Kis Ujság, 1927. január (40. évfolyam, 6-24. szám)

1927-01-09 / 6. szám

4 KIS ÚJSÁG Reggel az éhező és didergő Lehel-piacon (Keserves viszontlátás tíz esztendő után — A Lehel-tér nehezen barátkozik meg a pengőszámítással — Mit eszik a külső Váci-út és az Angyalföld munkásnépe? — Elszaporodtak az élelmiszer-koldusok) Van legalább tíz esztendeje annak, hogy nem jártunk a külső lipótvárosi szegények piacán, a Lehel­­téren. Akkor még szomorú háborús világ volt. A külső váci­ úti munkásasszonyok sorba álltak a krumpliért, meg a kidekázott csekélyke zsirozóért. Az égkor nagy kiterjedésű és roppant nagy forgalmú Lehel-piac »leépítése» tulajdonképen akkor kezdődött és a vörös kommunista korszakban tetéződött, de igazán. Azóta nem is tud talpraállni a külső lipótvárosiak egykor Eldorádót jelentő élelmiszerpiaca. Hová is lettek a jól dolgozó, jól kereső és jól táplálkozó régi munkás­emberek? Főleg ez a kérdés izgatott bennünket ma reggel, amikor annyi sok esztendő viszontagságos vihara után végigsétáltunk a jó öreg Lehel-piac megviselt, hepe­hupás kövezetén. Sűrű hideg köd ereszkedett le erre a didergő, elárvult vidékre. A Lehel-téri kofák (mintha ők is megöregedtek volna !) fogvacogva, dideregve üldögélnek kis porté­kájuk előtt. Egy kicsit unatkoznak is, mert alig-alig zavarja őket a vevők sokasága. Nincs is egyéb beszéd­tárgy a fagyos, hideg deszkabódék között, mint a pengő. Egy zöldséges bódé előtt nagyobb csoport 611 és a középen egy torzonborz bajszú, botos-csizmás férfi­ kofa szemléltető előadást tart arról, hogyan kell a pengőt koronára átszámítani és viszont. Mondhatom : az egy­szerű emberek fejéhez mérten kissé nehéz művelet, annál is inkább, mert a nagy hidegben kifagy a számoló ember kezéből a ceruza. Azért a Lehel­ téren nincs baj a pengőszámítással. Eddig nem akadt lelketlen kofa, aki az új pénzt rossz célokra akarta volna kihasználni. De hiába is, mert a kevés pénzű szegény népnek ma már nem lehet árat drágítani. Az angyalföldi és külső váci­ úti munkás­asszony nem restell végigjárni a sorokon és alkudozni a végtelenségig. Az árak mindenütt pengőben vannak kiírva, azonban az eladók és vevők koronában gondol­koznak. Node lássuk, mit adnak a Lehel­ téren pengőben és fillérben. Hajdan a kültelki szegény embernek legki­­adósabb eledele volt a töpörtyű. Most 24 fillérért adnak belőle tíz dekát ezekben az apró lacikonyhás fasátrak­ban. Olcsó-e, drága-e, annak megállapítása nagyon nehéz. Akinek van munkája, van keresete, az meg tudja fizetni a 24 filléres töpörtyűt, ami ugyan a béke­beli aranykoronás időkben 8—10 fillérbe került. A sze­gény munkátlannak bizony hiába kínálnák a régi béke­beli árért is a frissen kiolvasztott töpörtyűt. Az így se, úgy se tudja megvenni. Ugyanennyi pénzért jóféle moljashurka is sustrog a lacikonyhás sátrában, meg aztán jófajta friss kolbász is, de ez már valamivel drágább. Nem nagyon kapós se a hurka, se a kolbász, pedig hát úgy látszik, így messziről nézve, hogy elég gusztusos. Miért nem kapós? Erre nézvést a lacikony­hás asszony így válaszol: — Hát bizony nagyon gyenge a fogyasztás, mert a népnek nincs munkája, nincs pénze. Ha meg van is egy kevéske, azt nem tudja beosztani. Egyszer-egyszer dinom­­bánom, máskor pedig szánom-bánom. Tessék,utána érdeklődni a csirkéseknél. Van úgy, hogy megrohanják a felhozott csirkéket és egy kicsit fel is verik az árát, máskor pedig a pacalt sem tudják megfizetni. Csakugyan van itt egészen hosszú sor, ahol véges­végig csak tisztított baromfit árusítanak. Csirkét, libát koppasztva. Szombat lévén, van is egy kis forgalom. A frissen kapott hetibérek egy része ide vándorol. A koppasztott csirke kilóját 2 pengő 24 fillérre jelzi a tábla, a libáét ellenben 2 pengő 30 fillérre. Igaz, hogy a baromfihús most aránylag olcsóbb a négylábú állatok húsánál. Hiszen a legsilányabb marhafelsálért is elkér­nek 2 pengő és 8 fillért és a legolcsóbb hirdetett fejhús is kerek 1 pengőbe kerül. A sertéscomb meg 2 pengő 40-be, de ez nem is az a príma árú, amit a Dunaparton lehet kapni. Csak a burgonyaárus néni nem panaszko­dik. Azt mondja, hogy »a 13 filléres burgonyát úgy ve­szik, mint a cukrot,*, azaz, hogy még annál is jobban, mert a cukor nem nagyon kelendő, amióta a gyárosok háromszor egymásután felemelték az árát. Hanem a Lehel-piac árusító helyei alaposan meg­fogyatkoztak, amióta utoljára erre jártunk. A roppant nagy térségnek a Váci-út és a Lehel-út frontján elhú­zódó hátulsó része teljesen üresen, elhagyatottan tá­tong. Az elárvult fabódékat már régen elhordták onnan. Most is egész sereg bezárt bódé ácsorog a tér kövezetlen részén és mindegyikre rá van írva krétával: *Ez a bódé eladó.* De nem akad senki, aki megvegye ebben a tengő-lengő világban. Benéztünk a tér egyik sarkán egyedül álldogáló községi lóhússzékbe is, melynek mélyén néhány fej­kendős asszony vitázott erősen a fehérkötényes hús­mérővel. Persze a pengőszámítás némi hiányosságairól szólt a nézetváltás. Azt hinné az ember, hogy ebben a nagy pénztelenségben minden Lehel-téri szegény asszony az olcsóbb lóhúsra veti magát. Pedig nem így van. A lóhúsfogyasztás nem nagyobb, mint volt a pénzesebb időkben. Akik itt vitatkoznak, azok is inkább a mellé­kesen árult fűszerféléket vásárolják a lóhússzékben. A tér elején áll a régi hal­bódé, ez előtt pedig kis kövezetes térség , a Lehel-téri­­köpködő­. Dél felé már tele van a kis tér rosszruhájú munkátlan emberrel, akik idejönnek szerencsét próbálni, hátha elhívják őket vala­hová munkára. Lerí az arcukról, hogy szívesebben dol­goznának, mint itt a fagyos szélben ácsorognak. Meg is szólítunk egy nyári kabátban rárlódó embert és meg­kérdezzük : mi a­ napi cicime?Emberem kissé félénken és bizalmatlanul felel: — Hát bizony, hun eszünk, hun nem eszünk. Inkább nem, mint igen. Máma reggel egy zsemlyével jöttem el hazulról. Fele most is megvan. Ezt arra tartogatom, hogy délre is legyen valami rágnivaló, ha addig nem akadna valami munka. Egy másik ácsorgó ember, aki hatalmas darab vörös hurkát majszol, napi élelmezéséről így nyilat­kozik : — Reggel első az, hogy megiszom a rendes snap­­szomat. Enélkül nem tudom elkezdeni a napot. Ha nem akad aznapra napszám, idejövök és itt várom a jósze­rencsét. Már csak azért is érdemes idejönni, mert az élelem az ismerős kofáktól igencsak minden délelőtt kijár­t ingyen. Tetszik tudni,, az ember úgy segít ma­gán, ahogy tud. Ezt a véres hurkát is egyik itteni hen­tes ismerősömtől kaptam. Amíg vannak jószívű kofák a Lehel­ téren, addig nekem is lesz mit ennem. Mint ahogy később megfigyeltük, csakugyan ren­geteg a kolduló ember a Lehel-tér piaci sátrai között, akik pénz helyett élelmet kunyorolnak a jószívű kofáktól. Még sokkal jobban jönnek így ki, mintha pénzt kapnának, mert a koldusnak rendesen egy elnyűtt papírszázkoro­­násat dobnak oda, amin úgyszólván semmit nem lehet vásárolni. Bizony, elszomorító viszontlátás volt ez az öreg Lehel-térrel, mely az idők viharos évtizede után alapos fölfrissülésre szorulna. KILENC VÁLASZTÁSI PANASZIRAT. A mai napig összesen kilenc petíciót adtak be a közigaz­gatási bíróságnál a választások ellen. Nagy feltű­nést keltett a Zsitvay Tibor egyhangú választása ellen beadott petíció, amelyet szakértők állítása szerint biztosan elutasítanak. 1927 január 9 Mi újság a vidéken ? VASS JÓZSEF népjóléti miniszter, aki tudva­levőleg kalocsai nagyprépost, az ünnepeket otthon töltötte. A város előkelőségei tisztelegtek nála Antalffy Sándor polgármesterrel az élükön. A miniszter válasz­beszédében azt mondotta, hogy szomorúan tapasztalja, hogy Kalocsa nem tud olyan mértékben fejlődni, mint azt becsületes, törekvő lakossága megérdemelné. A városnak nincs jó vize, levegője, egészséges élete, ígéri, hogy ezt meg akarja szerezni Kalocsának. Első­sorban tiszta és jó vízvezetéket kell létesíteni. Bővizű jó kutakkal kell behálózni a várost. Fürdőt, csator­názást kell építeni és szabályozni a Varos vizét. Munka­­alkalmakról is gondoskodni fog. Vass József ma a legnépszerűbb ember Kalocsán. GLATTFELDER GYULA, a jótékony szegedi püspök, a Fogadalmi-templom főoltárára 300 millió koronát adományozott. A szegényeknek is nagy össze­geket juttatott. MAKÓN nagy örömmel fogadták a hírt, hogy a kormányzó Demkó Pál dr. makói királyi közjegyzőnek a közélet terén kifejtett érdemes tevékenysége elisme­réséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta. A TASSI telkesgazdák legeltetési társulatának alapszabályait a földmívelésügyi miniszter jóváhagyta. A SÁRSZENTMIHÁLYI új birtokosság legeltetési társulatának alapszabályait a földmivelésügyi minisz­ter jóváhagyta. Fegy­házban beszélték meg a Gyémántház kirablását Karácsony előestéjén, délután öt és hat óra között, amikor legnagyobb az utcai forgalom, ki­rabolták a Rákóczi-úton lévő Gyémántház ékszer­kirakatát. A Kis Újság megírta ezt a tolvajlást, amelyet a kirakatrablók hallatlan ügyességgel, valósággal a járókelők és közeli rendőr szeme­­láttára vittek végbe. A tolvajok ugyanis fehér köpenyt viselve dolgoztak a kivilágított kirakat­ban, mintha az üzlethez tartozó segédek lennének s így senkinek sem jutott eszébe megzavarni őket. Belülről az üzletből viszont nem láthatták a rab­lást, mert a kirakat hátsó üvege tejüveg. A vakmerő betörés kiderítésére most új nyomra vezetett a cég főnökének, Tüb­mann Sebestyénnek egy bejelentése. Eszébe jutott, hogy karácsony előtt két hónappal megjelent üzletében egy barna­­bőrkabátos, bicegő falusi ember, aki négyszemközt akart, vele beszélni. Elmondta, hogy a váci fegyházból szabadult s az ottlévő, kiszabadulásra váró rabok arról beszéltek, merre fognak majd újra betörni. Az első betörést nála, a Gyémántház kirakata ellen tervezték. Tillemann ekkor nem vetett ügyet az ismeretlen falusi ember szavára. Mesének tartotta, azt gondolva, hogy jutalmat akar. Most annál in­kább jelentősnek tűnik ez a látogatás. A rendőrség nyomozása ezen az új nyomon indult el. Először a bőrkabátos embert igyekeznek előkeríteni s folyik a nyomozás a váci fegyházban is. Nagyrabecsü­lt Hölgyeim és líraim! 1! KEGYETLENÜL leszállított árak CSAK AZ UDVARBAN OLCSÓ MARADÉKVÁSÁR 32 Király-utca 32 Mély tisztelettel ajánlunk Önöknek 3 1 m. chif­on vagy vászon maradék K (7.400) - 50 fill. Hírből | m. angin v. kanavász URKei K (12 soo) - 05 ||||. t m. MM, v- karton K (9 900) -.70 fil. U. m­.: 80 cm. széles sima crérű függönykelme (5.860) --47 fillér, piké törülköző v. pohártörlő (7.900) -.63 fillér, c­eviot női szövet v. selyemfényű clotli (18.8­00) P. 1.50, 2 m. hosszú fehé­rített lepedő do-ra (33.800; P. 3.50, 1 m. 140 cm. széles divatos férfiöltönyszövet v. 1 db 6 személyes fehér v. színes étkező­abrosz (58 L 5­0) P. 4.70, 1 öltönyb­­és hozzávalóval (95.000) P. 7.60, továbbá különféle női és férfi gyapjuszövetmaradékok minden elfogadható árban Postai rendeléseket lelkiismeretesen teljesítünk. Soffőrjelöltek, figyelek­!!!? Még mindig csak a »VIKTORIA SOFFORESKOLA« vezet! Gombamódra szaporodni a soffőriskolák, olcsón hirdetett reklámnak ne üljön fel, ne dobja ki pénzét hiába. Ha álláshoz akar jutni, fontos, hogy az ország legmojernebb iskolájába iratkozzék be, ahol gépészmérnökök szakszerűen levizsgáztatják, műhelygyakorlatt­á. a vállalat saját legmodernebb autóin. Minden tanítvány addig vezet forgalmas utcákon, míg kitűnően meg nem tanul. Tanfolyam előadásai folytatólagosak, beiratkozás bármikor. Tandíj részletekben fizethető. Elegáns bérautók rendelhetők fuvarozásra, olcsóbb, mint a taxi. Autójavításokat kedvezményes áron vállalunk felelősség mellett. Mielőtt bárhol érdeklődne, felelősségünk mellett tanácsoltuk, kérjen díjtalan felvilá­gosítást „Vi­tória Autószakiskolától”, Vörösmarty­ u. 53. Tel. 13-90. Vegye meg a vállalat kiadásában megjelent „Autóvezetők Kézikönyvét”, mely nélkülözhetetlen, kapható mindenütt, ára 100,000K. Használt autókat veszünk és eladunk. MEINL ÚJTERMÉSŰ TEA „Liang“ keverék legfinomabb Pecco-virágú­­­latos kínai keverék enyhe aromával. Keverék hozzá­értőknek 1 ’/* font K 20*000

Next