Kis Ujság, 1930. szeptember (43. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

4 lecsillapítani a romboló tömeget. A tömeg egy része a­­szocialista képvi­selő ellen fordult, óriási lármával rontottak Peyer Károlyra, botok emelkedtek a "le­vegőbe " mintegy ötvenen mentek neki a ha­talmas termetű szocialista politikus­nak. Peyer megveretése után fosztogatni kezd a tömeg Peyer teljes erejével védekezett, zu­hogtak az ülések, amelyekből nagyon sok jutott Peyerre. Végül néhány szoci­alista munkás férkőzött Peyer köze­lébe, akik mint testőrséget körülvették a képviselőt s azt nagy nehezen ki­szabadították támadóik közül. A meg­vert­­ képviselő könnyebb sérüléseket, daganatokat szenvedett. Délután negyedkettőkor a főkapitány­ságra újabb megdöbbentő jelentések érkeztek a városligeti és az Andrássy­­úti pusztításokról. Az Andr­ássy-út 99. számú házban lévő gyógyszertár ablakait bever­ték. A Dembinszky­ utcában, ahol dél óta folyt a fosztogatás, az­ üzletek lehúzott redőnyeit feszí­tették föl és a lezárt ajtókat be­törve, a tömeg az­ üzleteket foszto­gatta. A városligeti Gundel-féle vendéglőben a tömeg szintén­­ óriási rombolást vitt véghez. A főkapitány a déli órákban a kar­hatalmat utasította, hogy a legerélye­sebb és legkíméletlenebb eljárást tanú­sítsák a fosztogatókkal szemben, úgy­hogy ezekkel szemben a déli óráktól kezdve úgy a katonaság, mint a rend­őrség és csendőrség azonnali fegy­verhasználatra jogosult. Felszerelik a páncélautók gépfegyvereit A tömeg nem kimért semmit. Felbontotta a villamosokat, nem kímélte a hatalmas autóbuszokat sem, sőt a mentőautók ablakait­­ is betörte. Ekkor az Andrássy­ út felől megje­lent két páncélos autó, gépfegyverek­kel felszerelve. A tüntető tömeg, ami­kor a páncélos autókat meglátta, esze­veszett futásnak eredt, amikor azonban látták, hogy az autók egyelőre csak megállnak, más nem történik, újból körülvették a m­illéniumi teret, s fenye­gető magatartást tanúsítottak. A­­ki­­rendeltségek vezetői most már paran­csot adtak a lovasrendőröknek, hogy főleg a milleniumi emlék előtti és a műjégpályánál csoportosult tömeget osztassák szét. Ez meg is történt. Háromnegyed egy óra volt, ami­kor a páncélos­­autókból kiszed­ték a gépfegyvereket és szemközt állították a tömeggel. A fékevesztett tömeg kővel, vasdara­­bokk­al dobálták a rendőröket, úgy­­ahogy rengeteg kisebb sebesülés tör­tént. Hetvenkilenc, egyént a mentők kórházba szállítottak. Több mint háromszáz könnyebb sebesültje van a véres szeptember elsejének. A Podmaniczky,utcából és a Szondy­­utcából egy óra tájban jelentették a főkapitányságnak, hogy a tömeg tör, sut, behatol az üzletekbe és fosztogat. Azonnal lovascsendőrök és lovas­rendőrök vágtattak a két utcába és szétverték a fosztogató csőcseléket. Az első halott A Széchenyi fürdő előtt állomásozó rendőrf­elügyelőnek 1 óra után jelen­tették, hogy a Vajdahunyad vára kivö­zelében megsebesült egy­ 20—22 éves fiatalember. A fiatalember két perec­­árusító között állott és csendben szem­lélte a dolgokat, amikor a lovasrend­­őrök hátrább szorították az előre nyo­muló tömeget. Ő maga is hátrább akart vonulni, amikor lövés dördült el és a golyó a szerencsétlen fiatalember hasába fúródott. Rögtön beszállították a Széchenyi für­dő halljába, ahová a mentők is azon­nal megérkeztek, de a fiatalember már addigra hajolt volt. A zsebében ta­lált iratokból megállapították, hogy Dányik János a neve. A szerencsétlen ember Galgahévizről jött Budapestre, a rajongók közé keve­redett, ,a tömeg magával sodorta és nem tudott kimenekülni a tüntetők közül. Életévét fizetett, amiért szep­tember 1-én Budapesten tartózkodott. A főváros más részén, a Király-ut­cában, a Sziv-utcában, a Benczur-ut­­cában is véres összeütközésre került a sor. A tüntetők Kun Bélát éljenezték és ezt kiáltották: — Öljétek meg a rendőrkutyákat! A rendőrség kardlappal kergette szét a tüntetőket, akik azonban más utcá­ban újra csoportokba verődtek és min­denkit akiről gondolták, hogy nem hozzájuk tartozik, megtámadták és megverték. A tüntetők revolverrel, szöges bo­tokkal, késekkel támadtak a rend­őrökre. A Podmaniczky­ utca táján egyre ve­szélyesebbé vált a helyzet, amikor meg­érkezett a segítség. Hatalmas teherautón fölfűzött szu­ronnyal csendőrök jöttek. A csőcselék kővel dobálta meg őket. A karhatalom ekkor az egész vo­nalon rohamlépésben, kivont karddal támadt a zavargókra és széjjelkergették őket. A Városligetben azonban csak nem akart véget érni a tüntetés. Ezért a rendőrség körülzárta a Városligetet és lassan kiszorították a zavargókat. Félkettő tájban mintegy 10—50 ta­gú, csupa suhancokból álló társaság vonult a Városligetből befelé az Ara­di-utcán, mivel az Andrássy-úton már nem jöhettek. Fütyültek és kiabáltak: — Munkát, kenyeret! Amikor a tömeg a Teréz-körúton át­haladt és az Edison kávéház elé ért, újból erősebben kiabálni kezdett, az­után a kávéház Aradi­ utca felé eső négy hatalmas üvegtábláját kövekkel bezúzták. Szerencsére a kávéh­ázban az asztaloknál nem ült senki és így más baj nem történt. Kifosztanak egy cipőüzletet A szembenlévő Stern-féle cipőkeres­kedésnek Aradi­ utcai oldalán lévő ki­rakatát is bezúzták és az ottlévő cipő­ket kiemelték a kirakatból. Néhány perc alatt a kirakatban lévő cipőkből már egy darab se volt a helyén. Az Andrássy-útról lovasrendőrök ki­vont karddal megaltakítozták ezt a csoportot, melynek tagjai aztán a Gyár­­utcába szorultak. Háromnegyedkettekor a Liget felől a mellékutcákon a körúton keresztül kergették a lovasrendőrök a kisebb csoportokat. Az Aradi-utca és Teréz­­körút sarkán rendőrségi riadó autó állt meg. Két rendőr a Mozsár­ utcai kapitányság felé vezetett egy embert. Erre sokan körülvették s szidalmaz­ták a rendőrt. Erre valamennyi rendőr leugrott a riadó­autóról és kardlappal szétverte a járókelők­et. A közönség pánikszerűen menekült mindenünnen, ahol összetűzést vagy futó embereket látott. Két óra tájban percenkint robogtak végig a mentőautók a körutakon. Há­rom óra volt, amikor a rendőrség helyreállította a rendet. Megtámadott végrehajtók Három óra előtt történt, hogy a Bajza­ utcában a tüntetők megtámad­ták Szendrő Lajos és Szecsei Ferenc végrehajtókat, kirángatták autójukból és vadul ütlegelni kezdték őket. A rendőrök szabadították ki őket vesze­delmes helyzetükből. Ezzel az összetűzéssel zárult a vé­sés zavargás, amelynek résztvevői közül százkilencvenkettőt vett őri­zetbe a rendőrség. Az őrizetbe vettek közül negyvenet át­­kísértek­ a főkapitányság politikai osz­tályára, a többiek ügyét pedig a fő­kapitányságon négy ügyész és négy­­ügyészi megbízott tárgyalja. Huszon­ötöt közülök már el is ítéltek egytől harminc napig terjedő dologházra. .. A délután és az éjszaka nyugodtan telt el. A készenlétet éjjel 11 órakor szüntették meg. Budapest négyezer­­főnyi rendőrségén kívül kétszáz gya­logos- és lovascsendőr vigyázott a fő­város nyugalmára. Megállapítható, hogy a véres za­vargást nem a becsületes, dolgozó munkások, hanem felizgatott fiatal suhancok rendezték. A tüntetésről nyilatkozott Sztra­­nyavszky Sándor belügyi államtitkár. Rámutatott arra,, hogy a vidék mun­kássága általában megőrizte higgadt­ságát, így a bányatelepeken, Pécsett, Tatabányán, Salgótarjánban, Dorogon még tüntetés sem volt. — A történelem, Isten ítélőszéke és a közvélemény előtt feleljenek azok, akik a figyelmeztető, gondos előre­látás és a felvonulásokat betiltó rend­őri intézkedések ellenére a munkanél­küliség enyhítése szempontjából nem­csak céltalan, hanem egyenesen ártó módon és lelkiismeretlenül hívták életre a mai nap eseményeit — mon­dotta ezután Sztranyavszky államtit­kár. — Vagy talán azt gondolják, hogy ez az eljárási mód alkalmas arra, hogy a közmunkák végzéséhez, tehát a munkáskezek foglalkoztatásához és a kenyér megszerzéséhez szükséges tő­kék­ biztosíthatók és megszerezhetők legyenek? Ha ezt gondolták, az nagy tájékozatlanságra vall, ha pedig nem törődtek vele, az nagy lelkismeretlen­­ség.­­ A rendőrség a ráhárult nehéz és felelősségteljes kötelességét esküjéhez híven teljesítette. Nem könnyű szív­vel, de tépelődés nélkül és nyugodt lelkiismeretté állt a mai napon is őrt a főváros és az ország nyugalma és éle­térde­kei felett.­­ Jellemző esemény történt Sopron­ban, ami bizonyítéka annak, hogy az eldobott csóva meddig repülhet és mit gyújthat fel. A soproni lőszerraktár őrét, Huszár Lajos tizedest hétfőn haj­nalban 2 óra 20 perckor három isme­retlen egyén közelítette meg. Miután ismételt felszólításra sem állottak meg, az őr fegyverét használta A támadók lövéssel­­válaszoltak és miután az őr újból tüzelt, keleti irányba elmene­kültek.­­ A tömeg által véghezvitt kövekkel és vasdarabokkal való dobálások több könnyebb, súlyosabb sebesüléssel jár­tak és ennek a következménye hét rendőr megsebesülése. A megsebesült rendőröket a délután folyamán, meglátogatta a kórházban Sztranyavszky Sándor államtitkár és Bezeg-'Íjuszágh főkapitány ' is. Este 11 óra volt, amikor a készen­létet megszüntették, de már este 7 órakor kihalt város képét mutatta a főváros. Úgyszólván csak hivatalos em­berek jártak-keltek az utcákon. A lakosság behúzódott házaikba és szívszorongva, borzalommal gondolt a nap véres eseményeire. A súlyos sebesültek A mentők hivatalos jelentései sze­rint a tüntetés kezdetétől délután­ há­romnegyed négyig 79 súlyosabb sebe­sültet részesítettek első­segélyben, köztük hét rendőrt is. Ezeknek a sebesülteknek a névsora a következő: Mester Istvánné, 27 éves háztartásbeli, te­nyerén szúrt seb. Komlós Jenő hírlapíró, sérülés üvegszi­lánktól. Berényi Imre hirlapíró, zúzott seb kőtől. Blaschke Rezső 30 éves soffőr, üveg­szilánk. Kardos Gyula 40 éves munkás, vágott seb. Kiss Mária 20 éves háztartásbeli, lórugás. Frischhorn Jakab kőműves, Kender­ u. 8., metszett seb. Puskás Imre bádogos, Rákoskeresztúr, met­szett seb. Olasz Kálmán cipész, Szabolcs­ u. 28, vá­gott seb. Agg Ferenc napszámos, Szolokma, metszett seb. Gyenge István kereskedősegéd, Bulyovszky­­utca 36, szúrt seb. Andor György napszámos, Klapka­ u. 50., szúrt seb. Ismeretlen, 22 év körüli, na­pszámos külse­­jű férfi, vágott seb. Dr. Kiár Zoltán orvos, repesztett seb. Szabó János kereskedő, Szerdahelyi-u. 1., vágott seb. Kovács Endre lakatos, Váci-út 199., vá­gott seb. Balog István festőművész, Bécsi-ut 82., vá­gott seb.­­ Cgró Ferenc napszámos, őr-u. 8., orrvér­zés.­ ■ v • Ábri László lakatos, Elemér-u. 15., zúzá­dés. •••• ■ ’ • ■ • Ka­áts Jázsi, Uttenc, Gyáli-ut 27., zuzertas. Fischer Samu cipész, Holló-u. 15., rosz­­szültés.? Halasi Pál villanyszerelő, Fadrusz-u. 13., szúrt seb. Barta Bertalan lakatos, Kőris-u. 31., met­szett seb. Vig Albertné háztartásbeli, Conti-u. 9., rosszullét. Kovács József fényező, Tűzoltó-u. 75., vá­gott seb. Dobra György cipészsegéd, Gólya-u. 31., zúzott seb. Kovács Ferenc motorszerelő, Thék Endre, utca 20., vágott seb. Rokaviczky János napszámos, Harmat-u. 5., zúzott seb. Erdélyi Béla munkafelügyelő, Rákóczi-tér 4., repesztett seb. Ocsenás Géza szabósegéd, Ernő-u. 20., zú­zott seb. Pikrin Mihály gyári munkás, Pestszentlő­­rinc, orrcsonttörés. Salgó Andor kereskedő, Dembinszky-u. 44., vágott seb. Medvegy Endre tanonc, Kerekes-u. 16., törés. Polgári Endre vállalkozó, Lázár-u. 16., vá­gott seb. Zagora János ny. tisztviselő, Ihász-u. 5., lábszártörés. Jeney Hugó tisztviselő, Ha­jós-u. 29., vá­gott seb. Klemcsik Sebő fényező, Török-u. 30., vá­gott seb. Mahála Károly paszományos, Tótújfalu, vágott seb. Egri Dezső cipész, Csengery-u. 49., vágott seb. Ma­yer Antal napszámos, Pesterzsébet, vá­gott seb. Szirmai László gyárimunkás, Visegrádi-u­. 92., vágott seb. Mahál Gyula autószerelő, Szent László-út 194., vágott seb. Kasza István kötélgyártó, Szerdahelyi-u., menhely, vágott seb. Kovács Béla gyárimunkás, Csepel, vágott seb. Reidelbard Margit munkásnő, Kefeleits-u-24., rosszullét. Müller Ferenc festő, Erzsébet-körút ,­­szúrt seb. Kovács Károly munkás, Pesterzsébet, vá­gott seb. Bakszus Mihály kereskedő, Haller-u. 18., vágott seb. Tok József cipész, Dobai-u. 13., horzsolt seb. Molnár László lakatos, Levente-u. 12., vá­gott seb. Liebe Ádám szerelő, Külső Jászberényi-út, vesevérzés törés. Horváth József kocsis, Gyáli-út 9., lőtt seb. Molnár Lajos kihordó, Szabolcs-u. 13, lőtt seb. Barsai András gyári munkás, Csáky-u. 21., vágott seb. Korcsmáros László nyomdász, Német-u. 11., vágott seb. Tamási Vince rendőrfőtörzsőrmester, Mo­­sonyi-u., agyrázkódás. , Máté György rendőrfőtörzsőrmester, Mo­­sonyi-u., zúzott seb. Ehrenfeld Ignác, vágott seb. Zibár Antal cipészmester, vágott seb.­­• Varga János pénzbeszedő, Üllői-út 23., vá­­gott seb. Gajza Kálmán 21 éves kovács, Kecskemét, rosszullét. Grósz Ignác asztalos, Pesterzsébet, vágott sebek. Ungár Béla magántisztviselő, Bajnok-u. 29., zúzott seb.­­ Eczei Béla hentestanonc, Kispest, Almos-u.26., zúzott seb, zúzódás. Csehy Pál rendőrőrmester, törés. Fehérvári Lajos kőműves, Budatétény, vá­gott seb.­­ Baumgartner Lipót, Mária Valéria Újtelep, vágott seb. Fekete Kálmán zománcégető, Déry-u. 3.,­ vágott seb.­­ Vajda Gyula kereskedősegéd, Kun-u. 1., vágott seb. Kis Mátyás soffőr, Rákos-u. 6., horzsolás­. Kovács Albert kereskedősegéd, Rózsa-u. 18/b., zúzott seb. Offenhand Jakab könyvkötő, Kender-u. 23., törés, horzsolás. Erdős József himzősegéd, Csobánc-u. 8., vágott seb, törés. Lukits András napszámos, Vág-u. 14., vá­gott seb. Radics József földmives, Kunszentmárton, vágott seb. , Szilády Gergely lovasrendőr, Pestszentlő­­rinc, összeesés. Sztanya Ferenc garázsmunkás, Esztergom­­utca 12., zúzott seb. Szakács Péter cserépkályhás, Csengerv­n­ 41., vágott seb. A 79 súlyosabb sebesültön, kívül az véres hétfőnek több mint 300 könnyű sebesültje is van, akiknek egy részét a Városliget körüli szanatóriumokban kötötték be, más részük magánorvosok­nál kapott első segélyt. Igen sok köny­­nyebb sebesült egyáltalában nem for­dult orvoshoz, mert attól félt, hogy jelentkezése esetén kellemetlensége tá­madhat. KIS ÚJSÁG * ­1930 szeptember 2

Next