Kis Ujság, 1927. március (40. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-27 / 71. szám

1927 március 29 HÍREK Amin érdemes gondolkozni . . . ... Van-e szerencse ? Nincs ! Sze­rencsésnek lenni csak annyit je­lent, hogy pillanatnyilag szaba­dok vagyunk a szerencsétlen­ , s ,­s égtől. MILYEN IDŐ LESZ ? Keddre ez a jóslat: Változékony, hűvös és­­ többnyire csapadékos idő­­ megélénkülő nyugati sze­­j VÍZÁLLÁS. A Duna Regensburgnál Komárom és Gombos kö­zött árad, máshol apad, Mohácsig alacsony, lejjebb közepes vízállású. A Tisza Tokajig alacsony vízállással árad, lejjebb közepes vízállással apad. A gólya rárontott 14 oroszlánra (A KIS ÚJSÁG mai címképe) A szelíd gólyamadárról még alig jegyeztek fel olyasmit, amire a németországi Elberfeld városban mutatott példát egy ugyancsak hősies viselkedésű gólya. Szinte hihetetlenül hangzik, pedig megtör­tént,­hogy az ott vendégszereplő cirkuszban egy gólya valóságos harcot vívott az oroszlánokkal. Az állatszelidítő, mint rendesen, aznap délelőtt is próbát tartott 14 idomított oroszlánnal és akárcsak a rendes előadáson, felállította a cirkuszi körönd­­ben a nagy vasketrecet, hogy a vadállatokkal a különböző mutatványokat gyakoroltassa. A cir­kusznak volt egy hatalmas gólyája is. Mikor a sze-' üdítő már felállította a vasketrecet és beterelte az oroszlánokat, egy őrizetlen pillanatban a gólya be­röpült a hatalmas ketrecbe és egyenesen rávetette magát a leghatalmasabb sörényű oroszlánra. Me­­nelik — így hívják az oroszlánt — ijedten hátrált a ketrec sarkába, ahol a többi oroszlán is összebújva meghúzódott. A gólya ekkor az oroszláncsoport ellen támadt és vad szárnycsapásokkal kergette az állatokat köröskörül a ketrecben. Az oroszlánok egymásután feldöntötték a felállított fényes göm­böket, a színes papirossal bevont nagy karikákat, amelyekkel az állatszelidítő esténként produkál­­tatta oroszlánjait. De a gólya csak tovább üldözte az oroszlánokat és az állatszelidítő nem tudta, hogy miként távolítsa el a ketrecből. Végre nem volt más választása, egyenként vezette ki a nagy cir­kuszi ketrecből a vadállatokat a kisebb ketrecekbe. A gólya pedig, amely a porondon így győztes ma­radt, amikor ellenségei kitakarodtak, a ketrec kö­zepén féllábra állva dühösen belépett tovább. Vasvári Pál, a költő emlékünnepe Vasárnap délelőtt több mint kétezer főnyi tömeg ünnepelte a Múzeum-kertben Vasvári Pál születésének századik évfordulóját. Nemzeti színű és a főváros színeit viselő zászlók lobogtak a múzeum oszlopcsarnoka előtt, díszruhás rendőrök, városi hajdúk és katonai díszőrség állt a lépcsők alján felállított szószék körül. A múzeum lépcsőin, ott, ahol 1848 március 15-én Vasvári Pál Petőfivel és Jókaival együtt hirdette az egyenlőséget, a sajtó­szabadságot, a különböző bajtársi szövetségek kiküldöttei álltak nagy tömegben. A meghívott közönség soraiban ott volt Jánk­y Kockárd a kormányzó képviseletében, ott volt Zsitvay Tibor, Széchényi Bertalan gróf, Balogh Jenő, Liher Endre és a nagyobb társadalmi egyesületek számos képviselője. És az urak között ott ült színe­­hagyott kék katonasapkájában, uniformisában, két botját görcsösen, izgatottan szorongatva az öreg Lebó bácsi, az utolsó Budapesten élő 48-as honvéd. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök tar­tott emlékbe­széd­et. A magyar ifjúsághoz szólt a beszédi "­­ ■ Prohászka beszéde után lehullott a lepel a lépcső oldalfalába illesztett Vasvári Pál emléktáblá­ról. Libér Endre tanácsnok a főváros nevében át­­vette az emléktáblát. Ezután, következett az ifjúság szónoka, majd utána az emléktábla megkoszorúzása. Bebő István, az utolsó 48-as honvéd, az egész ünnepélyt az izgalomtól reszketve, előrehajolva, kipirult arccal és könnyező szemmel nézte végig. Az ünnepség után két kísérője karjára támaszkodva hagyta el a Múzeum-kertet és a hatalmas közönség lelkesen megéljenezte az öreg honvédet. KIS ÚJSÁG. ­ Budapesten fogták el a dunaföldvári rablógyilkost civi­­itin■IIITFT1T Éjszakai borozgatás közben fojtotta meg a jómódú öregasszonyt A dunaföld­vári csendőrség március 11-én érte­sítette az összes csendőrparancsnokságoka és a budapesti főkapitányságot is, hogy 10-éről 11-ére virradó éjjel Dunaföldváron, a Teleki-tér 12. számú házban Oláh Mihályné 12­­esztendős piaci árusnőt­­megfojtották és lakását kirabolták. A csendőrség meg­állapította, hogy Oláh Mihályné halála előtt a ven­déglőben egy fiatalember társaságában borozgatott, majd a fiatalember társaságában tért haza lakására, így a csendőrség véleménye szerint csakis ez a fiatal­ember követhette el a rablógyilkosságot. Később még azt is megállapította a csendőrség, hogy a fiatalembert Kis Sándornak hívják. Teljes részletes­séggel tisztázták a szörnyű éjszaka eseményeit, mely szerint Kis Sándor a dunaföldvári Felhősi-féle vendéglőben találkozott Oláh Mihály­né­val, akit már régebb idő óta ismert, együtt távoztak a ven­déglőből és Kis Sándor, bár állandóan Dunaföld­váron tartózkodott, a gyilkosság után eltűnt. A csendőrség kutatása hiábavalónak bizonyult, nem tudtak nyomára bukkanni a rablógyilkosnak. Az elmúlt éjszaka azonban a budapesti rend­őrség három heti hajsza után Budapesten elfogta a rablógyilkost. Az elfogatás érdekes körülmények között történt. Vasárnap éjjel 11 óra tájban ugyanis a Zsigmond­ téren posztoló rendőr egy gyanús fiatal­emberre lett figyelmes. A­ rendőrnek feltűnt, hogy az őgyelgő fiatalember, amint őt meglátta, sietős léptekkel az Ürömi­ utca felé tartott. A rendőr meglapult a házak árnyékában, nyomon követte a fiatalembert, aki egy ház kapujából leskelődött vissza a rendőr felé. A rendőr hozzálépett és igazo­lásra szólította fel. Amikor elővette kiskönyvét, hogy a bemondott adatokat feljegyezze, a fiatal­ember hirtelen futásnak eredt. A rendőr utána ve­tette magát és izgalmas üldözés után csak úgy sikerült elfognia, hogy az egyik utca sarkán a me­nekülő előtt felbukkant a rendőrőr­járat. A menekülő dulakodni kezdett az őrjárat embereivel, de végül is megkötözték és bevitték a kerületi kapitányságra. Azonnal kihallgatták és vallomásáról jegyző­könyvet vettek fel. A fiatalember elmondotta, hogy Máté Károlynak hívják, szombathelyi születésű és csak azért menekült a rendőr elől, mert a napokban valami szélhámosságot követett el. A rendőrség már abban a hiszemben volt, hogy egy szélhámost fogtak el, de amikor egy detektív felszólította a fiatalembert, hogy valljon be min­dent, a detektív szavai váratlan eredménnyel jár­tak. A fiatalember hirtelen sírásra fakadt és köny­­nyezve vallotta be, hogy őt­ nem Máté Károlynak, hanem Kis Sándornak hívják­ és ő követte el a duna­­földvári rablógyilkosságot. Vallomásának jegyző­könyvbe vétele után Kist azonnal átvitték a fő­­kapitányságra, ahol rögtön megkezdték részletes kihallgatását. A főkapitányság rmg az éj folyamán telefo­non értesítette a dunaföld­vári csendőrséget Kis elfogatásáról, hogy ellenőrizhesse Kis Sándor val­lomását. A telefonértesítés eredményeként megálla­pították, hogy csakugyan ő követte el a dunaföldvári rablógilk­osságot, amiről később teljesen beismerő vallomást­­tett. Vallomásában elmondta, hogy hó­napok óta állás nélkül bolyongott. Dunaföldváron alkalmi munkát vállalt és állandó pénztelenségében az emberek jóindulatára volt utalva . Oláh Mihály­­nét régebb idő óta ismerte és amikor Oláhné a ven­déglőben elmondta, hogy lakásán 430 pengő van, elhatározta,hogy az asszonyt elteszi láb alól és meg­szerzi vagyonkáját. Sokáig mulatoztak­ leitatta Oláhné­t, ő maga is sokat ivott, hogy tettét annál biztosabban hajtsa végre. Egy óra tájban hazakísérte az asszonyt, akivel együtt bement a lakásba. Tovább folytatták a borozgatást, de alig ittak pár pohár bort, mikor­­ az előre elkészített zsineggel megfojtotta az idős asszonyt. Ezután magához vette a 430 pengőt. Vallo­mása után Kis Sándor előtt kihirdették a letartóz­tatásról szóló végzést és átkísérték az őrizetes cel­lába. Később Kis Sándor Bottka rendőrfőtanácsos előtt módosította vallomását. Itt már szépíteni akarta a rablógyilkosságát, mert megbánhatta beis­merő vallomását. Azt mondotta, hogy nem követett el rablógyilkosságot, hanem Oláhné sírva pana­szolta neki az éjjel folyamán, hogy nem bírja el egyedül az életet és arra kérte, hogy fojtsa meg, amiért a 430 pengőt előre át is adta neki. Intézkedés is történt, hogy Kis Sándort mielőbb átadják a dunaföldvári csendőrségnek a további nyomozás lefolytatására. A kormány rendeletet adott ki a petróleum vámjáról Megír­uk, hogy a minisztertanács visszautasí­totta a petróleumkartell beadványát s nem hajlandó fölemelni a petróleum és benzin vámját, úgy hogy további három hónapig a régi vámok maradnak érvényben. A hivatalos lap vasárnapi számában jelent meg az erről szóló kormányrendelet, amelyet a miniszterelnök írt alá. A rendelet értelmében a benzin , világító kőola­j, a gázolaj és a fűtőolaj vámja, amelynek érvényét a korm­á­ny legutóbbi rendelete 1927. április 1-ig állapította meg, csak ,1927 július 1-én lép életbe. Ehhez képest megmarad az eddigi 6.20, illetve 6.80­ aranykoronás vámtétel. A Lengyelországból szár­mazó gázolaj pedig a jövőben is 4 aranykoronás vám mellett jöhet be Magyarországba. A családi perpatvar áldozata Hetey Fe­renc geszterédi­ szőlőmunkás a nyíregyházi rendőr­ségen bejelentette, hogy feleségének nyakát Gep­teréd község határában borotvával elvágta és azt hiszi, hogy felesége már meg is halt. Tettét azért követte el, mert felesége családi perpatvar miatt elhagyta és nem akart hozzá visszatérni. A rendőrség azonnal érintkezésbe lépett az illetékes csendőr­­őrssel, honnan azt a felvilágosítást kapta, hogy He­tey előadása megfelel a valóságnak és az asszony tényleg belehalt súlyos sebébe. A gyilkos férjet le­tartóztatták és átkísérték a nyíregyházi királyi ügyész­ség fogházába. Megölte az alkohol Ma délelőtt a Dob­utca 48. számú házban lévő lakásán hirtelen összeesett Szakács Miklós 41 esztendős fényképész. Mire a mentőket a helyszínére kihívták, akkorra már a fényképész kiszenvedett. A rejtélyes halál­esetről azonnal értesítették a VII. kerületi kapi­tányságot. Rendőri bizottság szállt ki a helyszínére, amelynek megállapítása szerint Szakács Miklós alkoholmérgezés áldozata lett. Oly nagymennyiségű alkoholt ivott meg ma délelőtt, hogy hirtelen halálát ez okozta. A szegedi közkórház ünnepe Szeged vá­ros közkórházát, amelynek teljes berendezését most újították fel és állították helyre, vasárnap délelőtt szentelte föl ünnepélyes külsőségek között Glatt­­felder Gyula, Csanádi megyéspüspök. Az ünnepélyen a népjóléti minisztert Dávid Mihály dr. miniszteri osztálytanácsos képviselte. Megvert szocialista képviselő A fran­ciaországi Toulonban vasárnap a szocialisták propa­ganda gyűlést hirdettek és mivel előre híresztelték, hogy a kommunisták meg akarják zavarni az ülést, nagy rendőri készenlét vonult ki. A gyűlés meg sem kezdődhetett, mert a kommunisták kisebb csoportok­ban beszivárogtak és verekedést kezdtek. Benaudel szocialista képviselőt oly súlyosan bántalmazták, hogy a mentőknek kellett elszállítani a gyűlés színhelyéről Tánc közben lelőtte vetélytársát Egy lengyelországi vidéki helyőrségen Ostroj-Wortackiban vasárnap bált rendeztek az ulánus- és a tüzérezred tisztjei. Javában táncoltak, mikor lövés dördült el és egy Sub­as nevű főhadnagy holtan terült el a tánc­terem­ padozatán. A bál abbamaradt. A gyilkos egy Bodrocki nevű ulánushadnagy, aki féltékenykedett a főhadnagyra, mert folyton az ő menyasszonyával táncolt. A gyilkos hadnagy elmenekült, de sikerült elfognia . Féltékenységi dráma Kispesten Vasárnap délután a kispesti Attila­ utca 3. számú házban súlyos végű féltékenységi dráma történt, amelynek szereplői egy fiatal legény és egy idősebb­­ asszony. Portácsy Lajos 28 éves szerelő vadházasság­­­­ban élt ott a 42 éves Borbély Györgynével, egy vas­munkás elvált feleségével. Állandó volt közöttük a torzsalkodás, a hangos veszekedések, mert a legény örökösen féltékenységével gyötörte az asszonyt. Teg­nap ilyen jelenet alkalmával Portácsy közvetlen közelből két revoluszlövést tett az asszonyra, aki vérbeborulva terült el az udvar kövezetén. Az összecsődülő szom­szédokat is lelövéssel fenyegette a legény, majd a sze­mük láttára mellének irányította a revolvert és elsü­tötte. A lövés a szíve közelében,érte. A férfit és a nőt a mentők életveszélyes állapotban a­ Szent István kór­­házba szállították.

Next