Kis Ujság, 1930. augusztus (43. évfolyam, 173-197. szám)
1930-08-01 / 173. szám
2 Mindenkinek be kell látni... 00 Ward Price, a Rothermere-lapok Budapesten tartózkodó főszerkesztője, csütörtökön délelőtt ellátogatott a Magyar Nemzeti Szövetség helyiségébe. Ward Price-t a Magyar Nemzeti Szövetség országos elnöke, Petényi Zsigmond báró fogadta. Megjelent ebből az alkalomból a Magyar Nemzeti Szövetség helyiségében bárdházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár is. Ward Price megtekintette a trianoni kiállítást és melegen érdeklődött a kiállítás anyaga iránt. Perényi Zsigmond báró országos elnök és Lipthay Béla főtitkár kalauzolták Ward Pricet a kiállítási helyiségekben és angol, valamint német nyelven részletes előadást tartottak neki a kiállításról s annak nagy fontosságáról. Ward Pricet láthatólag meglepte a kiállítás bő anyaga és gyakran fordult kérdésekkel a vezetőkhöz, de gyakran igen szakszerű megjegyzéseket is telt a kiállításra. Távozása előtt Ward Price a következő kijelentést tette. Perényi Zsigmond bárónak: — tagadhatatlanul szüksége volt a Magyar Nemzeti Szövetségnek erre a kiállítására, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar kérdés kellően megvilágíttassék. Ezáltal minden külföldi előtt teljesen világos az az igazságtalan békeszerződés, amelyet Magyarországra kényszerítettek és mindenkinek be kell látni ennek a békeszerződésnek tarthatatlanságát és a revízió szükségét. A Ward Price ezután megtekintette a felvidéki egyesületek kiállítását is. Itt Vaskó Endre dr. miniszteri tanácsos kalauzolta. VADRÓZSA A Kis Újság regénye írta Eschstrum Natália 40 —Nem, gróf Lehrbach, sőt épp ebben a percben sokkal inkább számítom barátaim közé, mint valaha. Hálásan köszönöm szíves érdeklődését sorsom iránt. Igyekezni fogok, hogy megszívleljem tanácsát. Ezzel kezét nyújtotta, amelyet a gróf megcsókolt, Küs szél kerekedett. — Úgy látszik, ideje lesz visszatérni, — szólt Josephine. — Igen, térjünk vissza — válaszolt a gróf. — A nap elbuvik a havas felhők mögé, hogy a botor emberek ne higyjék, hogy itt vajt már újra a nyár! Kinyílott egy rózsaszál A Villa Carolina másnap szokatlan vendégeket látott: a stauffeni tiszteletesek apraját-nagyját, akik falusi sans géné viselkedésükkel, s azon való örömükben, hogy kedves Phine-jüket viszontláthatják, majd fölvették a házat. A székvárosiaknak is nagy gaudiumára volt a szokatlan, lármás had. Lehrbach gróf, hogy megmutassa Stauffen iránt való ragaszkodását, nemcsak szánkázni vitte őket keresztül-kasul a városon és környékén, hanem este a színházi páholyába is. Josephinet nagyon meglepte — és meghatotta viselkedése, de azért csak a „gyermekek nevében® mondott neki köszönetet. Erről a látogatásról s a rátartós Günther gróf szeszélyes önfeláldozásáról sokat beszéltek még a fővárosiak a mezei had távozása után is. Sylvia hercegnő még lovaskirándulásuk alkalmával megígérte gavallérjainak, hogy zeneestélyt ad, s azon elénekli mindegyik lovagja bemondott kedvenc dalát. Szavát állta s a házi ünnepségen részt vett a leánynézőbe jött Karl Theodor hercegi trónörökös is. Trouchy báró választhatott legelőször, mert Sylvia őszinte kijelentései szerint az egész társaságban neki van legtöbb zenei ízlése. Ez a mondása éppúgy tetszett a diplomatának, mint, ahogybosszantotta gróf Lehrbachot. D’Ouchy Gretchen fonódalát választotta s a hercegnő elragadóan szépen dalolta el. Senki sem hitte lehetségesnek, hogy Sylvia diákosan érdes hangja ily lágy olvadozásra képes, s hogy énekét a szerelmi boldogság és szenvedély ilyen meleg érzésével tudja áthevíteni. Merev szögletessége a dal közben egyre jobban engedett a bájnak, s szokatlan szépséget kölcsönzött arcának és megjelenésének. Az amazonból a zene hatása alatt imegráció lett. Gróf Lehrbachot is megkapta ez a változás, de némi rosszakarattal gondolta: »Raffinéria az egész, hisz itt ül a trónörökös vele szemben s egy koronácska csak megéri a fáradságot.» Elmerengve nézett inkább a sugárzó Hadenheim mellett ülő Josephinere, aki elragadtatva hallgatta a hercegnőt. Egyszerre csak felharsant Sylvia régi, érdes hangja: — Nos, Lehrbach, most jön az Ön dala, a modern gróf ósdi ízlésű dala! A gróf meghajolva köszönte meg a közlést, azután hirtelen odaszólt Josephinenek: — S ha még oly ósdi is, én végtelenül szeretem azt a dalt, s tudom, hogy az két ember sorsává lett! Josephine szemei kérdőleg pillantottak rá. Ugyanebben a percben rákezdte Sylvia ezüstcsengésű incselkedő, végtelenül egyszerű és bájos előadásba is: „Kinyitott egy rózsaszál, Puszta vadvirága ...« Lelki szemei elé varázsolódott a stauffeni rét, látta magát heverészni a szép a fűben, látta a négylevelű lóherét a megsárgult verskötetben, s hallotta a tompa lódobogást a homokban : „Pajzán fiú rátalál Lélekzete majd eláll.« Igen, eljött a vad fiú sötét, varázsos két szemével, s hozott magával ezer örömet, ezer boldogságot adó szót, csupa felhőtlen verőfényt, meghozta a rövidségtelen üdvét az első szerelemnek. Aztán, aztán a vad fiú odakapott az ágba, letörte a vadrózsikát, s lába alá tiporta... a stauffeni idyl mosolygó nyári boldogságára köd, dér borult... A szín változott: tikkasztó, káprázatos hátterem siró hegedűszóval, keserű, halálos gyötrelmekkel: »türni kell hiába!” Ez volt a nóta vége. „Rózsa, rózsa csodaszép, Puszta vadvirágai Oh, hogy a szivébe döfött ez az emlékezés! Lesütötte szemét, kezei mereven pihentek ölén, a csillár, fénye ráverődött lenge csipkeruhája fehér gyöngydiszére, mintha könnyek özöne volna. Günthert éppen lefoglalta egy udvarhölgy, de Hattenheim megfigyelte a leány arcát és feléje hajolva súgta: — Hangok a régi jó időkből! Nemi felejtette még el? — Hogy nem, felejtettem-e? — felelte Josephines tekintetében benne volt a folytatás, imilyen rosszul ismered te a leányszivet. Azután még ennyit mondott: " Annyi választja már el a vadrózsa korát a mostanitól: viharos ősz, kegyetlen tél dermedéssel, halálos jajjal — s mégis szívesen emlékszünk arra vissza, s emlékünket annál jobban szeretjük, mert az az egyetlenünk, amink még megmaradt. Hattenheim szomorú mosollyal intett igent, azután hirtelen így szólt: — Nagyon szeretnék azután egy pár őszinte szót váltani, megengedi? Hogy szünet állt be a hangversenyben, odaültek a télikertbe a csobogó szökőkút közelébe, a narancs- és a mandulafák virágzó háttere elé. Hattenheim tompított hangon, de nagy nyomatékkal beszélt: — A bárónő tudja, hogy Lehrbach engem barátjának nevez, s hogy megfogadtam, hogy minden helyzetben annak is bizonyulok. Kötelességem az ő boldogságára őrködni, kérem támogasson megvédésében. Josephine könnyes szemekkel kérdezte : — S miért kellene barátja boldogságát megvédenie, ki és mi veszélyezteti? ' ■' ' (Szombaton folytatjuk.) KIS ÚJSÁG Az ősszel a parlament elé kerül a karteltörvény A képviselőházban, különösen a költségvetések tárgyalásánál, úgyszólván minden pártról állandóan sürgették a kartelek megrendszabályozását. Különösen fontos ez most, amikor a gabonaárak nagyon alacsonyak, viszont a termelési eszközök állandóan drágulnak. Amint értesülünk, a kartelkérdés szabályozásáról szóló törvényjavaslat, amelynek tervezetét Zsitvay Tibor igazságügyminiszter már megküldte az összes érdekeltségeknek, előreláthatóan már az őszi ülésszak elején a törvényhozás elé kerül. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter nyilatkozata szerint a különböző érdekeltségeket és testületeket felkérte, hogy szeptember 15-ig terjeszszék be észrevételeiket és esetleges javaslataikat a karteltervezethez. Most megvárják az érdekeltségek javaslatainak beérkeztét és ezektől teszik függővé, hogy a tervezeten végezzenek-e módosításokat és ha igen, milyenek lesznek ezek. Akarb törvényjavaslat ügyében előreláthatóan ankétet is tartanak és minden valószínűség amellett szól,hogy ez a javaslat az első törvényjavaslatok közül kerül ősszel a képviselőház elé. Háztértartozás miatt végrehajtás volt Zavaros polgármester lakásán Ismer jeles, hogy •Zavaros Alaitás dr. polgármester teljesen eladósodott. Csütörtökön azután kitudódott az is, hogy lakbérével már egy év óta tartozik. Csütörtökön reggel megjelent Zavaros háztulajdonosának ügyvédje a végrehajtónál és kérte, hogy Zavaros házbértartozása fejében 1600 pengő erejéig végrehajtást foganatosítson Zavaros polgármester lakásán. A végrehajtó reggel 9 órakor meg is jelent Zavaros lakásán, ahol a polgármester felesége fogadta. Bár Zavarosné megígérte, hogy a házbértartozást rövid időn belül kifizeti, rendezni fogja, a végrehajtást természetesen mégis megtartották. A háztulajdonos ügyvédjének elmondotta, hogy már több ízben felszántották a polgármestert a fizetésre, ő azonban mindig húzta-halasztotta azt. A háztulajdonosnak nagyon kellemetlen volt az ügy, de a polgármester személye miatt nem akart kilakoltatást kérni. A végrehajtással is várni akartak, azonban tudomásukra jutott az, hogy a polgármesterné eladja szőnyegei és értékes berendezési tárgyait, ezért szükségesnek tartották a végrehajtás elrendelését. Bary Zoltán dr. ügyész utasítására a budapesti könyvszakértők hozzákezdtek a könyvek áttanulmányozásához, ami nagyon sokáig el fog tartani. A A detektívek a bajai helyettes főszámvevővel együtt megkezdték a többi iratok áttanulmányozását. Ezzel egyidőben a városházán a bajai főszámvevő és a bajai pénzügyi tanácsos befejezte a rovancsolást, csütörtökön az adóügyi osztály és a számvevőségi iratait vizsgálta át. Vojnich Ferenc polgármester a főispánnal történt megbeszélés után a városházán több városi tisztviselőt hallgatott ki. Ezek a kihallgatások a titokzatos módon eltűnt belügyminiszteri leirattal vannak kapcsolatban. Zavaros polgármester kihallgatása során nem tudott felvilágosítást adni a fegyelmi biztosnak arról, hogy hova tűnt a miniszteri leirat, és nem tudott arra vonatkozóan sem érdemben választ adni, hogy a miniszteri figyelmeztetésre orvosolta-e a bajokat annak idején és megtette-e a szükséges lépéseket. Zavaros polgármester kihallgatásával egyidejűen kihallgatta a fegyelmi biztos Leplantier Imrét, Zavaros volt titkárát, aki kijelentette, hogy a polgármester nem avatta őt bele ügyeibe, így nem tud semmit azokról a viszszaélésekről, amelyekkel Zavarost vádolják. Széchenyi Viktor gróf főispán csütörtökön reggel Budapestre utazott, hogy beszámoljon a belügyminisztériumban a nyomozás jelenlegi állásáról. A belügyminisztériumban folytatott megbeszélés középpontjában az állott, hogy a városi közigazgatás ügymenete hátráltatást szenved a vizsgálat által, ezért szükségessé vált, hogy a fegyelmit gyorsabb tempóban folytassák le. Valószínű, hogy a belügyminiszter hozzá is fog járulni ahhoz, hogy három-négy hét alatt teljesen befejezzék a vizsgálatot és döntést hozzanak. 1330 augusztusi A polgármestert a kórházból visszavitték a fogházba Zavaros aladár drt.-t, akit letartóztatása után következő második napon a fogházorvos előterjesztésére megrendült egészségi állapotára való tekintettel beszállították a székesfehérvári Szent György kórházba, ma délután kevéssel három óra előtt ismét viszszavitték a kir. ügyészség fogházába. Szerdán Bary dr. ügyész jelentést kért a kórháztól Zavaros Aladár egészségi állapotáról. Miklós Ferenc dr., akit a kórház igazgatója a letartóztatott polgármester mellé rendelt, azt a jelentést tette az ügyésznek, hogy Zavaros Aladárnak semmiféle szervi betegsége, ami gyógykezelést igényelne, nincsen. A királyi ügyész ezután intézkedett a fogházba való visszaszállítás iránt. Csütörtökön 3 óra előtt, Bary ügyész, két detektív és egy fogházőr kíséretében kiment a Szent György-kórházba. Felkeresték a polgármestert s az ügyészi felszólította, hogy öltözzék és jöjjön vele. A polgármestert láthatólag kellemetlenül érintette az, hogy ismét visszakerült a fogházba, mert a kórházban mégis bizonyos mértékben szabadabb volt. De azért nyugodtan ült az autóba, amely elrobogott vele a fogházba