Kis Ujság, 1936. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-07 / 31. szám

Al Capone, a banditá fi fu­rulya Kalandok és szerelmek Amerika legfélelmetesebb gonosztevőinek világában Csikágó alvilágának rejtelmei egy magyar újságíró naplójában Botrány a cirkuszban — Sajnos, ezt nem tudom elkerülni- Ér­zelmi okok miatt nem lehet lemondani az előadást ... — Ma esti előadáson pedig hiába fogja magát várni az igazgató... ■­— mondta Capone gúnyos mosollyal. — Ha nem megyek be,, orvosi bizonyít­­ványt kell küldenem, hogy nem tudok dol­gozni. — Ma nem fog maga hiányozni a cirkusz műsoráról. .. — Sajnos, szerény anyagi viszonyaim nem engedik meg, hogy a szerződést megszegjem. Capone elgondolkozva játszott órája arany­láncával. *— Ami­kor ebből magára származik, azt majd én elintézem. Megvan rá az okom, hogy maga ma este ne lépjen fel... — De miért? — kérdezte az artistanő csodálkozva. — Ez egyelőre az én titkom — mondotta Al Capone rejtélyesen —, ne felejtse el, hogy vak engedelmességet ígért nekem. Nem Am­a Ham teszi, hanem Thom emlékéért — Engedelmeskedem, AL — Ezt el is vártam. Most még csak egyet kérek. —­ Beszéljen — Nem hagyhatja el a házat addig, ■meddig én meg nem engedem ... De Thom temetése miatt intézkednem kell! — A temetés? Igaza van Regina. Maga eszméletlen volt és nem tudja, mi történt az elátkozott házzal, mihelyt mi kiléptünk belőle. Levegőbe röpült... Regina felugrott — Felrobbantotta Thommal együtt? «. Sajnos, nem tehettem máskép. Leve­gőbe repült az egész ócska ház, a rendőr­­egyenruhás gangsterekkel együtt. A boldo­gult Thom lelke bizonyára örült ennek az eseménynek, hiszen azok repültek levegőbe, akik az ő gyilkosainak bandájához tartoz­nak. — Lehetséges ez? —* Biztos vagyok benne, — felelte Ca­pone. — A gazembereket elérte sorsuk. En­gem csak az érdekelt, hogy megmentsem a mag­a becsületét és ételét Regina Bagu­etto hálásan nyújtotta Gapo­­nenak a kezét. — Nem tévedtem magában, AL Mindig­­úgy beszéltek magáról, mint valami vér­szomjas tigrisről és most örülök, hogy égés, más férfinak látom. — Örülök, hogy szolgálatára lehettem. Mindenesetre óvatosnak kell lennie, mert O’Bannon embereinek felrobbantása miatt magára is kiterjeszti bosszúját Ameddig el nem medik maga fölül a veszedelem, a vé­delmem alatt kell maradnia És szeretném egyszer még azt a embert is megmutatni magának, aki Thomot megölte. —» Hát tudja, hogy ki volt az? «— kér­­dezte a szép céllövőnő. —* Tolán ... Csak ne sürgessen. Minden­ a maga idejében! Most még csak gyanak­szom, de lehetségesnek tartom, hogy­... nő van a dologban. — Nő? Az lehetetlen. Thom hű volt hoz­zám. — Hiszen nem szükséges ehhez, hogy Thom megcsalja magát... Azt hiszem, nem­sokára be fogom magának mutatni a gyil­kos asszonyt. A céllövőnő ökölbe szőri teli a kezét. — Kitépem a melléből a szívét! — kiál­totta. —■ Csak lassan, lassan... Mindenre sor kerülhet, — mondta Capone, azután kiment a szobából és az ajtót bezárta maga mögött . Este Capone nagy gonddal öltözött fel. Csak két barát­ja ment vele, amikor beült fe­ketére lakkozott kocsijában. Az egyik John Torrio, elvárhatatlan barátja, a másik Frank Rio, a mesterlövő volt. Amikor a cirkuszba érkeztek, Frank Rio kiváltotta a kettes számú páholyt, amely számukra fenn volt tartva. Néhány perc múlva a páholy plüssoteljeiben ültek mind­­hárman. A műsor már folyt Zenebohócok voltak soron, azután kutyaidomitók és zsonglőrök. Ezután került sor Regina Rag­liellora, a híres szicíliai céllövőművésznőre. Néhány perc elmúlt és senki sem lépett a porondra. Al Capone elmosolyodott és széj­jelnézett a publikum között. A nézőtéren és az igazgatói irodában egyre fokozódott az izgalom a céllövő­­nő elmaradása miatt. Az igazgató az utolsó pillanatig remélte, hogy Regina megérkezik, az idő azonban múlt és Hegmnát seholsem találták. A közönség dobogni és pisszegni kezdett, úgyhogy az igazgató kénytelen volt kimenni és a közönség tiltakozó lármázása közben bejelenteni, hogy Bagu­etto művésznő várat­lan rosszullét következtében nem vehet részt az előadásban. Ezt a hírt fokozott lárma és fütyülés kö­vette. Voltak, akik visszakövetelték a pén­züket Botrányos jelenetek törtek ki. A rendőrség kénytelen volt néhány hangos nézőt kiemelni a karzatról és eltávolítani. Lawlor grófnő száma következett volna. A gyönyörű nő megjelenése némileg lecsilla­pította a kedélyeket, a pompás paripán lova­golt be a grófnő, a fekete állaton kitűnően érvényesült a lovasnő szőkesége. Első tekintete és első mosolya a kettes számú páholyba szállott. A páholy előtt mu­tatta be nagyszerű ugrásait, úgyhogy a kö­zönség lassanként megbékélt és tapsolni kez­dett. Al Caponenak sok párthíve és tisztelője volt C­hicagóban, nem tekintették közönséges bű­nözőnek, hanem szinte hősnek, aki a maga erejéből vitte sokra. A tapsok nemcsak a műlovagnőnek szóltak, hanem Caponenak is, akinek páholya előtt a mutatványok lefoly­tak. A grófnő a közönség viharos tapsai között fejezte be mutatványát. Néhány perccel ké­sőbb kopogtatás hallatszott Capone ajtaján. Frank Rio ugrott fel, hogy ajtót nyisson. Sarah grófnő lépett be. Capone mély udva­riassággal fogadta és kezet csókolt neki. Maga mellett mutatott neki helyet. Torio irigykedve nézte a páholy elején ö jó párt Milyen szerencséje van annak a nőknél Nem volt nehéz kitalálni, hogy a gyö­nyörű írországi asszony halálosan szerelmes Caponeba. Capone a győztes férfi biztos pil­lantásával nézte az asszonyt. Amikor az előadás véget ért, Capone szom­szédnőjéhez fordult: — Remélem, nem utasítja vissza meghívá­somat és együtt vacsorázik velem? — Örömmel elfogadom. Csak ketten le­szünk, ugy-e? Capone bólintott és elbúcsúzott Toriotól, majd Franktól is, akinek néhány szót súgott fülébe, azután felsegítette prémjét a grófnőre és kiléptek a páholyból. Capone kocsija a bejárat elé gördült Be­szálltak. A beszállás pillanatában Al két éle­sen figyelő szemet vett észre... Rio volt, aki az eseményeket figyelte. Capone a Colosimo-étterembe vezette a grófnőt, ez volt abban az időben a legdiva­tosabb éjszakai szórakozóhely. Pompás vacsora közben a grófnő megkér­dezi Caponet: — Mit gondol rólam, Al? Nem tart valami kalandornőnek, aki levéllel csikar ki találkát egy idegen férfitől? Pedig ha tudná.„ Valami titkos parancs szinte erőszakosan íratta meg velem azt a levelet. Hiszen biztosan más nőkre is tesz olyan benyomást, mint én rám. De hát tudja, hogy nőkre semmi sem hat jobban, mint a férfi vakmerősége és hideg­vére és maga Amerika legbátrabb férfia. — És maga legszebb asszonya, — bókolt vissza Capone, majd így folytatta: — Tulaj­donképpen nem is értem meg, miért hábo­­rodott úgy fel a cirkusz közönsége, amikor elmaradt Bagu­etto száma Én egyenest örül­tem, hogy az a szám elmaradt, annyival hamarabb került sor magára. — Ez igazán kedves magától... De mit gondol, miért maradt el ma Regina az elő­adásról? — Ezt komolyan kérdezi? Hát nem olvasta a mai lapokat? Ha olvasta volna, maga is értesült volna arról, hogy mi történt a Wecom­b-utcában. Levegőbe repült Thom Serolo háza. Serolo és Regina szerették egy­mást Nagyon könnyen lehetséges, hogy a szerencsétlenség alkalmával a Baglietto is ott volt és ő is a robbanás áldoza­tául esett. A grófnő idegesen kérdezte: — Maga ezt komolyan lehetségesnek tartja? — Miért ne? Azért, mert a cirkusz nem tudott a dologról? — Lehet, hogy igaza van... De legyünk őszinték, kedves barátom. Azt suttogják, hogy a Wecomb­ utcai házat Al Capone em­berei robbantották fel, Al nevetett. — Maga elhiszi ezt a pletykát? Látszik, hogy csak rövid ideje él Chicagóban. Tud­hatná, hogy bármi történik ebben a város­ban, azt az én számlámra írják . .. —­ Bocsásson meg, Al, — mondta Sarati zavartan. — Hiszen arra is gondolhattam, hogy valami bosszúállás műve a dolog. Azt mondják, hogy maga és Seroio ellensége: viszonyban állottak egymással és ha csak ugyan a maga keze van a dologban, akkor biztosan azt is tudja, hogy visszatér-e B­ag­­lietto Regina a cirkuszba, vagy nem? Capone összeráncolta a homlokát. — Kedves grófnő, maga elég kegyetlennek tart engem ahhoz, hogy házakat röpítsek le­vegőbe, amelyekben ártatlan emberek is lak­nak? És ennek ellenére nem fél egy ilyen vadállattal egy asztal­nál vacsorázni? —• Elenkezőleg, éppen a maga elszánt­sága tetszik nekem! — Hát akkor, ha eddig nem voltam elég szörnyeteg, ezután kénytelen leszek az lenni, hogy megnyerjem a maga szívét... — tette hozzá Capone furcsa mosollyal. — Semmi szüksége nincs erre az iparko­dásra. Hiszen már eddig is kelleténél jobban tetszik nekem ... A vacsora befejeződött Elegáns hófehér­­falú kis különszobában ültek és ide a „szá­raz törvény** nem vonatkozot, pompás i­la­­tokot hordtak fel a pincérek. Sarah Lawlor kihúzta kis kezeit Capone izmos kezéből és önkéntelenül is végigsimí­­totta velük estélyi ruhája egyik ráncát. A ránc mögött láthatatlan zseb volt és a zsebben csöpp kis revolver, amelyben hat balátthozó golyó várta, hogy ki­lőjék. Ezt a csodálatos művű parányi revolvert, amely a fegyvergyártás legművészibb telje­sítménye volt, a műlovarnő Chicagóban egy nagyon ismert férfitől kapta, aki az ő földije ... Dion O'Ran­ontól. Vájjon miért viselte magánál ezt a kis fegyvert a grófnő? El akarta árulni Caponet és csókok közben akarta jelőni. Úgy lát­szott, hogy Al Capone semmit sem vett észre. A likőr aranyosan csillogott a poharakban. Capone hirtelen felugrott, magához rántotta a szép Saraht ég forrón meg­csókolta piros száját Sarah egész testében reszketett Al a nya­kát csókolta, amely fehérebb és simább volt, mint egy márványszoboré. Szerelmes Al Capone a szép grófnőbe? Vagy ... belátott az asszony homloka mögé? Miért remegett úgy meg a grófnő? Úgy látta, hogy Al Capone halálosan bevé­­zerelett és szinte meggyulladt ajkai tüzén. Sarah nem is gondolt arra, hogy Al Capone gyanakodhatnék... Ajkába harapott, amely­­ből egy cseppnyi vér szivárgott elő. — Mi történt veled, drágám? Hiszen egé­­­szen elsápadtál, «— kérdezte Capone. — Feje mibe szállt a bor, Al. Nem érzem magam egészen jól, ne haragudj, ha egy pillanatra elhagytam magamat. Al Capone cigarettát nyújtott neki és tü­rét adott. Furcsa kifejezés is volt a szeme, az asszony szinte megijedt tőle. Talány volt számára ez a férfi. Szinte csakugyan sze­­relte... Pedig azért jött ide, hogy végezzen vel­e... Alig tudott magán uralkodni. Vigyáznia kellett, nehogy a férfi bármit is észrevegyen. Majd csak lesz rá alkalma, hogy keresztül­vigye tervét... Dion O’Bannon vérdíját ér­­demes megszolgálni. Tulajdonképpen egészen együgyű ember ez a Capone, hogy egy ilyen egyszerű csel­­nek bedől. Okosabbnak tartotta. De Búnál jobb. Capone azt hiszi, hogy ő halálosan szerelmes, egyike azoknak a nőknek, akik a banditakirály lábainá­ hevernek. Erre a gon­dolatra megnyugodott Újra elkezdett Capo­­neval kacérkodni... Elkövetkezett az éjfél és még semmi sem történt. Sarah Lawlor úgy látta, hogy győ­zedelmeskedik ... Szerelem tekintetében min­den férfi egyforma. Ha tudta volna, hogy ezekben a pilla­natokban mi minden zajlik le Al Ca­pone fejében... Al Capone nagyon jól tudta, mit csinál. Amikor elolvasta a grófnő levelét, rögtön tudta, hogy a meghívás mögött rejlik valami. Rövidesen megálllapította, hogy a grófnő rországi volt, tehát D’Banno­n földije. Ezek után nagyon könnyű volt tovább kö­vetkeztetni. Elfogadta a meghívást, játszotta a szerelmest és várta a következményeket, mert tudta, hogy következmények fognak j­önni. A szép grófnőnek persze nem volt szabad sejtenie, hogy ő átlát a tervein. És nem is sej­tette. Lora­l Lawlor mesterére talált Al Caponeban. Capone órájára nézett Volt bőven ideje. Új pezsgős üveget bontatott Már hajnali három óra volt Al Capone most azt indítványozta, hogy látogassák meg Michigan Boulevardon lévő házát, mert Sarah rendkívül érdeklődött dr. Brown kli­nikája iránt. — Senki sem fog látni, amikor bejössz hozzám. Ez a legalkalmasabb idő a látoga­tásra. Embereim már alszanak... A grófnő örült a meghívásnak és felké­szült, hogy elhagyja a vendéglőt Kézitáskájában kezdett keresgélni, amely­ben b­aletteikkel voltak. Capone éles szemei rögtön észrevették, hogy a táskából a festékrudacska hiányzik, csak púderdoboz, tükör és efféle volt benne. Az ajakrúzsra pedig Capone csókjai nyomán szükség volt... Végre talált egy kis rúzs­­rudat a táskájában Sarah, de az egyáltalán nem illett szépségápolókészletének többi da­rabjaihoz. — Elveszítettem az idevaló rudacskát — mondta az asszony idegesen. — Borzasztóan bosszant. Olyan jól összeford­ minden ebben a táskában. El kell mennem egy ötvöshöz, hogy készítsen új rúzsrudat, amely pontosan beleillik a többi közé. Következik: SARAH ÉS REGINA SPORT Mit várnak a csapatok a „szürke" fordulótól? Vasárnap úgynevezett „szürke " forduló lesz­ Ez any­­nyit jelent, hogy nincs derbi, nincs kimagasló mérkő­­zés Azt szokták mondani, hogy ilyenkor történnek a legnagyobb meglepetések. A favorit győzelemre váró csapatok nem félnek a vereségtől, túl biztosan ülnek a nyeregben és ez a nyugalom sokszor bajt hoz. A Hungária az Újpest elleni győzelem nyugalmával készül vasárnapi vendége, a Szeged ellen­­e­rmészetesen győzelmet várnak, fölényeset A csapat nem változik semmit A Szeged természetesen meglepetést akar csinálni. Ez nem nagyon valószínű a mai Hungária ellen, de sohasem lehet tudni... A mérkőzést Szigeti vezeti. • A Ferencváros pályatársával, a Budaival mérkőzik. Először fog szerepelni az új szerzemény! Víg VI. Sokat várnak tőle, joggal. A Budai nehéz ellenfél, de most nagyon tartalékos. A Budai erősen készülődik, hiszen nekik sikerült egyedül tavaly a Ferencvárost két ízben is legyőzni. Akkor is tartalékosak voltak. Most ia erősen „bíznak" a Ferencváros védelmében. Bíró: Gombos, aki hosszú időn át „pihent ‘ Az Újpest Kispestre megj­á­tszani. A derbi nagy ve­resége után most már nem akarnak több pontot le­adni, mert még mindig nem tartják elintézettnek a bajnokságot. A Kispest nagyon feni a fogát, hogy megveri a lila­­fehéreket. Van is joguk rá, mert már nem egyszer ke­serítették meg a másik pesti végvár csapatának életét. Már hagyomány, hogy a nagycsapatok közül egyedül az Újpestet viszi ki a kispesti homokba, a többiekkel be­­jön játszani. Ezt a meccset mindig otthon j­tssza. Bíró: Vtczenik. A Phillus a debreceni csapatot látja vendégül. Mind­két csapat győzött az elmúlt héten és újra győzelemre készülődik. Pedig csak az egyik győzhet, vagy egyik sem... A Bocskai Telekire esküszik. A válogatott center nagy tornában van és most a negyedik helyet akarják el­érni, ami a Középeurópai Kupára jogosít. Bíró: Egner A Törekvés a Soroksárt látja vendégül. Az amatőrcsa­pat, amely eddig a legtöbb játékost szerepeltette, még nem tudja végleges csapatát kialakítani. Állandó vál­toztatások vannak, amelyek bizony nem válnak a csa­pat hasznira. A Soroksár, amely még mindig nem tudja, hogy mi a neve. Zugló, vagy Soroksár, ez itt a kérdés, mondják. Mindenesetre nem sok soroksári drukker fog a Bihari­­útra kimenni... Bíró: Bartók. Az SBTC saját hajlékában várja az óbudai csapatot. Zsensellér állítólag újra játszani fog és ezzel az ott­honi csapat esélyei lépnek előtérbe A betegeskedő ran­tor nagyon hiányzott vasárnap a Ferencváros ellen. A HL kerületi FG is vereséget szenvedett vasárnap a Phőbustól. Gyenge volt a csapat nagyon és nem nagyon sz­óltanak arra, hogy mind a két pontot elhozzák Bíró, Boronkay. Az Attila 1z vendéglátó szerepet tött be. A Budafok megy Miskolcra, hogy a pontokat elhozza Nehezen fog menni, mert az Attila most már a halni készülők aka­raterejével küzd ellenük. Minden pont döntő fontos­ságú és Miskolcon most akarják elkezedni a pontgyűj­­tést. Tudják, hogy nagyon nehezen fog ez menni, de talán mégis... A Budaiak az elmúlt héten nagy erényeket vonulta­tott fel. A már 6:0-ra vezető ellenfél ellen négy gólt lőtt, ami nem lebecsülendő teljesítmény. Bíró: S­imonyi Még hosszú szezon előtt állnak a magyar csapatok. A 26 mérkőzésből még csak tizennégyet játszottak le, te­hát még van alkalom a múlt hibáinak helyrehozására. Nagy az akarat, de hogy a test engedelmeskedni fog-e ennek, arra majd csak az eredmény ad választ...

Next