonnát ehetett a lányod, ott sem lesz szűkiben. Ez bizonyos. Igaz, vagy nem igaz ? Mondd te magad ... — Hát ami igaz, igaz ... — Azonkívül a nagy dolog időben akad majd két ökör egy ekével a Juli házánál, amelyik segít a földedet felszántani ... És hiába ... Két eke, az mégis csak két eke ... Két eke az mégis csak többet szánt, mint egy eke . .. Ezt már mások is mondták . .. — Hát ami igaz, igaz ... — És ha egy kicsit gyöngébb a férj, az nem is olyan nagy szerencsétlenség — fejezte be Metlak csak félig leplezett gúnnyal — legfeljebb nem lesz ereje megverni a feleségét.. . — Vagy úgy! Dubenjuk megvetőleg húzta el a száját. — Nem törik csontja az asszonynak egy kis veréstől. — Nono ... Talán bizony mindegy a lányod­nak : ütik, vagy nem ütik? — Ez az ő dolga, ő él együtt a férjével, ezt ketten végezzék el... Az ő ura, az ő parancsolója ... A férjnek jogai vannak és asszonyé a hallgatás... — No, de mégis csak jobb, ha a férjnek nem túlságosan erős az ökle ... Nem igaz ? — Én ebbe nem avatkozok bele, ez a ő dol­guk. Ezt ők végezzék el egymással. — Így is jól van ... Egyszóval rendben va­gyunk, Dubenjuk ? Bírjuk szavadat ! A poharakat újból megtöltötték, hogy az egyezséget megpecsételjék. Az üveg kiürült, Jerina gyorsan tele üveget állított az asztalra. Kézről­­kézre keringett a pohár. Másodikat kukorékolt már a kakas, mikor a kérők fölszedelőzködtek és búcsúzkodni kezdtek. Hazaindultak a szürkület­ben, de imbolygó lábuk nehezen találta meg a kapuhoz vezető utat. Dubenjuk kinyújtózkodott a lócán, ott az asztal mellett. Nyitott szájjal, hortyogva aludt, ökleit álmában is összeszorította, mintha ütni akarna... Az alku készen volt. Oriána sorsa elhatároz­tatott. Jerina halk léptekkel közeledett az ünnepi asztalhoz. Megállt az asztal mellett és sokáig nézte a mély álmát alvó mámoros férjet. Könnyektől fakult, aggódástól telt szemeiben titkos lángok gyúltak ki és szelíd, kedves, sápadt, nyugtalanító, riasztó gondolat árnyékolta. Ez a vonzó arc, ame­­lyet szelídebbé tett egy élet martíriuma és amelyen mindig rajta ült a sokat szenvedett emberek alá­zatossága, most kemény lett, elváltozott. (Csütörtökön folytatjuk.) KIS ÚJSÁG 1926 december 1 VILÁG FOLYÁSA Németország—Franciaországban. A francia sajtó idegesen és türelmetlenül tárgyalja a német külügyminiszter legutóbbi beszédét,­­ amelyben Stresemann önérzetes erővel követelte a Rajna­­vidék kiürítését s Németország katonai ellenőrzésé­nek megszüntetését. A francia külügyminiszter már egy év óta, minden hónapban tart egy nagy beszédet, amelyben Németországot érzékenyen és barátságosan a keblére öleli, csak azért, hogy más­nap még messzebb taszíthassa el magától. A német külügyminiszter megunta ezt a játékot s most világosan megmondotta, hogy mit akar a német nép, a sokat ígért igaz barátság zálogául. A francia lapok keresik az okokat a németek ajánlatának elutasítására. Legutóbb nagy lármát csaptak a német hadseregben használt tankönyvek miatt, amelyekben az ő állításuk szerint hivatalos utasí­tások vannak Franciaország fegyveres megtámadá­sára.« A német nép új háborúra készül, — írja a legnagyobb francia újság, — s a kis állandó had­sereg mögött óriási titkos szervezetek állanak, készen arra, hogy bármelyik pillanatban fegyvere­sen törjenek a francia népre.» — Egy másik lap arról panaszkodik, hogy Franciaország mindent megtesz a béke érdekében, de minden áldozatnak csak Németország veszi hasznát. Az angol külügy­miniszter a jövő héten érkezik Párisba, megbeszélni az európai ügyeket, de már kijelentette, hogy a német kérdés tekintetében ellentétek vannak az angol és a francia kormány között. — A franciák megnövekedett önérzetéhez nagyban hozzájárul a francia frank állandó emelkedése. Igaz, hogy sok zavart is okoz a gazdasági életben, — de a politiku­sok bíznak abban, hogy a baj elmúlik, é s a maga­sabb értékű frank megmarad. A kamara ülésének az volt a legnagyobb szenzációja, hogy az egyik képviselő kérdést intézett a kormányhoz a dunai forradalomba való beavatkozás miatt.

Next