Kis Ujság, 1933. május (46. évfolyam, 98-122. szám)
1933-05-02 / 98. szám
_____ ÍL. IH HLL 20 A faláda meg a címeres bölcső Az Országos Gyermekvédő Liga vasárnap ta totta országos gyűjtést előkésziő díszközgyűlését Budapesten, a Tisztikaszinó nagytermében. A gyűlésen Albrecht királyi herceg elnökölt. Az ünnepi beszédet Gömbös Gyula miniszterelnök mondotta. A gyűlés elején két kicsi hadiárva, akiket a Liga gondoz, virágcsokorral üdvözölte Albrecht királyi herceget és a miniszterelnököt. Verses köszöntővel adták át virágaikat. Azokról a gyermekekről szólott a vers, akiknek nincsen otthonuk. Az elhagyatottakról, a sápadt arcú, bánatos szemű emberpalántákról, az élet mostohagyermekeiről. Nekik nincs agyermekszobájuk«. Nincsen kicsi fehér ágyacskájuk, fejük alját nem az édesanyjuk igazgatja. Az ő édesanyjuk a Gyermekvédő Liga. A miniszterelnök szavaiban a versikéből indul ki, amit az ártatlan gyermekszál intézett hozzá. A nemzet szempontjából — mondotta — egyforma jelentőséggel bír minden gyermek. Akár faládából összetákolt bölcsőben ringatják, akár címeres bölcsőben, jelentősége nem változik. A magyar jövendő szempontjából egyformák. Mert Isten is úgy akarja ne lehessen tudni, vájjon a labdából összetákolt bölcsőben, vagy a címeres bölcsőben ringó gyermek jövendő munkálkodása lesz-e kihatással a nemzet boldogulására. A miniszterelnöknek igaza van. Az isteni szikra ott ragyog minden gyermeki lélekben. A körülmények, a nevelés, a családi viszonyok és a társadalmi viszonyok döntik el hogy abból a szikrából azután világító fáklya lesz-e, vagy pedig hamar kihuny és örök sötétség marad utána a lélekben — akár címeres bölcsőben, akár pedig faládából tákolt bölcsőben ringatták légyen a gyermeket. Az a gyermekszoba, h a jó gyermekszoba, mindenesetre döntő fontosságú. Mai életünk azonban kiáltóan bizonyítja, hogy nem minden függ attól a gyermekszobától. Mezítlábasokat látunk ma a legmagasabb polcokon ülni. Nagy államoknak vezető férfiai között találkozunk olyanokkal, akik ma a világ sorsát igazgatják és ők is abból a bizonyos faládából indultak el. De nem is kell az ország határán túl mennünk. Fölösleges rámutatni MacDonaldnak, Mussolininek az alakjára. Ha egy kicsit végiglapozgatjuk a magyar történelemnek a lapjait, halhatatlan nevek világítanak felénk. Munkácsy Mihály, Petőfi Sándor és a többi nagyok. Bizony nekik sem volt címeres bölcsőjük. Ehelyett útravalóul kaptak a Mindenható Istentől csodálatos tehetséget és még csodálatosabb erőt hogy ezt a tehetséget ki is tudták magukban fejleszteni. Nem a faláda teszi, nem a címeres bölcső. És mert nem az teszi, hogy milyen volt az első pólya: csipkés, hímzett patyolate, vagy tisztára mosott házivászon, azért kell egyformán őrködni mind a bölcső fölött. Azért kell eljönnie annak az időnek, amikor a bölcsőben álmodó életnek nem kell végre-valahára rimánkodnia a jótékonyság filléreiért, hanem kenyeret tud adn neki a szülőapja , a becsülettel elvégzett munka árán. Pestkörnyéki termelők nagygyűlése a tejrendelet ellen Azok a gazdák, akik Budapesten és környékén árulják tejtermelésüket, a tejrendelet kiadása előtt még egy utolsó nagyszabású nyilvános nagygyűlést rendeznek, melyen a tej szabad forgalmát követelik továbbra is. Azzal okolják meg elhatározásukat, hogy a magas tejárak folytán csökkenni fog a tejfogyasztás. A tej forgalmi ára nincs arányban más fontos élelmezési cikkek árával. Súlyos panaszuk ezenfelül az is, hogy a rendelet értelmében a tejtermelő csak akkor adhatja el saját termelésű tejét, ha napi 500 liter tejet termel, de akkor is csak abban az esetben, ha megfelelő gépberendezést létesít. A főváros közönsége nem fogja tudni megérteni, miért kell kezelt tejet vásárolnia, amikor az ország többi lakosainak, hétmillió embernek szabad gazdatejet inniük. Az ötven literen aluli tejtermelőket tejszövetkezésekbe kényszerítik, különben csak 30—40 százalékkal alacsonyabb áron, ipari tej árban értékesíthetik terméküket KIS ÚJSÁG 1933 május 2 Milliónyi rajongó tömeg előtt a munka szentségét hirdette Hitler Németország nem hajlandó tőbbé a hüllőidtől függni A világtörténelem legnagyobb felvonulása a tempelhofi mezőn Példanélküli arányokkal ünnepelték meg május elsejét a német nemzeti szocialisták. Berlin fővárosa virágdíszbe borult és zászlók rengetegébe öltözött, egész nap száz és száz zenekar játszott. Reggel kilenc órakor a Lustgartenben, a főváros óriási ligetében gyülekezett a berlini ifjúság díszruhás rendőrök és rohamosztagosok sorfalai között. Megszámlálhatatlan tömegű fiatalság özönlötte el a ligetet. Pompásan feldíszített emelvényen álltak Hindenburg elnök, Zsiller kancellár és a kormány tagjai. Ezerhétszáz főnyi gyermekkórus énekelte el a német himnuszt, majd Göbbels propaganda miniszter beszélt. — Megteremtjük, — mondatta — a társadalmi békét, az igazság és a munka diadalát. Azután az ősz Hindenburg elnök szólt az ifjúsághoz. A nap jelenőségét méltatta, majd így szólt:" — Ha szívvel gondolok ebben az órában azokra a német nőkre és férfiakra, akik szorgalmas napi munkában keresik kenyerüket és mély együttérzéssel azokra, akiket korunk gazdasági ínsége a munkától és annak áldásaitól még távol tart Az, hogy módot és eszközöket találjunk a munkanélküliek seregének foglalkoztatására, kenyerük megkeresésére, a kormánynak egyik legfőbb feladata. A korszak, amelyben élünk, komoly és súlyos, de ha mindnyájan összetartunk, akkor Isten tovább is segíteni fog minket. Ettől az akarattól áthatva kiáltjuk: Németország, a mi szeretett hazánk, éljen! Egetverő éljenzés fogadta a birodalmi elnök beszédét és azután ismét a gyermekkórus énekelt. Berlin felett egész nap repülőgépek és a Friedrichshafenből hajnalban ideérkezett Zeppelin keringett. 20 repülőgépen érkeztek meg küönböző vidéki városokból felküldött munkásküldöttségek Ezeket a küldöttségeket Hindenburg kihallgatáson fogadta a repülőgépek és amely az ünneplő százezrekkel szinte mesebeli, káprázatos látványt nyújtott. Pontosan este nyolc órakor jelezték hangszórókon a nemzeti munka ünnepének kezdetét. Elhallgattak a zenekarok, elhalkult az irtózatos tömeg, a magasba repültek a zászlók ezrei. Feltűnést keltett közöttük az, amelyiken kék mezőben fehér kereszt volt látható. Az orosz nemzeti szocialista mozgalom zászlója, Hitler beszél Amikor Hitler autója az emelvényhez érkezett, a milliónyi tömeg harsongva éljenezte a dadalmas nemzeti szocialista mozgalom vezérét. Göring miniszter üdvözölte a kancellárt, aki azután a következő beszédet mondotta: — A régi május elseje a gyűlölet és testvérharc napja volt, ma pedig az egész német nép egységének jelképe. Az uj jelszó az: «Tiszteljétek a munkát és becsüljétek meg a munkást.« — Az ember értékének mérője ezentúl a munka lesz. Olyan államot akarunk, amely mindenkinek megadja a mindennapi kenyeret. Ez az állam nem függhet a külföldtől. Német nép, te nem vagy másodosztályú nemzet, megalázni többé téged nem lehet! A kancellár ezután kijelentette, hogy a kormány elrendeli az általános munkaszolgálati kötelezettséget. Mindent a parasztnál kell kezdeni, akitől aztán a munkáshoz visz az út. A német házakat és palotákat rendbe kell hozni, hogy százezer embernek adjanak kenyeret. A kormány óriási köz- Iliunkákat kezd, újjáépítteti az egész német úthálózatot. Hitler így fejezte be: — A világ üldöz bennünket, de annál inkább egységesnek kell lennünk. A német nép ismét erős lett kitartásban és az áldozatok elviselésében. A kancellár beszéde után a zenekarok himnuszokat játszottak, majd káprázatos tűzijáték volt, miközben tölgyet ültettek el Hindenburg tiszteletére. A milliós tömeg az éjszakai órákban, rendzavarás nélkül széjjefoszlott. Egymillió ember a tempelhofi mezőn A déli órákban kezdtek csak kibontakozni a májusi ünnepség roppant körvonalai. Berlin különböző részeiből elindultak a menetek a tempelhofi mező felé Minden menetben 60—79.600 munkás és alkalmazott vonult fel. A menetek élén egyenruhás rohamcsapatok haladtak. Óriási néptömegek özönlöttek a zenekarok után, a feldíszített házak között Mindenütt Hitler arcképét árusították a horogkeresztesek A következő felírás volt az arcképeken: — Németország felébredt! A főútvonal, amely a tempelhofi mezőre vezet, egyetlen virágerdő volt. Berlin legszebb részében, az Unter den Lindenen hatalmas tömegek örvénylettek Délután három órára a felvonulás befejeződött. A tempelhofi mezőre érkezett néptömeget egymillió emberre becsülték. Énekelve, táncolva ünnepelte a nép a tavaszt, ami Hitler beszédének ideje el nem érkezett. Gyilkolt a revolveres tréfa: súlyos sebesülés és öngyilkosság lett a vége ---———-■*———— ■■■ Megrendítő kettős dráma történt vasárnap este Nagykanizsa külső városrészében, Kiskanizsán. Plánder Lászlóné lakásán nagyobb társaság szórakozott bor mellett. Tíz óra tájban látogatóba jött ötvös László, fiatal hapszámoslegény is. Vidáman szórakozott a vendégekkel, amikor később váratlanul elővette hatlövetű lovassági revolverét. Plandernéra fogta és tréfásan kérdezte, nem fél-e tőle. Az asszony nem is felelhetett, mert a következő pillanatban elsült ötvös kezében a fegyver, kialudt a petróleumlámpa is, a háziaszszony pedig kétségbeesetten kiáltozott segítségért. A társaság egyik tagja meggyújtotta a lámpát és ekkor megdöbbenve látták a szobában lévők, hogy Plánderné vérző fejjel hever a padlón. Ötvös remegve állt az asztal mellett, azután hirtelen mellének szegezte a revolvert és elsütötte. A szerencsétlen legény szörnyethalt, Plandernét a mentők a nagykanizsai kórházba szállították. Az orvosok megállapították, hogy a golyó az arcán hatolt be és az állán jött ki. A rendőrség a tanúkihallgatások alapján megállapította, hogy a revolver véletlenül sült el, ötvös pedig azért lehetett öngyilkos, mert nagyon megdöbbentette tragikus tréfálkozásának következménye. it A nemzeti munka káprázatos ünnepe Este hét órakor fejeződött csak be teljesen a világtörténelem legnagyobb arányú felvonulása. Katonás rendben, végeláthatatlan sorokban állott a nép a tempelhofi mezőn, várva Hitler kancellár megérkezését. Négyszáz óriási fényszóró világított és százötven másik fényszóró ontotta a fényt a nemzeti kormány emelvényére. Nappali világosságban úszott az óriási mező, amely fölött keringtek ................................................... Bethlen István grófot baleset érte sétalovaglás közben Inkepusztán Hétfőn az a riasztó hír terjedt el a fővárosban, hogy Bethlen István gróf volt miniszterelnököt, inkei birtokán súlyos baleset érte. Bethlen húsvét óta tartózkodik Inkén és idejének nagyrészét gazdasági ügyeinek intézésére fordítja. Naponta kétszer ki szokott azonban lovagolni és ilyen sétalovaglás alkalmával történt vele a baleset. Kedvenc hátaslován indult el szombaton is kúriájáról, de alig haladt néhányszáz méternyire, a ló az útmenti árok oldalán megcsúszott. A botlás után a ló megbokrosodott és pillanat alatt levetette Bethlent a hátáról. Bethlen kizuhant a nyeregből, miközben a paripa is a földre bukott. A volt miniszterelnök a paripa alá került, de a szerencsétlenséget észrevették a kastélyban, a cselédség kirohant és Bethlent kiszabadította veszedelmes helyzetéből. Azonnal ágyba fektették, mert az arca és a feje több helyen vérzett. Nagykanizsáról Takách Zoltán dr. kórházi főorvost hivatták ki Inkepusztára. A főorvos bekötözte Bethlen gróf sérüléseit és elrendelte, hogy ágyban maradjon. A volt miniszterelnök a legsúlyosabb sérülést az orrán szenvedte. Orrcsontja eltörött, azonkívül megsérült a bal karján, az arcán és a nyaka jobboldalán is. Hétfőre Bethlen István gróf állapotában lényeges javulás állott be. Csonttörése begyógyult és egyéb sérülései is olyan könnyűnek mutatkoznak, hogy mindössze néhány napig van szüksége orvosi kezelésre. Hír szerint a volt miniszterelnök ma, kedden már Budapestre akar utazni, amennyiben az orvosok megengedik. Valószínű, hogy még ezen a héten felszólal a képviselőházban, a költségvetési vita során.