Kis Ujság, 1934. szeptember (47. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-01 / 197. szám
• Dinnyés Lajos: Engem nem zárhat ki Feltűnést keltett péntek délután a kisa független kisgazdapárti elhatározása, amely kizárta Dinnyés Lajost határozásra azért juniort napokkal ezelőtt lapokban úgy nyilatkozott, hogy nem azsgazdapárt politikájául és súlyosan elítéli, Gömbös Gyula miniszterelnökkel tárgyal. A Kis Újság munkatársának alkalma volt felével a péntek esti órákban beszélni, aki a következőket mondta: — A kisgazdapárt engem nem zárt ki a pártból, mert több mint egy hete levélben bejelentettem a kilépésemet és felsorakoztattam mindazon okokat, amelyekmánytámogató legyen, de sajnos, hiába, hiába. — E pillanatban az a helyzet, hogy tovább dolgozom a kitűzött cél érdekében és hogy ezt helyesen teszem, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kerületemből a délután folyamán, — amikor megtudták a hírt —, felkerestek választóim, akik rendülettlen bizalmukról biztosítottak. A jövőben is azt csinálom, amit eddig, dolgozom a kisemberek érdekében. Nem lépek be egyik pártba sem, hanem mint pártonkívüli, figyelem a politikai eseményeket. 2okra . Hadikölcsöni segélyek ** Hogy a hadikölcsönökről a háború befejezése után tizenöt évvel még mindig beszélni lehet és beszélni kell, az eléggé bizonyítja, hogy az eltűnt éveket nagy mulasztás terheli. De hogy segélyekről lehet, sőt kell beszélni a hadikölcsönökkel kapcsolatban, az már igazán bántó és érthetetlen. Miféle torz okoskodás szülhette ezt a gondolatot, hogy az„ állam „segély”” formában elégítse ki azokat, akiknek tartozik. .. Segély? Ez jótékonyság! Ez az irgalmasság ténye, amikor a szegénység, a nyomor segítségére siet az, akinek a segítés módja megadatott. A segélyért hálásnak illik lenni, mert maga a szó azt is kifejezi, hogy olyat cselekszünk, amire csak a jó szívünk kötelez, nem pedig a törvény. Segélyt lehet adni árvíztől sújtott,, aszállyal pusztított vidékeknek, vagy tűzvészpusztította földönfutóknak. De segélyt adni azoknak, akik a pénzüket, a vagyonukat kölcsönadták, amikor azt tőlük kérték s az ígérettel vették el tőlük, hogy „ég told összedőlhet, — de a hadikölcsön nem vesztheti el értékét*"? Ez olyan érthetetlen eljárás, amit józan fejjel nem lehet sem elfogadni, sem megérteni. Vájjon mit szólna hozzá a közvélemény, ha a bankkölcsönök törlesztése idején az adós megveregetné a bankár vállat és azt mondaná: ' . t . __ Törleszteni ugyan nem törlesztők, mert a hadikölcsöneim elértéktelenedtek. Ellenben hajlandó vagyok segélyt kiutalni, ha kervénytyel fordul hozzám. Ugye mindenki vagy mosolyogna, vagy felháborodna, vagy az illetőt Lipóti mezőre tartaná érettnek. Mert most mi a helyzet? Az, hogy az állam nem váltja be vállalt kötelezettségét a hadikölcsön jegyzőkkel szemben, ellenben hajlandó „segélyt“ kiutalni számukra. A „segélyekre" három millió pengőt állítottak be a költségvetésbe. A kiutalással a belügyminisztériumot bízták meg, amely nagyon vigyáz hogy az összeg elég legyen, sőt lehetőleg még meg is maradjon belőle valami. Elképzelhető, milyen feladattal kell itt a minisztériumnak megbirkóznia. A boszorkány a mesében összekeveri a kását a makkal s azt kell a szegény Hamupipőkének szétválasztania naplementéig. Hát a minisztérium feladata még ennél a feladatnál is borzalma- sabb és nehezebb. Tessék elgondolni! Hát: *kínézésf‘ 'kérvény könyörgött az idén is ilyen segélyért" Hatvanezer hitelező vált segély-1 hírroalattizstaássá. •Nagy feltűnést keltett a múlt hónapokban az a hír, hogy egy szegedi úriasszony ilyen segélykérés címén százezer pengőt kapott hadikölcsönére. A hír hihetetlennek, fantasztikusnak látszott, de a hivatalos nyilatkozat megerősítette. A magyarázat így alat t’ x. Y. úrnő többmilliós vagyonát fék-tette be hadikölcsönökbe s most nyomorog. A szociális érzés diktálta, hogy segítségére jól van. De mit szóljanak azok a kisebb tőkések, akiknek Ugyan nem volt milliós vagyonuk, de akik mégis a kérésükből is odaadtak annyit, amennyit adhattak s amennyivel gondtalanná tehették volna öregségüket, míg most áldozatkészségükért sa „segélyt kérők" szomorú sorait gyaraFelvetjük a kérdést: vájjon lehet-e nagagyobb kincse egy államnak, mint az a bizalom, amellyel polgárai iránta viseltetnek? De tovább megyünk. És kérdjük, vaj- jón lehet-e reménye erre a bizalomra olyan I államnak, amely polgárai közt elhelyezett I adóslevelét „könyöradománnyá, segéllyé süly- lyeszti és úgy forgatja a dolgot, hogy adósból alamizsnaosztogató váljék? Váljon adott esetben igénybe vehetné-e az állam újból polgárai bizalmát? . Véget kell tehát vetni ennek az eljárásnak. Mindenkiben szabad és lehet csalódnia a polgárságnak, csak éppen az államban nem. Mert a polgárság bizalma ez állami legerősebb alapja. Az állam érdeke ki-ívárná, hogy a kormány vessen véget ennek a hadikölcsön-segélyezésnek, amely mai formájában nemcsak igazságtalan de határozottan megalázó is. Hiszen bilincselő kéregetővé zülleszti azokat a polgárokat, akik a veszély idején áldozatkészségükről olyan nagyszerű bizonyságot tettek , akik- nek az állam tartozik. Hogy nincsen pénz? Emlékezzünk csak vissza a pénzromlás éveire, amikor a pénzügyi politika oly bőkezűen ontotta, az egyre értéktelenebbé váló koronák milliárdjait a bankhatalmasságok páncélszekrényeibe. De egyetlen koronát nem volt hajlandó „álladozni" a hadikölcsönösöknek. Azt mondta, I nincsen. Pedig akkor szinte filléreket érő I koronákkal elégíthette volna ki őket Meg ehhez sem volt meg bennük a hajlandóság No de talán most nem zörgetünk süket , füleknek. Annyit a hadikölcsönösök min denesetre elvárhatnak, hogy ne alamizsnasegélyeket utalgassanak ki, mikor a maguk vagyonának morzsáit kapják csak vissza, ha ugyan kapják... Kfeo8,arti I. KIS ÚJSÁG Szombat, 1931 szeptember 1 A független kisgazdapárt helyesli Eckhardt Tibor eljárását a választói jog körül A független kisgazdapárt több ízben elhalasztott és nagy érdeklődéssel várt értekezletét pénteken tartotta meg, a párt képviselőtagjainak nagy részvételével. Az értekezletet megelőzőleg a tanácskozásra váró képviselők és a párt kültagjai között élénk eszmecsere indult meg a párt vezetőinek kormánypárti, tényezőkkel való tanácskozásairól, Eckhardt Tibor leveléről és az ahhoz fűzött állítólagos törvénytervezetről és bizalmas elgondolásról. Sándor István képviselő annak a véleményének adott kifejezést, hogy a megjelent tervezet nem fedheti a párt vezetőjének álláspontját. Ő maga úgy tudja, hogy a párt tulajdonképen csak az alapielvek tekintetében közölhette állásfoglalását. Olyan ... tervezetet, amely mint a párt javaslata szerepelhet, nem készítettek, mert arra csak a párt állandó választójogi bizottsága jogosult. Andaházi-Kasnya Béla szerint a párthoz beküldött választójogi tervezetekből ki fogják küszöbölni a választói jogosultságot szigorító rendelkezéseket. A hatéves helybenlakás gondolatához ragaszkodnak, mert titkos választás esetén valamilyen megszigorításnak helye van. Nem kívánja azonban a párt az ínségesek választójogának az eltörlését, mert ilyenformán olyanok sem kaphatnának választói jogosultságot, akik aszálykár okozta segélyben, vagy állami vetőmagban részesültek. De nem kívánják a városi szükségmunkákban résztvetteknek a törlését sem. A hatévi helybenlakás feltétele — mondotta — a földmunkásokra nem sérelmes és csak az ipari munkásságot érinti, akikkel szemben bizonyos korlátozásokat szükségesnek tart. A pártértekezlet minden nagyobb izgalom nélkül kezdődött és azon Eckhardt Tibor ismertette a titkos választójog megvalósítása tárgyában folytatott tanácskozásait és azt a megoldást, amelyet a titkos választójog ésbecsületes választási eljárás fejében enged,m,int lehetségesnek tart, erről emlékiratát Sztrányovszky Sándornak is megküldte. Az értekezleten igen sokan szólaltak fel. A legérdekesebb felszólalás Kun Béláé volt, aki a premia rendszer elejtését kívánta, mert szerinte a lajstromos szavazás kell, hogy a kispártokra is kihatással legyen. Kun Béla beszédére Eckhardt Tibor válaszolt. Megmagyarázta, miért van szükség az ajánlásokra. Szerinte egy megyében ezer vagy kétezer választó ajánlása előfeltétele a fellépés lehetőségének. Ezután a párt egyhangúlag tudomásul vette vezérének eljárását és megállapodtak abban, hogy tervezetüket teljes terjedelmében közzéteszik. Eckhardt Tibor bejelentette, hogy szeptember 6-tól kezdve két hétig távol lesz a fővárosból, mert részt vesz, mint Magyarország főmegbízottja a genfi népszövetségi tanácskozásokon. Dinnyés Lajost ismeretes nyilatkozata miatt törölték a párttagok sorából. Végül a gönci ajánlási ívek elsikkasztásának ügyére vonatkozó intézkedéseket beszélték meg. Őrültség a napvilágra került választójogi tervezet — mondta az agrárszövetség elnöke Itt említjük meg, hogy az agrárszövetség elnöke, amely szövetségben a kisgazdapárt is helyet foglal — Farkasfalvi-Farkas Géza őrültségnek nevezte a napvilágra került választójogi tervezetet és kijelentette, hogy kizártnak tartja, hogy ezt a tervezetet Eckhardt Tibor szerkesztette volna meg. Ez politikai életének legnagyobb csalódása lenne, de öngyilkos politika volna a független kisgazdapárt számára is. A nyilvánosságra került választójogi tervezet nem lehet alapja a tiszta választójog megalkotásának. t Rozi szívesen nyújtja Elbeszélés, írta Sz. Szigethy Vilmos Amire a háztartás körül asszonyt fel lehetett használni, arra mindre alkalmas volt Rozi. Akár nagymosás volt soron, akár nagytakarítás, megjelent és szolgálatait felajánlotta. Családjának ő volt a feje, beléje szorult minden élelmesség, mert az urát csak bamba mosolygásra teremtette a végzet. Mihály mosolygott akkor is, ha keresethez jutott s derült volt az ábrázata, ha felszólítást kapott, hogy a szolgálatból sebesen távozzék. Maga Rozi ama családfőkhöz tartozott, akiket „szerző" titulussal illet a történelem, mert nem volt a világon olyan valami, amit el ne kért volna, ha azt hitte, hogy az a háztartásokban felesleges. — Ugyan, nagysága kérem, mit csinál ezzel az ócska meszelővel? Szemétre való az, ide adhatná nekem. A kiérdemesült mosogatórongyot épp úgy elkérte, mint a gyerekek harisnyáját, ha sok lyukat fedezett fel rajtuk. A házaira, ahová járt, halálos féltékenységet terített, meg volt sértve, ha a konyhában idegen nőszemélyt talált, annak egyéni gyöngéit nyomban kifürkészte és felsőbbséggel terjesztette, hogy érvényesülésében megakadályozza. Rozi holtra tudott sápadni, ha valamerre, a nyaralásból vagy utazásból hazatérő háziak ajándékot hoztak a cselédjüknek, amit az nem késett hivalkodva mutogatni. Szinte lesett az ilyesmikre, hogy megkínozza önmagát akárcsak a középkori szerzetes, akinek gyönyörűség volt a szeges öv, — úgy tudta a keserves sóhajtása teljes tökéletességgel megremegtetni a mennyezetet. — Jó magának, csak engem vert meg az isteni lépésemre kényszerítettek. — Megírtam, hogy a kisgazdapárt messze eltávolodott attól a céltól, amelyet a párt nagynevű megalapítója, néhai Gaal Gaszton kitűzött. Eckhardt Tibor más vágányra terelte a párt politikáját. A párt teljesen tehetetlen. Az utóbbi időben semmi eredményt nem tudott felmutatni, legfeljebb azt, hogy Eckhardt lepaktált Gömbössel. • Aki figyelemmel kísérte eddigi politikai működésemet, láthatta, hogy több mint egy éve nem vettem részt a pártiletben, sőt a képviselőházban sem jelentem meg. Ennek az volt az oka, hogy tiltakoztam az ellen, hogy a pártkoraztán süntürgött, fecsegett, száz kérdése volt az útról, merre jártak, mit ettek, mit lehetett arrafelé vásárolni? Mindenáron azt akarta kihozni, hogy hátha neki is jut valami, csak pillanatra elfeledkeztek róla. Két fia is volt Rozinak, vastag fejű, sűrű agyvelejű gyerekek, akiknél meghatóbb bambasággal a világon senki se kíváncsiskodott a semmibe és az emberekre egyaránt. Az iskolát túlzott szorgalommal látogatták, minden elemi osztályt két évig s a tanító urak nem szűntek meg célzásaikkal, amik az állatkitömők egyoldalúságára és csökkent figyelmi körére vonatkozott. Fiait Rozi szigorú fegyelemben tartotta, ha este kilenckor tértek meg a csavargásból, meg is korholta, ellenben bevezette őket a maga házaihoz és igen jó néven vette, ha azok oda maguktól ellátogattak. Újévkor föltétlenül, de sátoros ünnepek előtt épúgy, akárcsak húsvéti locsolkodásra, névnapra és más kinyomozott évfordulóra. Ebben egyetértettek a gyerekek is, egész az osztozkodásig, mert akkor a töltés alján szedték össze őket, ahová veszekedésükben megtöredezve legurultak. Még házat is épített Rozi, vályogból valót ugyan, amortizációs kölcsönnel, versenyt verte az urával a falakat és ekkor igyekezett mosónői minőségben bejutni némely építőmesteri családhoz, ahol alkalomadtán el lehet mondani, fitymáló hangon, hogy esetleges nagyobb igényeket letörjön vele. — Ugyan már, tekintetes úr, mit kezd azzal a régi rongyos ablakszárnnyal, ami ott rohad az udvaron? Nem jó az még tüzelőnek se. Elvinném szívességből, hogy ne foglalja el itt a helyet, így szerezze meg a házra való ajtót is, lebecsülve mindent, voltaképpen azonban értéknek tartva a törött nyelű borosüveget is. A moslék, amit szintén összeszedett mindenhol, a moslék nagy megtiszteltetésben részesült, mert azzal hizlalta a malacát. Érkezésekor Rozi kedélyállapotából nyomban meg lehetett állapítani, hogy mit csinál a disznó, rokonszenvesen röfög-e vagy búnak ereszti a farkát? A család valósággal ünnepi látogatásokat végzett nála, testületileg felvonult, úgy nézte, gyönyörködött benne. — Szép hasaalja szalonnája lesz, — állapította meg Rozi ura. A Misi gyerek ellenben pofont kapott, mert vad örömében kijelentette, hogy ő a toron kenyér nélkül fogja enni a kolbászt. — Te szemtelen, mit nem képzelsz! Épp az hiányzik, hogy megbetegedj nekem. Az ősz minden szépsége érzéketlenül pattogott le Roziékról, életük egybeforrott a disznó haladásával, hány kiló lehet, ereszt-e majd elegendő zsírt, hogyan fogják pácolni, felfüstölni, sonkájából melyik kerül először sorra? Ha a kis telepen látogatóba mentek valamerre, az első kérdés az ottani hízókat illette, azoknak a körülményeit tisztázták és csak jóval később tértek át Verka ángyára, hogy lám ni, az is megelégelte az életszigorúságot, mármint hogy meghalt, hozzá doktor nélkül. Decembertől kezdve a gyerekek azzal ébredtek: — Mikor szúrják már le a disznót? Ünnepre nem készültek különb örömmel, lázas volt az álmuk, ha erre gondoltak, mérföldeket nőtt a türelmetlenségük. A disznó még jóízűeket evett, kábr elprédálni azt a pár zsilót, amit még magára szed. Roziék elvégezték karácsonyi látogatásaikat. a iiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiii Fabinyi miniszter ma nyítja meg a soproni munkahetet A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL . Szombaton délelőtt nyitja meg Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter a soproni munkaheteit A •miiiiild# "fél tizenegykor érkezik •Szombathelyről Sopronba, majd a kaszinóba megy és ott megnyitja az ipari és mezőgazdasági kiállítást. Délben tizenkét órakor a posta- palota erkélyéről végignézi a rábaközi bokréta felvonulását. Délután megnézi a várost, majd résztvesz azon az uzsonnán, amelyet vitéz Simon Elemér főispán ad tiszteletére. A Rábaközi Bokréta délután a vasutas sporttelepen tart előadást Paulini Béla rendezésében. Az egész munkahét alatt mindennap budapesti próbakisasszonyok közreműködésével divatbemutatót tartanak a soproni divat- és kalapszalonok. A munkahét eseménye lesz még a nemzetközi sakkverseny is, amelyen a magyar mestereken kivitt angol, német, olasz és osztrák mesterek indulnak. A soproni munkahét iránt mindenütt óriási érdeklődés nyilvánul meg.