Kis Ujság, 1932. október (45. évfolyam, 220-245. szám)
1932-10-01 / 220. szám
2 Új reménységek írta Szabó Sándor dr., v. országgyűlési képviselő A Gömbös-kormány kinevezésével "új reménységek kelnek az országban. Az a"tizenhárom hónapos csüggedtség, amely a bankzárlattal egybeeső Károlyi-kormányzat születéstől mostanáig annyira úrrá lett a lelkeken, a reménységek felé derül közéleti ember — név és program egybeforradva — ezt jelenti Gömbös Gyula miniszterelnöki megjelenése. Elvek és tettek egybeforradása, elhatározó erő és kiviteli képesség, így ismerjük a kormányelnököt és innen van a neki előlegezett bizalom, még az eszmei ellenfelek táborában is. Persze, hogy az idő mit tud valóra váltani a reménységekből, azt nehéz lenne megjósolni, de annyit előre , mondhatunk, hogy lesznek kielégítetlen kívánságok és törekvések is. Az új miniszterelnök kinevezését megelőzőleg a kormánypárt kebelében soha nem tapasztalt élénkség és izgalom uralkodott. Az a párt, amely tétlenül és lomhán tűrte olyan vádak hangoztatását is, amelyek nem illethették, az elmúlt hetekben a népies követeléseknek és munkatervek felállításának olyan élénk beállításával járt elől, hogy mellette egy időre szinte az ellenzéki követelések is elhalványultak. Ma még ez a kormánypártnak a hangulata. Ma még van cselekedni akarása, ma még járnak kézről-kézre pontokba foglalt követelések, programok, de ez csak addig tart, míg a kormányelnök programja meg nem jelenik és abban fel nem olvadnak a tetszetős követelések, hogy aztán a megvalósítás terén lemaradjon mindaz, ami benne csak kortesszó propagandacélt szolgáló kicsinyes fondorlatosság és megvalósuljon az, ami a nemzet fennmaradása és boldogulása érdekében szükséges és kívánatos. Az új miniszterelnök kijelentése, hogy az egységes pártra kíván támaszkodni a" kormányzatában, amellett szól, hogy a forgalomba került programpontok szerepelni fognak a miniszterelnök politikai hitvallásában. Elkerülhetetlen ezek szerint a gazdaadósságok átalakítása, a munkaalkalmak biztosítása, a kirívóan súlyos közterhek, községi és vármegyei pótlékok, társadalombiztosító járulékok, vízszabályozási terhek és elviselhetetlen kamatterhek enyhítése — nem utolsó sorban pedig az állami kiadások csökkentése. Fel kell ébreszteni a kormány programjának a vállalkozási kedvet és annak útjából el kell hárítani a mostani sokoldalról tornyosuló akadályokat. Vissza kel hozni a bizalmat a polgárságba, amely ma mindig a kormány felől és a külföldfelől várja a segítséget. A külföldi segítség dolgában tájékoztatni kell a közvéleményt, hogy arra számítani nem lehet, a magunk erőforrásaira támaszkodva kell a reánk súlyosodó kérdések megoldását megkezdeni. Régente, a termelés, fogyasztás, forgalom és hitel egymásra való kölcsönhatásainak kiegyensúlyozott állapotában alkottak szabályokat, irányadó elveket. Ma azonban megbillent az egyensúly és az állami beavatkozásoknak ezerféle gátló, sokszor meglepetésszerűen intézkedő rendelkezései idején tulajdonképpen minden szabály bizonytalan. Ez a nagy bizonytalanság töri le a kezdeményezést, csúfolja meg a leggondosabb gazda, gyáros és iparos előrelátó gondosságát és fojtja meg csírájában a vállalkozási kedvet. Amikor az kormány bemutatkozása alkalmából új reménységek hullámzanak az új vezér felé, bizonyára éreznie kell a kormányelnöknek, hogy ez a nemzet és ez a polgárság már nem tud sok csalódással megbirkózni. Gömbös Gyula miniszterelnök egyik legutóbbi nyilvános beszédében azt mondotta, hogy ezt a sok bajjal küzködő nemzetet csak erényei válthatják meg a szenvedéstől! Helyet tehát a nemzetfenntartó erényeknek!...« !» KIS UJSAG mint mondott az adókamat-amnesztia, mert megfeledkezett a kisemberekről A milliós fővárosban alig kétezerötszáz adófizető részesült a kedvezményben Tizenöt nappal ezelőtt látott napvilágot az a kormányrendelet, amely az adókamat-ar amnesztiáról és a hátralékos adó részletfizetéséről intézkedik. Ennek a rendeletnek a lényege abban ál, hogy mindazoknak az adófizető polgároknak, akik szeptember 30-án délig kifizetik az 1932-es ért adójuk háromnegyed részét, elengedik a hátralékos adójuk kamatait, továbbá hátralékos adótartozásukra az öszszeg nagyságához képest tizenöthúsz havi részletfizetési kedvezményt adnak. Ez az adórendelet bevallottan azt a célt szolgálta, hogy kivétel nélkül valamennyi adózó terhein könnyítsenek, a végrehajtás során azonban inkább az bizonyosodott be, hogy a rendelet egyszerűen a vagyonosabb emberek számára szolgált ijesztésül, akik hatalmas összegű adóhátralékban vannak és csakhogy adótartozásuk kamatterhei alól szabaduljanak, inkább befizetik ez évi kivetett adójuk háromnegyed részét. A rendelet kiadását követő tizenöt nap alatt a tapasztalat azt mutatta, hogy a kisemberek, a kispolgárok nem túlságosan érdeklődtek a könnyítés iránt, mert hiszen rövid időről lévén szó, a szegényebb néposztály semmiképpen sem tudott annyi pénztelőteremteni, hogy egy évi adójának háromnegyed részét egy összegben be tudja fizetni, csak azért, hogy az előző adótartozásának kamatai alól mentesüljön és részletfizetési kedvezményt kapjon. Körútunk során, amelyet a határidő utolsó napjának délelőttjén tettünk a különböző budapesti adószámviteli osztályokon, valóban meggyőződhettünk arról, hogy a kiadott adókamat-amnesztia a legkevésbé sem szolgálta a kispolgárok érdekeit. Az I. kerületi adószámvtteti osztályon a rendelkezésre álló tizenöt nap alatt mindössze csak háromszázhúsz adófizető jelentkezett és fizette be ezévi adójának háromnegyed részét, hogy ily módon érvényesíthesse a rendeletben biztosított jogait. A háromszázhúsz adófizető között még elvétve sem akadt olyan, aki a szegényebb néposztályból kerülne ki. Valamennyien háztulajdonosok, nagykereskedők, nagyobb fizetésű tisztviselők voltak. A VI. kerületi adószámviteli osztályon tett látogatáskor nagy tömeg sorakozott a pénztár előtt. Itt már valamivel több jelentkező akadt, mint a várbeli adóosztályon, sőt a várakozók sorában kisemberekkel is találkoztunk. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, mert ahány csak a jelentkezést fölvevő tisztviselő elé került, hamarosan vissza is fordult csalódottan, mert legtöbbjük azt remélte, hogy le lehet alkudni a háromnegyedéves részletből. Szemtanúja voltunk annak, amikor egy kiskereskedő évi 210 pengős adójának háromnegyedrészét akarta befizetni, de amikor megtudta, hogy a részletfizetési kedvezményt kérvényben kell kérni és arra még külön 2 pengős bélyeget kell tenni, meggondolta a dolgot és haragosan kifordult az ajtón. — No, bizony én sem kötök ilyen üzletet! — kiáltott fel egy iparoskülsejű férfi. — Még külön kétpengős bélyeggel is terhelik az embert? Ilyen és ehhez hasonló jelenetek egymásután ismétlődtek meg a különböző kerületekben. A VIII. kerületben körülbelül kétszázötvenen jelentkeztek adófizetésre s ezek között egy gazdag háztulajdonos és ügyvéd pontosan húszezer pengőt fizetett be a pénztárba az 1932-es adójának háromnegyedévi részlete fejében. Ilyen nagyösszegű befizetésre még a negyedéves adófizetések alkalmával is ritkán van példa. A X. kerület főként a kisemberek hazája s így ennek a körzetnek adószámviteli osztályánál érték el a legkisebb számot. Mindössze csak harmincan éltek az adókamatamnesztia jogával. A hivatalos helyről kapott információnk szerint tehát Budapest tíz kerületében alig kétezerötszáz adófizető szolgál A tüske írta Szederkényi Anna Föllázadt a törvény ellen. Föllázadt a társadalom ellen, föllázadt a parancsolat ellen, amit még kisiskolás korában tanult ,és ki tudja mennyiszer mondott el, amikor arra tanítottak, hogy összetegye két kis kezét imádkozni: »Ne ölj«. A sánta ember. A lelke már megjelent azóta az örökbiró előtt, hogy beszámoljon arról, hogyan és miképpen sáfárkodott odaalant a földi tereken. Föllázadt az igazság ellen. Hátraszegte a nyakát — azóta már rácsavarodott a szégyenkötél — megkeményítette az arcát és tagadott Hasztalan volt minden szó. Szép szó, kemény szó, fenyegető szó, megbicsaklott, megátalkodott, kővé vált a szíve. Ellentmondott és ellenszegült. Béna volt a lába. Hibás volt a keze. De példátlanul, hihetetlenül tudott uralkodni az idegein. Nem akarta meglátni, nem akarta tudomásul venni, hogy él a Hatalom, aki jelen van a tárgyalási teremben és ott ül láthatatlanul a birák között. Pedig megtanulta, hogy az a fölöttünk lévő Isten ott van minden fűben és fában, ott van a kicsiny bogárkában. Elég, ha az ujját megmozdítja, már megindulnak a hegyek, kifordulnak medrükből a vizek, eltűnnek a föld színéről falvak és városok. Azt hitte a sánta, hogy elég megcselekedni a bűnt, azután menekülni, fergeteges gyorsasággal a tett helyéről. Kl is tudott menekülni. Hegynek föl, hegynek le vitte a bicikli. Azt hitte, hogy el is fogja vinni elég messzire a csárdától. De utolérte az Isten. Nem volt szüksége csendőrökre, rendőrökre, detektívekre. Csak icike-picike tüskét tett az útjába. Picike tüske. Keresztüllépnek rajta, eltapossák, nem is tudják, hogy ott van az út porában. Mégis elég volt a tüske arra, hogy akasztófa legyen belőle. A tüske megszúrta a bicikli gumiját , és a gyilkosnak vissza kellett fordulnia. Vissza kellett térnie az emberek közé. Szóba kellett állnia a fiatal sváblánnyal, a lakatosinassal, a szerelőmesterrel, a földmívessel, mindenkivel, akik azután anélkül, hogy tudták volna, kézről-kézre adták, vezették vissza. Közelebb és közelebb a csárdához, ahol akkor már kiterítve feküdt az ártatlan áldozat, a vendéglősné, így adta vissza — nem a véletlen, hanem az Isten akarata — a tüske, igy adta vissza, igy kényszerítette vissza a tettest az igazságszolgáltatás kezére. Azután már hiába tagadott. Hiába mondta negyven embernek a szemébe »Nem én voltam, nem jártam ott, nem tudok róla, téved, ártatlan vagyok, tiszta a lelkem« E a tüske, a tüske akkor már beléje fúródott Mélyebbre és mé'lyebbre hatolt, egészen addig, amíg a konok, a megátalkodott, a megkövesedett lélek elkezdett verejtékezni, csurgott róla az izzadtság és kifakadt belőle a rettegésnek, a félelemnek, az irtózatnak, a gyötrelemnek a könnycseppje. Csak egy tüske volt. Galagonya- vagy akáctövis. Az is lehet, hogy vadrózsabokorról verte le a szél. Kicsike tövis. Mégis erősebb volt a gyilkosnál, erősebb volt minden erősnél, mert az Isten keze faragott nyilat belőle. Eltalálta a bűnöst és elvitte a bünhödés útjára... . A gazdagok jóltevője Elbeszélés, irta Palásthy Marcell Két férfi, két pesti ember ül a padon és beszélgetnek, pesti dolgokról. A kopottabbik most érkezett. Fáradtan vonszoljamagát. Fölismeri a padon ülő embert. Üdvözli és már melléje is telepszik. Amaz fásultan hallgat, míg az újonnan érkezett elkészült cigarettasodrásával. A lóca karjának dőlve leheveredik magános ismerőse mellé. — Önnek hogy megy a dolga, mester? — szólal meg a cigarettázó ember. —■ Olyan rosszul, — feleli a másik — hogy legjobb, ha nem is szólít mesternek. Segéd vagyok a nyomorúság műhelyében, öregem. És maga? —No, no ! Hol így, hol úgy. Ma például itt alszom a ligetben. De a változatosság gyönyörködtet. Ön persze dolgozik? — Mi mást tehessek? Bár alig érdemes. — Ez az ostoba munka ! Ez aztán egész gyógyíthatatlan valami. Miért nem talál ki valami jó dolgot? — Szóval, ön munka helyett a kalandorpályát hozza javaslatba? Kedves uram, higgye el, hogy ez teljesen reménytelen. — No, no ! — tiltakozik amaz. — Én nem ezt látom az életben. — Várja be a végét. Az én szempontomból reménytelen. Sok egyéb ok mellett, amiről nem óhajtok vitába szállni, azért is reménytelen, mert nincs hozzá tehetségem, hogy kalandor legyek. Félek a csengőtől. — A csengőtől? — csodálkozik a munka megvetője. — Hja, igaz, — feleli a másik — ön nem tudhatja, mit értek ezalatt? Hallja ! 1932 október tatta be 1932-es adója háromnegyed részét és így a rendelet értelmében csak enynyien részesülnek a kamatelengedésben és a részletfizetési kedvezményben. A kiadott rendelet tehát valójában csak ennek a kétezerötszáz embernek érdekét szolgálta, de semmiesetre sem is széles társadalmi rétegeket. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Véres politikai zavargások az osztrák fővárosban Pénteken délután az osztrák főváros több utcáján verekedésre került mó sor nemzeti szocialisták és szociáldemokraták között. Tizenkét nemzeti szocialista rohamosztagos súlyosan megsebesült. Az egyik haslövést, a másik tüdőlövést, egy harmadik pedig az alsó testébe szúrt sebet kapott. Számos rendőr is van a sebesültek között. . Nemsokára a városi tanács ülésén is véres verekedés támadt a nemzeti szocialista és a szociáldemokrata tanácsnokok között. A példátlan botrány percekig tartott. A tanácsnokok gumibotokkal, ólmosbotokkal és kutyakorbáccsal ütötték egymást, azonkívül székek, asztaldeszkák és tintásüvegek is szerepeltek a verekedésben, amelynek során többen megsebesültek. Kiskunhalas díszpolgárává választotta Gömbös Gyulát Kiskunhalas város képviselő testülete pénteken tartott rendkívüli közgyűlésén Medveczky Károly gazdasági főtanácsos indítványára egyhangú határozatával Gömbös Gyula miniszterelnököt a nemzet és a város érdekében kifejtett hervadhatatlan érdemeiért díszpolgárává választotta..