Kis Ujság, 1934. január (47. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
1934 január 3__________________________________________KIS ÚJSÁG______________________ Az alagi hentes felesége bevallotta, hogy ő gyilkolta meg és darabolta fel az órát Bognár Istvánná hátborzongató hajnali vallomása . Sorra megmutatta a csendőröknek azokat a helyeket, ahol a hullarészeket elrejtette A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL A hajmeresztő alagi gyilkossági bűnügy nyomozása során megtörtént a döntő fordulat: Bognár Istvánnáé bevallotta, hogy ő ölte meg és darabolta fel férjét, Bognár István hentesmestert. A csendőrség két nappal a rémtett kiderülése után már annyi terhelő adatot gyűjtött össze Bognárné ellen, hogy hiába volt az elvetemedett asszony minden tagadása. Az eleinte konokul viselkedő asszony az elébe tárt bizonyítékok súlya alatt lelkileg teljesen összeroppant és átválasztott éjszaka után vasárnap reggel a bűnügy legapróbb részleteire kiterjedő, beismerő vallomást tett a csendőrség előtt. Csupán annyit mondtak meg neki, hogy az édesapja elhint. Most teljesítették Bognárné kérését és néhány percre hozzáengedték a fiút, ez után a találkozás után, amely alkalommal az asszony zokogva borult a szerencsétlen gyermekre, valóságos sírógörcsök közben megtette döbbenetes vallomását. A borzalom éjszakája Bognárné a nyomozást vezető csendőrőrnagy előtt a következő vallomást tette: — Én, Bognár Istvánné, alagi lakos, minden kényszer nélkül teszem meg beismerő vallomásomat. Roszszul éltünk mi az urammal. Sokszor veszekedtünk, a végén perbe iskeveredtünk egymással... — Eladtam egy házrészt — folytatta — és az uram feljelentett. Karácsony után pénteken volt kitűzve a tárgyalás a váci bíróságon ... Karácsony másodnapján, kedden este az uram azt mondotta, hogy nincs nála pénz, adjak neki, mert szórakozni akar a barátaival... — Nekem 80 pengőm volt, a szekrényfiókban őriztem, ebből akartam kifizetni a fiam tandíját... Nem adtam neki... Nem szólt semmit, lefeküdtünk... — Hajnali 3 óra felé járhatott az idő, amikor motoszkálásra ébredtem. Láttam, hogy az uram a szekrény előtt áll, a pénzt akarja kivenni... Nem engedtem. Kiugrottam az ágyból... Nekem esett... Elkapta a torkomat, a földre tepert azután az öklével a szájamba vágott, egy műfogam ki is csorbult az ütéstől... — Feltápászkodtam a földről, egymásnak rontottunk, dulakodtunk ... — Az uram egyszerre odaugrott a szekrényhez, kirántotta régi, háborús pisztolyát. Rám fogta... Én rettenetesen megijedtem, elkaptam a kezét, csavartam egyet rajta..." — A pisztoly azután a kezembe került, tovább dulakodtunk, a fegyver elsült, halántékán érte a golyó. Megtántorodott, odatámolygott az ágyhoz és leroskadt... Dőlt belőle a vér... Rémülten néztem, jaj, Istenem, mi történt. .. — Amikor magamhoz tértem a rémületből, az volt az első gondolatom, mi lesz most a gyermekemmel. .Magammal nem is törődtem. Arra gondoltam, elmegyek a csendőrödre, feladom magamat. Azután eszembe jutott, hogy ujjal fognak mutálni a fiamra: az anyád gyilkos...Ennek nem szabad megtörténni, gondoltam, inkább akármi legyen... El kellett tüntetnem a holttestet. „Vallani akarok.. Még szombaton délután az alagi csendőrségen mosolygott Bognár Istvánná, mikor a terhelő tanukkal sorra szembesítették. Időnkint így fakadt ki: — Mit akarnak tőlem? Nem tudok semmit sem mondani. Nem tudom, hol van az uram. A csendőrtiszthelyettes, aki az aszszonyt faggatta, nem tett több kísérletet, hogy vallomásra birja, hanem egyik csendőr őrizetére bizta Bognárnét. A szobából azután mindenki eltávozott és egész éjszaka ott maradt az asszony a csendőr társaságában, aki egyetlen szót sem szólt hozzá. Bognárné csak ült, ült a széken, pillanatra sem hunyta le a szemét és látszott rajta, hogy nagy lelki viaskodót kínozza. Hajnalban azután így szólt az őrizetére bízott csendőrhöz: — Vallani akarok. Az asszonyt azonnal a csendőrség irodájába vitték, ahol az volt a kérése, hogy a fiával találkozhassék. A 14 éves Bognár Pista, aki negyedik reáliskolai tanuló, a karácsonyi szünidőt nagyszüleinél, Szadán töltőibe. A nyomozás során az alagi csendőrörsre vitték és ott tartották, anélkül hogy sejtelme lett volna édesanyja rémtettéről. És tudja, minő nehéz manapság mérget beszerezni, meg kell bocsátania, hogy megcsaltam. Nem vettem be először mérget, azt akartam, maga adja be nekem a halált! Legalább a boldog halálhoz van jogom, Jolánka, köszönöm magának. A megrémült doktorkisasszony mindent megértett. Most már rohant az ellenszerért, az igaziért, de mire odaért, a fiatalember már nem volt eszméletén. Kétségbeesett órák következetek ezután. Jolánka hősiesen harcolt a halállal ezért az emberért, ujjacskái masszíroztak, dörzsöltek, a személyzetét mozgósította. És mire annyira jutott, hogy Szénást elvihették a pamlagáról, mert már túl volt a veszélyen, ő maga is holtfáradtan dőlt le és órák hosszat feküdt dermedtem félálomban. Kerecsy professzor elé így került a dolog. A tanár röntgenátvilágításokat figyelt meg, aztán villamos vizsgálatok következtek. A csodaszép kezecske száz és száz fekete képben volt a professzor előtt, amikor az végre megszólalt. — Ha még egyszer meglátom magát a rádiumkísérleteknél, Jolánka, hát igazán kihajíttatom onnan! Úgy látszik, a legmegbízhatóbbnak tartott női természetben is csalódnom kellett. Maga is képzelődik és agyrémei támadnak, hát akkor mit várhatok a többiektől? A kezének semmi baja, még kezdődő reumát sem bírtunk felfedezni rajta. Most menjen és meg ne lássam, amíg teljesen ki nem piheni magát! Kábultan tipegett ki Jolánka a folyosóra. Most már igazán nem érzett semmit a csontjaiban. A legelső telefonfülkében izgatottan kapta le a kagylót és a számot átkarikázva szívdobogva kérdezte, amint jelentkeztek: — Ott Szénás Andor? Hát, ha maga is úgy akarja még... Igen, a kezem. Képzelje, visszakaptam- Hogyan darabolta fel Bognárné a holttestet Az asszony azután így folytatta :i — Hentes felesége vagyok. Láttam, s hogyan trancsírozzák fel" a leölt állatokat, sokszor segítettem én is az uramnak. Arra gondoltam, ez lesz a legjobb... Reggelre járt már az idő, amikor hozzáfogtam a munkához. Lehúztam róla a fehérneműt, azután becipeltem a kamrába. A pincéből felhoztam a csontfűrészt, a kést és a bárdot. Nekiláttam ... — Először a fejét metszettem le... Azután a keze, lába következett. — Fel kellett aprítani, minél több részre kellett vágni, hogy eltüntethessem ... Nem tudtam én akkor, hogy mit csinálok, őrült voltam. Nem is gondolkozhattam, bár utána éreztem, hogy milyen szörnyű dolgot műveltem. Rövid pihenés után a gyilkos aszszony elmondotta, hogy a feldarabolt holttestet a kamrában abba a nagy teknőbe tette, amelybe a leölt állatok húsát szokták elhelyezni, azután hozzáfogott az eltüntetéshez. Szerdán reggel rakta meg az első szatyort, letakarta egy vörös ronggyal és beutazott Újpestre. Az Árpád-utcában, a Waltner-ház mellékhelyiségében bedobta a szörnyű csonkokat. Kifelé jövet, az udvaron találkozott Massáival. Mikor a péksegéd megszólította, rettentően megijedt, de sikerült elmenekülnie. Még ezen a napon újabb transzport következett: este 7 órakor újabb szatyorral megrakodva, elindult Alagra Berta Istvánok háza felé. A szatyorba még egy lábast is tett, ebben voltak a szsigerelt belső részek, a szív, a máj. A szatyor nagyon nehéz volt, alig bírta. Útközben megállott, kivett két nagy húsdarabot és bedobta egy útszeli gödörbe, hogy könnyítsen a rakomány terhén. Nyolc óra tájban érkezett Berta Istvánék házához. A házőrző kutya ismerte, nem ugatta meg. Bement az udvarba és az emésztő gödörbe ürítette a szatyor tartalmát. — Bertáékkal haragban voltunk. — mondotta, — arra gondoltam hogy ha véletlenül meg is találják a holttest darabjait ők kerülnek gyanúba ... már pedig, ha valakinek bajt okozok, hát inkább az ellenségnek legyen baja... A harmadik rakományt Dunakeszire vitte. A Templom utca 51. számú házban lakott egy ismerősük, Veres László borbély. Tudta, hogy ilyenkor nincsenek otthon. Ide is egy szatyorra való húst vitt és kis lábásban belső részeket. Bedobta a mellékhelyiségbe, azután elindult hazafelé. Útközben nagyon megijedt, mert szembe találkozott László Ferenc postással, aki ismerte őt. Köszöntek egymásnak, azután az a£zszony tovább ment. A Duna titka Csütörtökön reggel felmosta a padlót, de a vérnyomokat nem tudta eltüntetni. Ekkor összeszedte az ura ruháit, vonaton Budapestre jött, kiment a Teleki-térre és vevőt keresett. Egy sportfelöltőt, egy pár fekete cipőt, egy sötétkék ruhát, két inget, egy szmokingnadrágot adott el, öszszesen 15 pengőt kapott értük. A Teleki-téri kirándulás után hazament, másnap pedig összecsomagolta a holttest megmaradt részeit a levágott fejet, a kézfejeket és még néhány testrészt. Elindult az utolsó rakománnyal. Kigyalogolt a Dunapartra. A horányi csárdával szem- Hasznos tudni, hogy Schmidthauer ásványvize a hatékony forrássokban Európa leggazdagabb keserűvize. ben, a Hunnia evezősháznál látott kikötve egy ladikot, mellette a befagyott Dunán lék volt vágva. Ráállott a ladikra és a lékbe öntötte a csomag tartalmát. Azután beledobta a revolvert is. A holttest most már el volt takarítva, — folytatta vallomását. — Hazamentem, azután vonatra ültem és beutaztam Vácra, mert ezen a napon volt a tárgyalás. Az uram nem jött el... Elnapolták a tárgyalást. Amikor kijöttem a bírósági épületből, vettem egy újságot, ekkor olvastam először, hogy megtalálták a holttest részeit és keresik az áldozatot. Nagyon megijedtem, de arra gondoltam, talán mégis megmenekülök. Most már mindegy...« hazamentem. Azután jöttek a csendőr urak és most itt vagyok. — Csak még annyit akarok mondani, nem én voltam az oka mindennek, rosszul bánt velem az uram, önvédelemről van szó, agyon akart lőni, én csak megelőztem.” Teremre!Tűnt a gyilkos asszonnyal Ezzel befejeződött a vallomás első része és ezután körút következett. A kiberbundás, feketekalapos Bognárnál közrefogták a csendőrök és elindultak vele. Bertáék háza felé vitték. Útközben megállották és az asszony megmutatta azt a gödröt, ahova két húsdarabot bedobott. Ezeket ott meg is találták. Utána autóba ültették és elvitték a horányi csárda irányába a Dunapartra. Megismerte azt a helyet, ahol a ladik volt kikötve, a lék azonban azóta befagyott. A csendőrök csáklyával feltörték, kotortak benne, mellette is felszakították a jeget, de a bedobott fej, a kezek és a pisztoly nem került elő. Vagy elvitte a víz, vagy a jégtáblák aljához szorultak. A következő stáció Dunakeszi volt. Vörösék udvarán az emésztőgödörben megtalálták a bedobált testrészeket. Bognárnét ezután elvitték Alagra, ahonnan hétfőn bekísérték a pestvidéki törvényszék fogházába. Vád és a levágott fej A csendőrség munkája a letartóztatással nem fejeződött be, sok tisztáznivaló van még. Jegyzőkönyvbe vették Bognárnénak azt a vallomását hogy az ura revolvert fogott reá, önvédelemből csavarta ki ő a kezéből a pisztolyt és igy történt, hogy aztán rálőtt. Jegyzőkönyvbe vették, de nem hiszik. Az a gyanú, hogy az asszony csak a bőrét akarja menteni, amikor az önvédelemre hivatkozik,arra, hogy az ura nekiszegezte a revolvert. Biztosnak veszik, hogy előre megfontolt szándékkal gyilkolta meg az urát, régen készülhetett rá. Hiszen házasságközvetítőkkel levelezett, válni akart és azután újra férjhez menni. Ami a leggyanúsabb, pénteken volt Vácon a bírósági tárgyalás és nem akarta, hogy az ura ott legyen ezen a tárgyaláson. Gyanús az is, hogy az ünnepekre elküldte hazulróla fiát. Egyedül akart maradni, ő tudta, hogy miért... Az a gyanú, hogy Bognárné megvárta, míg az ura elalszik és álmában lőtte agyon. De ez sem biztos. Lehet, hogy Bog-